A faluról

„A főzésbe sajnos nem tudok besegíteni, annyi időm nincs, de lesz ott asszony elég.”

„Az elsődleges célom a szertartáson, hogy fegyelmezett apuka legyek, ne szipogjak, ne törölgessem a szemem. Ez az asszonyok dolga.”

                                                                    (Magyarország miniszterelnökének mondatai)

Asszony nem ember, lány nem gyerek. Faluhelyen voltaképpen nő nincs is. Lyány van meg asszony van. Az asszony végképp nem ember, amikor asszony lesz a lyánybú, akkor az azt jelenti, hogy férje, pontosabban ura van neki. Né lesz belőle.

Ki ölte meg Jézust?

Itt volt ez a mondat, ez az émelyítő áhítattal átitatott, szemforgató és hazug mondat, amely szerint majd tisztán állunk az Úr színe előtt.

 

Olykor kiülök az erkélyre, nézem a vacsoravadász fecskeszülőket, amint egyre magasabbra repülnek a hőségtől hajtott fehérjedús bébitápszer után, rovartani, sőt élettani elmélkedésekbe bonyolódom ahelyett, hogy az ájtatosság puha tekintetébe csomagolt szelíd irigység vágyó mosolyával gondolnám: milyen jó e fecskéknek, odafent közelebb vannak Istenhez. Olvastam egy cikket, az volt a címe, Ki ölte meg Jézust?

 

Nem emlékszem, mi volt a cikkben, de a választ akkor is tudtam, most is tudom, nem nehéz a kérdésre válaszolni.

 

Azok ölték meg, akik mindig fölnéznek, amikor körülnézni kellene. Akik istenről és a keresztényi szeretetről kezdenek gyorsan és hangosan beszélni, amikor okos válaszokat kellene adni, vagy legalább föltenni azokat az okos kérdéseket, amelyekre már tegnap is késő lett volna a válasz.

A butaságról

Definíció: a butaság nem az olvasottság, a műveltség ellentéte, egy akadémiai nagydoktor is lehet buta ember, és egy tanulatlan, nincstelen paraszt is lehet okos. A butaság egy hiánybetegség neve, az intelligencia kóros hiányát nevezem összefoglaló néven butaságnak. Az okosság ugyanis nincs összefüggésben az elsajátítható ismeretek halmazával, az okosság elsősorban viselkedésforma. Okos ember az, aki tudja például, hogy csak buta ember lehet, aki rosszat akar tenni a másik embernek.

Apu, a buta ember nem tudja magáról, hogy buta – mondta jó húsz évvel ezelőtt a kisebbik fiam egyik indulatos megjegyzésemre a sok közül (ezeket azért legföljebb a családom körében engedem meg magamnak). Mindig az én tízéves kisfiam jut eszembe, amikor a butaság kihoz a sodromból. A felfuvalkodottsággal párosuló butaság az egyik leggusztustalanabb az összes közül. (Nem minden buta ember felfuvalkodott, de minden felfuvalkodott ember buta.)

Kufárok 3.

Okos barátaim közül néhányan azt mondják, azért tapasztalható általános türelmetlenség, esetenként gyűlölet a kisebbségekkel szemben, mert mi magunk is kisebbség vagyunk, körbevéve a kiterjedt rokonságban élő szláv és germán népekkel.

Régi szép közhely, körülbelül ugyanakkora, mint amekkora az általam hangoztatott értetlenség: miért a kisebbségi létből szemlélődünk, és miért nem a tehetség, a szellemes és finom furfangok, a bölcsesség, a beleérző képesség és megértés 93 000 négyzetkilométeréről nézünk körül, elégedetten nyugtázva, hogy itt élünk több, mint ezer éve, és a világtörténelem, valamint a világgazdaság erőviszonyainak átlátható állása szerint, hosszú évszázadok óta először hagyják is, hogy itt éljünk, még mindig hagyják, még mindig senki nem akarja megmondani, hogyan kell, csak azt, mit nem lehet. Azt is csak azért, mert ismerik a történelmet, és tudják, csak a 20. században már kétszer vitték háborúba az országot a most regnálók elődei, azok is valahogy így kezdték.

Kufárok 2.

Mondtam ugye a minap, még mindig megy a találgatás, miért vette ki a pénzét a bankár. Azóta az illető tartott sajtótájékoztatót, tolongtak azok, akik úgy vélik, a sajtót tájékoztatják. Még mindig azt hiszik, meg tudják fejteni a rejtélyt, még mindig azt hiszik, a bankár igazat fog mondani, és akkor ők tudni fogják.

Pedig a bankár nem fog igazat mondani, mert ha megteszi, nagyon rosszul fog járni. Azok az igazán gazdagok, akik örülnek, hogy van néhány, hozzájuk képest nem igazán gazdag, aki rendszeresen eljátssza, amit rábíztak, miszerint ő vezeti a gazdagok listáját, és ő milyen nagy ember és mi minden függ tőle - azok az igazán gazdagok nem helyeselnék, ha ez a bankár megmondaná az igazat. El kellene tűnnie a nyilvánosság elől. Mert azok, akik tényleg megmondják, hogyan legyen, nem szeretik a nyilvánosságot.

Fogy a magyar

Elgondolkoztam ezen a gyerekdolgon. Mármint hogy nem szívesen jön gyerek erre a szép magyar világra, holott itt mindenki jobban teljesít.

Attól függ, hol. Meg hogy ki. Mert azért születik gyerek. A hazafiaknak születik ugyanis gyereke, mert a hazafi tudja, mi a kötelessége. Úgyhogy fogy ugyan a magyar, de ez nem baj, mert a minőség viszont javul.

A baj csak az, hogy ez nem vicc. Nem az, hogy a magyar népesség fogy, hanem hogy miért nincs kedve senkinek semmihez. Hogy ez egy rosszkedvű ország.

Akinek sok gondja van, nem lehet derűs és elégedett. Nem tudom, most szabad-e ilyeneket mondani, mert ha Magyarország jobban teljesít, akkor itt elvileg senkinek nem lehet semmi gondja.

Kufárok

Ment a találgatás napokon át – talán még most is megy – miért adta el a bankár az ő részvényeit. Az egy bizonyos fenékbe naponta közlekedő, a nyelvcsapások számának növelését útközben gyakorló, valamilyen rejtélyes okból „újságnak” nevezett papírtermék villámgyorsan leírta, hogy a bankárnak egészségügyi gondjai vannak, azért ad el, nehogy valaki esetleg politikai okra gyanakodjon. Netán törés állt volna be… ó irgalom atyja, ne hagyj el! Törés? A feltétlen hűség honában? Ahol senkinek eszébe nem jutna…

Tessék mondani, akkor miért tetszik rémüldözni, és sietve közölni marhaságokat, ha itt nem lehet semmi baj, akkor miért? Csak nincs valami baj?

A Feltétel Nélküli És Bárgyú Hűség Rendszerében ugye nem történhet semmi olyasmi?

Csak kérdeztem.