Kétharmad!?

Már megint kezdik ezt a nyavalyás kétharmadozást. Értem én, hogy a mozgósítás érdekében, meg legyen mindenki még elszántabb meg ilyesmi, de legalább kérem jelezni, hogy azért tudják, nincs szükség kétharmadra a működtethető kormányzáshoz. Megint ideteszem a tavaly karácsonyi bejegyzésem egy idézetét, hátha eljut végre a megfelelő helyre:

"A 2026-os új Országgyűlésnek első ülésnapján három alapvető döntést kell hoznia:

I.) határozatot az új, IV. Köztársaság kikiáltásáról, arról, hogy Magyarország európai, demokratikus, jogállami köztársaság;

II.) megállapítani az Alaptörvény és az önkényuralmat kirívóan biztosító törvényi rendelkezések alkotmányellenességét és semmisségét;

III.) elrendelni a jogrendszer egészének haladéktalan felülvizsgálatát annak érdekében, hogy hatályos jogszabályok ne akadályozhassák az alkotmányos jogállam kialakítását." (...)

"A BÜNTETŐ IGAZSÁGTÉTEL: 1) nem politikai bosszú, nem kivételes jogi eszközök politikai alkalmazása: nincsenek kivételes törvények, népügyészség, népbíróság, hanem a ma meglévő törvények és jogintézmények alapján zajlanak le az eljárások;

2) a magatartásokat a megvalósulásuk idején hatályban volt szabályozás alapul vételével kell elbírálni;

3) a törvény előtt mindenki egyenlő, így mindenkire vonatkoznak a ma meglévő büntető, polgári, pénzügyi jogszabályok, ezért engedni kell, hogy a rendőrség, az adóhatóság, az ügyészség jogköreinek megfelelően eljárjon bárkivel – politikussal, politikához közeli vállalkozóval – szemben;

4) ha a törvényes bíróság bűnösnek találja és elítéli az ország leggazdagabb emberét vagy korábbi miniszterelnökét, bármely miniszterét, akkor nem a vállalkozót vagy a politikust ítéli el, hanem a bűncselekmények elkövetőit;

5) a törvénytelenül szerzett vagyonok egy része a bíróság által megítélt vagyonelkobzás révén kerülhet állami tulajdonba, más része törvényes államosítással és ebből a tulajdonból lehetséges valamiféle igazságos és méltányos igazságtétel."

Az idézet szerzőjéről a megfelelő tudnivaló:

Vörös Imre (Budapest, 1944. október 20. –) magyar jogtudós, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja... 2002-től nyugdíjazásáig az MTA Jogtudományi Intézetének tudományos igazgatóhelyettese. 1990 és 1998 között az Alkotmánybíróság tagja.

Tud valaki autentikusabb embert ebben a tárgyban? Mert én nem.

Egy mai hír

Ideteszek valami nagyon fontosat azoknak a normális olvasóknak. akik nem rongálják az idegrendszerüket az effajta hírekkel - azért vagyok ilyen kíméletlen, mert ezt tényleg tudniuk kell, ha a Washington Post értesülése valósággá válik, amire komoly esélyt látok. Ennek a blognak a szorgalmas látogatói tudják, hogy legalább nyolc éve időről időre belekiáltom a pusztába óvó figyelmeztetésemet: a csúti szörnyeteg véres romhalmazzá próbálja pusztítani az országot, ha netán veszít egy választáson, mert iszonyatosan buta ugyan, de azt azért tudja, hogy azt nem ússza meg többszörös életfogytiglan nélkül, a hozzá hasonló ostoba despoták általában igyekeznek magukkal rántani a megsemmisülésbe a tág környezetüket, minimum emberek százezreit, épületeket, hidakat, utakat, mert ha kő kövön nem marad, akkor esetleg meg tudnak lógni. Úgy tudom, ez eddig egyiknek sem sikerült. Ennek a mi fiókdespotánknak sem fog.

In an internal report for the SVR  obtained and authenticated by a European intelligence service and reviewed by The Washington Post, the operatives proposed a way to “fundamentally alter the entire paradigm of the election campaign” — “the staging of an assassination attempt on Viktor Orban.”

 “Such an incident will shift the perception of the campaign out of the rational realm of socioeconomic questions into an emotional one, where the key themes will become state security and the stability and defense of the political system...” 

Futólagos fordításban:

Az SVR (Служба внешней разведки - aki már nem tud cirill betűt olvasni, annak "szlúzsba vnyesnyej razvedki" azaz Külső /külföldi/ Hírszerző Szolgálat) számára készített belső jelentésben, amit egy európai hírszerző szolgálat szerzett meg és hitelesített, és amit a The Washington Post ellenőrzött, az ügynökök egy olyan módszert javasoltak, amely alapvetően változtatja meg a választási kampány teljes módszerét és kimenetelét: egy merényletkísérlet Orbán Viktor ellen. Egy ilyen incidens a kampány lényegét a társadalmi-gazdasági kérdések racionalitásáról érzelmi síkra helyezi át, ahol az állambiztonság, a politikai rendszer stabilitása és védelme lesz az alaptéma. 

Lövés valószínűleg lesz, remélem, nem olyan fakezűre bízzák, aki el is találja a célpontot - nem az a terv, nem is volna jó, nem is megoldás, úgy is mondhatnám, isten őrizz tőle, legyen csak szép nagy bírósági tárgyalás, a végén valamelyik szigorú őrzésre alkalmas BV intézmény. A magyar történelem legundorítóbb és legócskább bűnözőjének kívánjunk hosszú életet, reggel hattól este nyolcig kapálás a parlagföldön, karbantartandó az egészségét, húsz perc ebédszünet, gazdagon megrakott vegetáriánus tálakkal.

Egyszóval nyugalom.

Tényleg azt hittem, hogy rosszul látok

 Chuck Norris halálára: amerikanizálta a keleti harcművészetet, talán még Bruce Lee-től is ügyesebben

Mer aztat láthassa akárki, hogy itten a édes anyánk nyelve hogyan és mikép és mi módon van beletörve a kerékbe ha és amennyibe. 

Ennél ócskább lábszagú és aljas merényletet már nem nem tudok elképzelni a magyar nyelv és a magyar újságírás ellen. Nem hiszem, hogy van még egy nép bárhol a Földön, amelyik tűri, hogy naponta így meggyalázzák a fenti címet létrehozó és azt megjelenni engedő nyavalyás gazemberekhez hasonlók. Ezek nemcsak a nyelv és a civilizáció gyilkosai, ezek a teljes nemzetet pusztítják el. Nagyon rövid idő alatt. Sem háború, sem egyéb tömeggyilkosság nem képes arra, hogy a kultúrájánál fogva semmisítsen meg egy népet, azt csak így lehet elérni - így viszont hihetetlenül hatásosan és gyorsan.

Ebben élünk

 „Amit Gulyás Gergely mondott, az marhaság?” – kérdeztek rá kifejezetten a miniszter kijelentésére Orbánnál. „Igen” – közölte.

Az egyik megjegyzésem az, hogy csak egy neveletlen, modortalan, végtelenül ostoba, gátlástalan és aljas emberféle mond ilyet a közvetlen munkatársáról. Azaz a nagy társadalmi nyilvánosság előtt még egy ilyen alak sem lehet annyira elvetemült, hogy meg ne állítaná valami animális ösztönből fakadó impulzus - ha legalább az állatvilágban létező viselkedésformák alkalmazásáig eljutott volna...

A másik megjegyzésem meg az, hogy a másik emberféle, akinek az arcbőre vastagságához képest egy rinócerosz feneke bársonyosan finom és jólápolt, választásra kényszerült. Ilyesmit ugyanis legföljebb a fékezhetetlen agyvelejű mészáros lőrinc tűrne szó nélkül, minthogy nyilván nem is értené, miért volna az visszatetsző, hogy marhaságnak minősítik valamely megszólalását. Bárki, hátmég az ő barátja, a bátorok legbátorobbika. Ha fent nevezett hazudozógép még egyszer feltűnik ezek után a nyilvánosság előtt, azzal azt bizonyítja, hogy még annál is undorítóbb puhány, amilyennek eddig mutatkozott.

A baloldaliak

 „Sajnáljuk. A DK Kopping Ritát kizárja a pártból” – olvasható a Demokratikus Koalíció pénteki közleményében, amelyet azután adtak ki, hogy képviselőjelöltjük, Kopping Rita 23 nappal a választás előtt bejelentette, mégsem indul a választáson.

A fidesznél undorítóbb, aljasabb képződményt szinte lehetetlen elképzelni. Szinte.

Egy nyílt levélről

Olvasok mindenfélét. Nem kellene. Legfőképpen azért, mert képtelen vagyok derülni ezeken az ügyeken, ehelyett dühbe gurulok.

Itt van most ez a Kossuth-díj felzúdulás. Egyebek között egy nyílt levél, amit rengeteg komoly, felnőtt ember írt alá, mely nyílt levél annak okán íródott, hogy egy Lackfi János nevű ifjú jelölése egy olyan grémiumnak tulajdonítható, amiben ott ül a jelölt anyja. Ez nekik a problémájuk. Hogy ugyanis ez nepotizmus. Összeférhetetlenség. Húazta meg ilyenek. Mutatok egy részt a levélből.

Ezért mi, a levél aláírói, a következő kérdéseket és kéréseket fogalmazzuk meg: 

Van-e a Kossuth-díj jelölő és döntéshozó testületeinek nyilvános etikai kódexe? 
Szabályozza-e ez az etikai kódex az összeférhetetlenség kérdését? 
Ha igen, kiterjed-e arra az esetre, amikor egy jelölőbizottsági tag közvetlen családtagját jelöli a díjra? Ha nincs ilyen szabályozás, nem lenne-e szükséges annak megalkotása és nyilvánossá tétele? 

Úgy gondoljuk, hogy minden olyan intézmény, amely a nemzeti kultúra legmagasabb kitüntetéseiről dönt, köteles világos, nyilvános és ellenőrizhető etikai normák szerint működni. Nem azért, mert a művészeti teljesítmény önmagában ne lenne mérvadó, hanem azért, mert a döntések körülményei ugyanúgy alakítják a díj tekintélyét, mint maguk a díjazottak. 

A magyar művészeti közösségnek – minden világnézeti, generációs és esztétikai különbség ellenére – közös érdeke, hogy a Kossuth-díj presztízse megkérdőjelezhetetlen maradjon. Ez csak akkor lehetséges, ha a jelölési és döntési folyamatok átláthatók, és az összeférhetetlenségi helyzeteket egyértelmű szabályok kezelik. 

Ezért határozottan kérjük a Kossuth-díj jelölő és odaítélő testületeit, hogy hozzák nyilvánosságra az etikai kódexüket és az összeférhetetlenségre vonatkozó szabályaikat, valamint adjanak egyértelmű választ arra a kérdésre, hogy elfogadhatónak tartják-e azt a gyakorlatot, amelyben egy jelölőbizottsági tag közvetlen családtagját jelöli esetleg a díjra. 

Mi, a levél aláírói, abban bízunk, hogy a magyar kulturális élet képes nyíltan és méltósággal szembenézni ezekkel a kérdésekkel. A Kossuth-díj tekintélye és a művészeti közélet iránti közbizalom megőrzése mindannyiunk közös felelőssége. 

Namármost. Ideteszek egy paragrafust az 1990. évi XII. törvényből a Kossuth-díjról és a Széchenyi-díjról:

5. § (1) A Díjat a köztársasági elnök adományozza.(2) A Díjra javasolt személyekre az e célra létrehozott bizottság ajánlása alapján a Kormány tesz előterjesztést a köztársasági elnöknek.

Tessék mondani, ennek alapján hogyan kellene értelmeznem azt a mondatrészt, miszerint  a Kossuth-díj presztízse megkérdőjelezhetetlen maradjon? Úgy tetszik gondolni, hogy ennek a díjnak volt valaha is "megkérdőjelezhetetlen presztízse"? Hogy "a Kossuth-díj tekintélye és a művészeti közélet iránti közbizalom megőrzése mindannyiunk közös felelőssége", azaz a Kossuth-díjnak van tekintélye? Azok egy részének van tekintélye annak ellenére, hogy megkapták ezt a díjat, akik a produktumaikkal szereztek bizonyos respektust, és akiken az sem rontott sokat, esetleg semmit, hogy Kossut-díjasok lettek. Tessék mondani, 1948. óta mikor volt olyan kormánya (a fene érti, miért kell ezt nagy kezdőbetűvel írni) ennek az országnak, aminek az "előterjesztése" ne okozott  volna kesernyés szájízt a gondolkodásra és kételkedésre képes jelöltnek? (Talán Bajnai Gordon testülete, dehát ha nem politikusokból állt is, a döntéseiket átjárták a "politikai szempontok".)

De az igazán lényegi kérdés itt az, ki képes egy végtelenül aljas tömeggyilkos banda előterjesztésére egy undorító pojáca kezéből átvenni bármit. Az igazán fontos kérdés az, aki ezt a "díjat" 2026-ban átvette, az nem szégyelli magát? Sokkal mélyebben, hányingert keltőbben, mint azelőtt bárki.

Mundus vult decipi, ergo decipiatur

A cím értelemszerű fordításban azt jelenti: a világ azt akarja, hogy becsapják, következésképpen be is csapják.

Rövidéletű tanárkoromban azt tartottam a legfontosabbnak, hogy a gyerekeket rávegyem, soha semmit ne fogadjanak el kérdés, kételkedés nélkül. Aztán meg azt, hogy a hálózatelmélet alapján szemléljék a világot, miszerint minden mindennel összefügg, a létező dolgok a létezhető dolgok hiányával is. Hogy mindennek van előzménye és következménye, a következmény látszólagos hiánya is következmény. Ugye nem kell mondanom, ezeket nem én találtam ki, sokezer évvel előttem már leírták görögök, kínaiak és indiaiak. Ennélfogva jó tudni például, hogy a 20. századi elképesztően nagy költők, Ady, József Attila, Radnóti sem előzmény nélküliek, csak a megfelelő helyen kell keresgélni. Akkor hamarosan megtaláljuk Csokonait és Fazekast... Utóbbi egyik versét akkor olvastuk, amikor bejött az osztályba az igazgató elvtárs. Nem tetszett neki a Mundus vult decipi című vers. Bomlasztónak találta. Igaza volt. Ma is annak találnák a mi rémületes iskolarendszerünkben. Ideteszek egy részt:

De hát az ördögök feje, -
Midőn megtörvén ereje,

És minden hatalma itt fent

Örökre poklába lement. -

 

Szólgálatjában felhízott
Tanítványira mit bizott?:

A felső sor foglalatja -

Deák nyelven azt mutatja.

 

Az az, minthogy a tudatlan
Nép setétben örömest van:

Azt vakítni is örökké

Tegyék kötelességekké.

 

Hogy csak őtet s őket félje,
A tisztán nézőt gyűlölje, -

Ennyit a tegnapelőtti gyülekezetről a Kossuth-téren.

Én már csak egyvalamin csodálkozom. 14-én a déká izéjén miért nem voltak ennyien? "...a tudatlan

Nép setétben örömest van". Nagyobb setétség, mint ott, sehol nincs...