Színvonal

 Droggal töltött sütis doboz és csokicsomagolás is előkerült a NAV razziáján

De kis helyes cím, nem? A magyar hírportálok cikkeit jóideje már ovisok írják... jó, mondjuk a gyengébb képességű kiscsoportosok... süti és csoki, egyem a kis lelkét neki...

Hivatás

Ezt a mondatot olvastam Bruck Gábortól:

"A politika transzcendens hivatás – ugyanabban az értelemben, mint az orvos, a tűzoltó vagy a pilóta munkája."

Jaj ne! Egy olyan okos ember, mint Bruck, nem írhat le ilyet... Vagy 2025-ben még mindig nem látja senki, milyen kártékony, pusztító alak a "politikus" és milyen kártékony, pusztító dolog a politika? Hivatás?! Mint az orvos? Gábor, ne...

2021. november 8., hétfő

A politikusról

Vegyünk egy lakást, benne egy statisztikai átlagnak megfelelő családdal. Mondjuk, valami baj történik a villannyal. Nem olyasmi, amit a család valamely tagja rendbe tud hozni. Akkor hívnak egy villanyszerelőt. Még délután kiderül, hogy az egyik gyerek nem képes megoldani a matematika feladatát. Különben is elég gyenge ebből a tantárgyból, most végleg eldőlt, hogy különórákra lesz szüksége. Akkor hívnak egy matematika tanárt. Vagy egy egyetemistát, aki a TTK-n matematika-szakos. A másik gyerek magyarból gyenge. Vagy történelemből. Akkor hívnak egy magyar- vagy egy történelem szakos tanárt.

Ezek hétköznapi dolgok. A városi ház eresze kilukad, akkor hívnak egy bádogost, esetleg egy ácsot. Vidéken egy családi házhoz is. Ha egy fát kell kivágni, kertészt. Kőművest, ha levált a vakolat. Ünnepnapon a cukrász süteményét eszik. Színészt néznek a színházban. A színigazgató szabót vesz fel a jelmezvarráshoz, díszletmunkást, hogy a színpadmester fel tudja állíttatni az előadás díszletét. A moziban vagy televízióban vetített filmhez rendező kell, operatőr, kaszkadőr, bühnés (a filmnél így hívják a díszlettel és egyéb mozdítani való holmival törődő munkást), világosító, hangmérnök.

Bizonyára sejtik már, mi a felsorolás rezüméje: soha sehová nem hívnak politikust, sem hétköznap, sem ünnepkor. Valahogy úgy alakult a történelem során, hogy az ember valamiért kitermelt magából egy rendkívül erőszakos hátramozdítót, akire az élet egyetlen területén sincs semmi szükség, és az ember mégis ezzel a hátramozdítóval dönteti el, mikor, mennyiért, mit csináljon a villanyszerelő, a matematika tanár, a kőműves, a világosító vagy a kútfúró.

Mostanában lesz a napok múlásával egyre groteszkebb az embernek ez a megmagyarázhatatlan szokása. Egyrészt a világjárvány téteti fel a kérdést mind sűrűbben: miért egy politikus dönti el, mi történjék az ember életével. Másrészt az „ellenzéki összefogás” során vetődött fel egy szakértői kormány iránt való igény. Ezesetben nem az volt a visszatetszően undorító, hogy a politikusok kérték ki maguknak még az elgondolást is, ezt tarthatjuk természetesnek, hanem a rengeteg fórumon megnyilvánuló rengeteg közember, mondhatnám, a népből valók szintén indignálódva utasították vissza a felmerülő ötletet is.

A pedagógusok felháborodva kérték ki maguknak a felszólítást a kötelező oltás ügyében való intézkedésre, de nem azt mondták, hogy ők azért nem vállalhatják a felelősséget, mert ez az egészségügy különféle területein működő, magasan képzett szakemberek dolga, hanem hogy a kormányé. Tessék szíves lenni megmagyarázni nekem, miért is? Miért intézkednek (vagy nem intézkednek) a politikusok az egész világon? Ha fáj a torka a kisfiúnak a családban, senkinek nem jut eszébe, hogy politikust hívjon. Midőn egy torokfájásnál sokkal nagyobb a baj, akkor miért? Amikor ez a rohadt vírus megjelent, valaki felhívta például Karikó Katalint, hogy mi is volt azzal a néhány évvel korábban felismert vegyülettel, ami képes lenyírni a vírus koronáit. Aki felhívta ezt a zseniális embert, nem politikus volt, hanem egy Karikóéhoz hasonló szakma tudósa. Akik elkezdték vizsgálni ezt a vegyületet, akik eldöntötték, hogy használható, akik a megfelelő laboratóriumokban és gyógyszergyárakban elkezdték tömegesen előállítani, azok kivétel nélkül ennek a szakmának a különböző területein munkálkodó, kivételes képességű emberek. Tessék szíves lenni megmondani nekem, mi a francért dönt politikus ennek a szernek a használatáról? Valamint az összes olyan holmi alkalmazásáról, ami szükséges ahhoz, hogy ezt a rohadt vírust kiirtsa, és amiket ugyancsak az egészségügy különféle területein működők neveztek meg. Egyáltalán bármiről, ami egy világjárvánnyal kapcsolatban felmerül.

Ahogy öregszem, úgy válik bennem egyre bizonyosabbá a felismerés: az emberiségnek majdnem a teljessége képtelen föltenni bármilyen értelmes kérdést. Nem a választ nem ismeri, a kérdést nem bírja föltenni – a válaszhoz előbb a kérdés kell, azt meg Wittgensteintől tudjuk, ha egy kérdést fel tudunk tenni, arra válaszolni is tudunk. Valaki bizonyosan.

Tényleg olyan baromi nehéz föltenni az alapkérdést: mi szükség van a politikusra? És miután megszületett az evidens válasz, miszerint semmi, az égvilágon semmi, sőt kifejezetten kártékony fajtáról van szó, akkor villámgyorsan nekilátunk elzavarni ezt a léhűtőt. Több mint ötmillió áldozata van eddig a vírusnak. Ha nem politikusok intézkednének, ennek egy töredéke halt volna meg – ezt az állításomat itt röviden nem tudom bizonyítani, de a szükséges valószínűség számításokat bárki elvégezheti. Tessék csak körülnézni itthon. Mit mondanak a virológusok és más, az egészségügyben járatos emberek? És mit tesz ehhez képest a kormány? Majd a falusi futballista, ez az átlagosnál is butább, tanulatlanabb, faragatlan fajankó ezt jobban tudja, ne pofázzanak bele az ő dolgába holmi biológusok, orvosok, járványügyben képzett emberek. Majd ő azt eldönti, hogy nem dönt el semmit, mert fogalma sincs arról, mi a jelentéstartalma annak a fogalomnak, amit a „felelősség” szóval jelölünk. Ő azt tudja bizonyosan, hogy ő egy gyáva, sunyi senkiházi, aki soha életében nem értett semmihez, mert a gyűlölet és a bosszúvágy lehetetlenné tette, hogy bármi mással is foglalkozni legyen képes, ennélfogva nem dönt semmiben, amiért felelősséget kellene vállalni, ahhoz meg túlságosan ostoba, hogy legalább olyanokra tolja a döntést, akik értenek a dologhoz, ő odáig lát el, ahol káefté meg bété vezetők vannak, akik majd kirúgják azt, aki nem engedi magát beoltani. Mert a virológusoknak az ő számára homályos mondataiból annyit azért sikerült felfognia, hogy kellene oltani az embereket.

Szerte a Földön a kollégák egy része kevésbé rosszminőségű, mint a mi miniszterelnökünk, de azok is csak politikusok, azok is csak arra képesek, hogy mindent elrontsanak, amit a hozzáértők világosan elmondtak.

Volt egy szakértői kormányunk, némelyek lesajnálóan jegyezték meg, hogy ez persze csak szakértői, egy ilyen kormány nem vállalhatja a politikai felelősséget.

Ne is! Addig jó nekünk! Miért is kell megalakítani egy szakértői kormányt? Mert a politikusok nagyon elrontottak valamit. A szakértői kormány rendbe hozza, aztán vissza a politikusoknak, hadd rontsák el megint.

A politikai felelősség elnevezésű lidércfogalom abban különbözik a felelősségtől, hogy nem felelősség, egyszerűen azért, mert a politikus tetteinek nincs semmilyen őrá visszaható következménye, azaz a politikus felháborodottan utasítja vissza annak még a feltételezését is, hogy ő büntetőjogi felelősséggel tartozna a tetteiért. Miért is nem tartozik például elszámolni milliárdokkal, amiket elherdált, ellopott részben saját kasszájába helyezve az összeget, részben a pártjáéba, meg amiket téves, rossz döntései következtében másra, haszontalanra, kártékony dolgokra költöttek? Mindenki mást sokkal kisebb összegek helytelen használatáért börtönbe csuknak, a politikust nem, mert ő kitalálta magának a politikai felelősség nem létező fogalmát? Mert az ő politikai felelőssége azzal a szörnyű következménnyel járhat, hogy esetleg négy év múlva nem választják meg, és akkor szegénynek majd ellenzéki politikusként kell (nem is kell) bejárnia az ország házába melegedni vagy hűsölni, és további felelőtlen marhaságokat beszélni? Ez volna a felelősség és a vele járó következmény? Hogy megbukik a választásokon, és elveszti a hatalmat? És ellenzékben ott folytatja, ahol abbahagyta: drága autókon jár drága helyekre, és minden ingyen van neki, mert mi fizetjük? Szörnyű felelősség, szörnyű következmény.

Egy kis ideig játsszunk még a felelősség fogalmával. Képzeljük el, hogy a politikus hoz egy helytelen döntést, aminek következtében lezuhan. Mondjuk olyan magasról, amilyen magasan például a cirkusz kupolája van, és nincs háló. Nem képtelenségekről beszélek, hanem létező dologról, a légtornász munkakörülményeiről.

A légtornász úgy vállalja az esti fellépést, hogy tudja, ért a légtornázáshoz, tudja, hány szaltóra képes, amely szaltók kiforgása után a fogó még biztonságosan el tudja kapni, és hányat kell hintáznia a pallóra való visszaérkezéshez. Ha ezeket nem tudja, meg sem fordul a fejében, hogy fölmenjen, a saját testi épsége és a többi fellépő iránt érzett felelőssége elég ahhoz, hogy ne is gondoljon a produkcióban való részvételre.

Egy pillanatra felejtsük el, hogy a politikus döntésének pillanatában azzal sincs tisztában, mit kellene tudnia a helyes döntés meghozatalához (szaltók kiforgása, fogóhoz való kapcsolódás, hinta vissza a pallóra), csak a döntés következményeit vegyük figyelembe. És itt nem hadüzenetről beszélek (arról is mindig politikusok határoznak), ami világosan, elsődlegesen emberek millióinak kerül az életébe, miként egy világjárvány kezelési hibái is, hanem mondjuk egy gazdaságot érintő intézkedésről, aminek következtében összeomlik egy iparág, ellehetetlenül a mezőgazdaság valamely része, emberek tíz- és százezrei veszítik el a megélhetésüket, és mondjuk „csak” huszonöten halnak meg agyvérzésben, infarktusban. Ez a szám éppen az ötszöröse egy kis létszámú légtornász csapatnak – még mindig effektíve látható emberéletekről van szó, más, közvetve halálhoz vezető dolgokat nem említek.

Ha a politikus tudná, hogy lezuhan egy rossz döntés következtében, mint a légtornász, nem az történne, hogy esze ágában sem volna azt a döntést meghozni, hanem elgondolkodna azon, akar-e politikus lenni. És miután elgondolkodott, rájönne, hogy nem akar, mert nem vállalhat ilyen szörnyű kockázatot egy olyan dologban, amihez nem is ért, méghozzá azért nem, mert nincs mihez érteni.

Rendeleteket hozni, törvényeket íratni, nagyképűsködni és mások munkáját akadályozni, össze-vissza hazudozni és ígérgetni – azaz emberek életkörülményeivel játszadozni, az életüket kockáztatni az mer, aki felelőtlenül, következmények nélkül teheti, amit tesz.

Majd’ elfelejtettem, a politikusnak nincs semmilyen felelősségérzete, de hogy a helyzet még könnyebb, ha tetszik, még linkebb legyen, van viszont mentelmi joga, hogy a politikai felelősség borzasztó súlyát könnyebb legyen elviselni. A mentelmi jog azt jelenti, hogy nem vonható semmilyen büntető eljárás alá. Egyszerűbben szólva, nem büntethető. Az elmebeteg sem büntethető. Mert aki nem beszámítható, az nem büntethető. Jó, nem?

Persze lassan tudatára ébredünk, hogy bizonyos köztörvényes bűncselekmények erősebbek a mentelmi jognál, hogy a politikus büntethető. Kellene hogy legyen. És most talán el kellene gondolkodni azon, mit kezdjünk a politikusainkkal. Nem erre a szotyolahéjköpködő vezette rablógyilkos bandára gondolok, hanem az összesre. Akik most fel vannak háborodva azon, hogy egyesek ezentúl villanyszerelőt hívnának és nem politikust.

Itt most annak kellene következnie, hogy felépítem a politikus nélküli rendszert, hogy megmutassam, miként volna működtethető egy ország. Ezt nem azért nem teszem, mert nem tudnám összerakni azt a rendszert (már összeraktam, tudom, hogy működőképes), hanem mert egyrészt nem akarok nagyképűsködni, másrészt meg különben sem az én dolgom.

Nekem csak az a dolgom, hogy szóljak, soha, semmilyen esetben nem jut eszünkbe politikust hívni, ha szükségünk van bármire.

Nem fontos?

 Az egyik napilap cikkcíme:

Az időjárást nem érdekli, hogy szeptember van

Az a helyzet, hogy érdekli, amennyiben az időjárás aszerint működik, hogy milyen évszak van. Kivéve amikor "extrém" jelenségeket produkál, de egy húsz fok alatti nyári nap még nem jelenti azt, hogy az évszakot azon a napon nem nyárnak nevezzük.

Azt is írja a portál, hogy:

A hét további részében is kitart a nyárias meleg 30–34 fokos maximumokkal.

"Nyárias" meleg tavasszal van vagy ősszel. Nyáron nem olyan meleg van, mintha nyár volna, mert nyár van. Június 21.-től szeptember 23.-ig van nyár. Az évszakokat a csillagászat, ha tetszik, a természet törvénye határozza meg, ami nem olyan, mint az ember "törvénye", amit bármelyik lókupec vagy más, szotyolahéjköpködő briganti megváltoztathat. A nap beesési szöge, a nyári napforduló és a napéjegyenlőség nem olyan jelenség, hogy én így érzem, te meg úgy. Mint a "meteorológiai" nyár. Kábé ekkortól eddig van meleg, akkor ezentúl ezt nevezzük nyárnak, mondja az ember, mert úgy véli, a csillagászat törvényei is közmegegyezés szerint értelmezhetők. Az újságíró meg jópofizik, terjesztve még szélesebben a butaságot. Így is van elég változó, közmegegyezés alapján meghatározott, hogy például "június"-nak nevezzük a hónapot és 21-es számmal jelöljük a napot, meg "nyár"-nak nevezzük az időszakot, de nevezhetjük télnek vagy szafaládénak, esetleg bicikliláncnak, a napforduló, a beesési szög változása és a napéjegyenlőség mindig ugyanakkor van és mindig ugyanolyan.

Apróság, észrevenni sem érdemes... Ezek összeadódnak, először csak azt mondja valamelyik gazember, hogy én döntöm el, mikor van nyár. Aztán meg azt, hogy én döntöm el, létezhet-e Ukrajna, esetleg Lengyelország és így...

Néha van jó is

 Klasszikus zene a piacon!

Tartsanak velünk és a Duna Szimfonikus Zenekarral szeptember 13-án 11 órától a Fény Utcai Piacon.

A koncert válogatás híres klasszikus zenei művekből, többek közt Erkel Ferenc és Bizet műveiből áll majd.

Vezényel: Horváth Gábor

Műsor:

N. Gade: Jalousie

J. Llossas: Tango bolero

G. Bizet: Carmen – Aragonaise, Intermezzo, Előjáték

Erkel Ferenc: Hunyadi László – Palotás

Erkel Ferenc: Bánk bán – Csárdás

A. Dvorák: 8. Szláv tánc

G. Bizet: Az arlesi lány – Farandole

A koncert térítésmentesen látogatható, nem regisztrációhoz kötött. A koncertre ülőhelyek korlátozott számban lesznek elérhetők, helyfoglalás érkezési sorrendben.

Őrsi Gergely, a II. kerület polgármestere tette föl ezt a hirdetést. Harmincnégy évig éltem a II. kerületben, onnan költöztem falura. Harmincnégy év alatt nem történt semmi olyan, amit ez az ember szinte naponta teljesít. A zenekar nyilván pénzbe kerül, amit az önkormányzat fizet. Ezt a pénzt a mi országunkban ellopni szokás. Azt felismerni, hogy a hétköznapok örömei sokkal többet érnek, mint egy évben egyszer eldurrogtatott milliárdok, csak a fejlett országokban képesek. Őrsi Gergely "politikus" volt. Kilépett a pártjából. Azt mondta, az önkormányzati munkában nincs helye pártpolitikának. Őrsi Gergely szerintem a küszöbén van a felismerésnek, miért nincs helye pártpolitikának sehol, ahol emberek élnek. Körülbelül kétszáz ilyen ember kellene ebben az országban, és vége lenne az ezeréves nyomorúságnak.

Egyelőre erről az egyről tudok.

Értelmiségi? Hááát...

„minden zsidó és palesztin élet egyformán értékes”

Ezt a mondatot olvastam 300 magyar zsidó "értelmiségi" petíciójában. Például annak a hamász "harcosnak" az élete ugyanolyan értékes, mint azé a kisgyereké, akit '23 októberében felkoncolt. Aha, tényleg, erre nem is gondoltam. Tetszett olvasni a 19. cikket, ugye? A minap idéztem, ideteszem újra:

19. cikk

Minden személynek joga van a vélemény és a kifejezés szabadságához, ami magában foglalja azt a jogot, hogy véleménye miatt ne szenvedjen zaklatást, és hogy határokra való tekintet nélkül kutathasson, tájékozódhasson és terjeszthessen információkat és eszméket bármilyen kifejezési módon.

 

Emberi jogok egyetemes nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve

az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján,

 1948. december 10‐én

Kicsit kiegészítem, jó? "Minden buta személynek joga van az ostoba vélemény és a bornírt kifejezés szabadságához." Kezdődhetne akár így is a 19. cikk, semmilyen értelmezése a teljes szövegnek nem zárja ki ezeknek a kiegészítő jelzőknek a használatát. Ki is tetszett használni ezt a lehetőséget, mind a 300 aláíró úgy találja, az általam fent kiemelt mondat érvényes. Valamelyik "értelmiségi" leírta, a többi meg gondolkodás nélkül aláírta. Mint ahogyan az aláírásával jelezte egyetértését azzal a mondattal is, "hogy lehetséges egyszerre zsidó- és palesztinpártinak lenni".

Persze, drágáim, legyünk tárgyilagosak az egész háztömb helyett, és olyan liberálisak, hogy ülve nyaljuk a holdat. Ez a József Attila meg elmegy a hülye versével a búsba, miszerint 

ügyeskedhet, nem fog a macska egyszerre kint s bent egeret

már hogy ne foghatna. Ott Auschwitz-ban az a dolog nagyon csúnya volt, amit a zsidókkal műveltek, dehát az SS-t is meg kell érteni, és annak a Höss-nek hány gyereke volt, és milyen szép családi életet élt, nem? 2023. október 7-én az a sok zsidó halott, hát igen, viszont a palesztinokat meg elnyomják, azért gyilkol a hamász, azért vagyunk mi az ő pártjukon is. És az egész palesztin nép különben a barátunk, és szolidárisak is vagyunk velük, amiért el kell tűrniük szegényeknek, hogy a házaik meg a kórházaik alatt mindenféle alagutak vannak, még szerencse, hogy legalább az ott fogva tartott zsidó túszokat legalább annyira gyűlölik, mint a hamász tagjai, mert különben hogyan meghasonulnának szegények, amiért a szegény zsidók ott pusztulnak, milyen szerencse, hogy legalább abban egyetértenek a hamásszal, hogy a zsidóknak pusztulni kell... Na jó, hát még különben is sokmindenben egyetértenek velük, mert a hamász nem létezhetne, ha a szegény palesztin nép, akikkel a 300 magyar zsidó értelmiségi szolidáris, nagyon nem értene egyet velük, dehát nem vagyunk egyformák ugye, és a sokszínűség a demokrácia alapja...

Esetleg nem lehetne, hogy hagynának átfutni az agyukon egy-két kérdést, és ennek következtében a 300 zsidó értelmiségi azt mondaná, oppardon, tévedtünk, visszavonjuk a petíciót és bocsánatot kérünk mindenkitől, aki megengedi magának a gondolkodás luxusát, tudjuk, hogy elég nagy mentális kárt okoztunk a mérhetetlen ostobaságunkkal, de tényleg visszavonjuk és tényleg bocsánat...

Á, persze, hogy nem lehetne. Azért a butaság fajtáinak és méreteinek is megvannak a maguk sajátosságai - aki aláír egy olyat, mint az ő petíciójuk, az nagyon mélyen alatta van annak a szintnek, ahol az ember még képes mérlegelni a gondolatok súlyát.

Egy iszonyatosan buta ember látványos süllyedése a teljes sötétségbe

A miniszterelnök péntek késő este közölte Horvátországból, hogy készen van a győzelmi terv.

Ez itt mai hír. A "győzelmi terv" egy jachton készült egy nap alatt az Adriai tengeren.

Ez meg itt egy 2018. áprilisi jegyzetem része:

Egy barátom (nemrég halt meg, Pál Lászlónak hívták) megkérdezte 1994-ben, hajlandó volnék-e segíteni neki, Zala-megye képviselő jelöltje, de nincsenek jó hírei. Elmentem Zalába. Visszajőve azt mondtam Lacinak, a dolog elég reménytelennek látszik, színtiszta kisgazda az egész megye, de valamit megpróbálhatok. Nem voltam éppen fiatal, a politikától is éppúgy undorodtam, mint most, annál jobban csak a kisgazdáktól, Pál Lászlót meg kedveltem. Úgy véltem, esetleg lehetne használni az ismertségemet - egy siófoki pincértől tudtam, mikor a zsúfolt étteremben megszólaltam, hogy "ez úgy látszik, reménytelen", mire a pincér azt mondta: ennek a basszusnak semmi sem reménytelen, egy perc múlva már volt asztalunk - bármilyen valószínűtlen is ma már, napi két, két és félmillió hallgatóm volt a Danubius Rádióban, nem tudtam úgy megszólalni, hogy rám ne ismertek volna. Visszamentem Zalába, jártam a kocsmákat, jazz- meg cikizene bemutatókat tartottam a művelődési házakban, kimentem a tavaszi határba, leültem az árokpartra, beszélgettem a parasztokkal. Aki magától nem ismert, annak megmondták, mit kell tudni rólam, a többi az én dolgom volt. Pál Lászlót meg-megemlítettem. Hogy a haverom. Együtt iszunk. Vagy ilyesmi. Néhány szó. A 94-es választásokon többen szavaztak rá, mint az összes többire együttvéve. A kisgazda megyében.
Ja, engem akkor rúgtak ki először a Rádióból. Arról is meséltem. De pénzt ezért nekem senki nem adott. El sem fogadtam volna. Pedig néhány hétig, amíg el nem mentem a Nők Lapja megbízott főszerkesztőjének, a nagyobbik fiam tartotta el a családot, akkor visszament gyerekszínésznek. Pedig azt mondta, már elege van.

Magyar Péter vagy valaki a környezetéből annak idején olvashatta ezt, vagy valakinek magától eszébe jutott (nem olyan nagy találmány, nem kell hozzá zseni, csak fel kell fogni, hogy befektetett munka nélkül nincs haszon), ő körülbelül azt teszi, ami itt fent le van írva.

Nincs több mondanivalóm... De mégis. Meglepne, ha a dagadtra hízott csúti primitív "győzne"...

Én nem fogom be pörös számat. A tudásnak teszek panaszt

Holnapután "ünnep". Nemzeti. A legnagyobb felhajtással járó, a másik kettőnél is grandiózusabb hazugság, a nép hülyítésének az a változata, amibe már végképp senki nem gondol bele, hogy ugyanis mit ünnepelünk, még a viszonylag tisztességes történészek is beállnak a sorba:

Tisztelt Olvasónk!

Ezen a héten ünnepeljük a magyar állam megalapítását, valamint az államalapító, Szent István napját, akit 942 éve, augusztus 20-án avattak szentté.

A magyar történelem egyik legjelentősebb napját szeretnénk mi is méltóképpen ünnepelni, ezért különleges kedvezménnyel készülünk Önnek.

Ebben a "történelmi magazinban", azaz valamennyire mégis csak szaklapnak nevezhető sajtótermékben, annak egy 1996-os számában jelent meg az Engel Pállal készült interjú, amiben világosan és alaposan alátámasztva kifejti, hogy a világtörténelem első állama a 17. század végén jött létre (senki nem "alapította", lévén az képtelenség), és hogy az István idejében keletkezett társadalmi szerkezet mi is volt valójában, ami sokmindenre hasonlított, államra egyáltalán nem. Egy hónappal ezelőtt, július 17-én idéztem. Praktikusnak tartanám, ha a "történelmi magazin" szerkesztői legalább a saját lapjukat olvasnák.

Engel Pál szakterülete a 14-15. század volt, ezenkívül alapkutatásokat végzett (ennek részeként fogalmi meghatározásokat írt le), ezért megbocsátható, hogy az "Árpádok" és "Szent István" létét adottnak fogadta el, nem foglalkozott a korral. Én viszont foglalkoztam. Az esszenciáját sem rakom ide annak a nagyjából 500 oldalas könyvnek, ami a jelen félfasiszta diktatúrájában természetesen nem jelenhet meg. De tessék szíves lenni becsületszóra elhinni nekem, dokumentumokkal, hiteles adatokkal igazolom, hogy semmiféle Árpádról és hétvezérről nem tudunk semmit, ezek szimpla mesefigurák, mint ahogyan a honfoglalás is egy rendkívül primitív és ostoba mese, az István nevű gazembernek sem a születési idejét, sem a helyét nem ismerjük, a tudnivalók róla néhány idegen történelmi munkában olvashatók, egyszerű tömeggyilkos volt, egy nép megalázója és tönkretevője, nem alapított semmit, uralkodása a jelen gonosztevőjével mérhető. Augusztus 20-a (mely dátumról természetesen hozzávetőleges adataink sincsenek, kineveztük ezt a napot ünneplendő dátumnak) bevallottan és világosan egy, az egyház lényegégénél is bárgyúbb "esemény", egy kétes létezésű alak szentté avatásának napja - egy elvileg szekularizált országban.

Változatlan rokonszenvvel figyelem Magyar Péter tevékenységét. Nem félek attól, hogy egy másfajta diktatúrát épít, ezt akár négyötöddel sem tenné - szerintem. De nagyon félek a magyarkodásától. Attól, hogy eszében sincs véget vetni az évezredes hazudozásnak. Pedig ha az folytatódik, ez a nép abba bele fog pusztulni. Már szinte végtelen idő óta csalja önmagát, minden önámításával egy-egy ásónyomnyival mélyebbre kerül. A végtelent nem lehet szorozni, de egy nép sorsa nem is ezzel a fogalommal határozható meg. Az véges. A vég pedig itt van, a jelen miniszterelnöke a halálos kór legaggasztóbb tünete. Közvetlenül a teljes összeomlás előtt lehet csak 15 év gyalázatot ráhúzni az amúgy is gyalázatos múltra.