Változott valami?

A magyar haza soha nem volt derék sőt kitűnő

férfiak híjával. Egy nemében a hazafiaknak azonban

mindig szűkölködött; ollyakéban t. i., kik tartózkodás

nélkül a nemzet szemére lobbantják az igaz szót. Mert

hiszen a legjelesbek is, vagy hallgatva tűrték sőt tűrik

fajtánk nem egy árnyékoldalát, vagy illyeseket leplezve

mindig olly hízelgő szavakba burkolák s burkolják gáncsoló észrevételeiket — míg a dicsérök és tömjénzök

sora mindig felelte hosszú volt — hogy a sok hízelgés közepeit, mellynek a magyar minden időben olly

édesürömest adá magát áldozatul, bizony ekkorig sem

jutott még, s pedig a nemzet nagyobb része, a nosce te ipsum tökéletes birtokába; és illyesbe mindaddig bizonyára soha nem is jut, míg, tán ezen thema

szerint „mert nem dicsér minket más, tehát dicsérjük

magunkat minmagunk" nem egy magyar gondolja szoros tisztében járónak és illyesért köz tapsot is arat,

ha mindenütt palástolni, kiszépítni ügyügyködik a haza

bűneit, s minden legkisebb gáncsra is ex officio achillesi

(! ?) haragra lobban. Mintha bizony egy kissé fényesb

külmáz nagyobb kincs volna nemzetekre nézve mint

belső jobblét! Melly utolsó azonban soha nem szokott lenni édes ámítások, de inkább csak igaz, habár

fanyar szavak eredménye.

Az igaz szó nem tűrése kimondhatlan nagy szerencsétlenség. Mert valamint csak azon egyén üdül,

ki erejét ismerve, azon sem tul sem innen nem cselekszik, szintúgy éri csak azon nemzet kifejlődhetésének lehető legmagasb fokát el, melly tehetségével bölcsen sáfárkodva, sem elbizottságra soha nem vetőmül,

sem soha kétségbe nem esik.

Az igaz habár marczona szót terjeszteni ehhez képest szintolly kötelesség — csak kötelesség mondom, éppen nem érdem — valamint az illyest nagylelkűen elbírni midőn a legférfiasb tett, egyszersmind

a leghasznosb számítás is.

Széchenyi István: Politikai programm - töredékek 1847. 

Ima

 

 Ennél borzalmasabb képet nehéz elképzelni. Békeidőben, az atlanti térségben.

Milyen jövő vár erre a kisfiúra? Istenfélelemben, menekülőben a valóságtól, kiszolgáltatottan, mindenféle értelmes tettől, tudástól elrekesztve, bezárva a vallás tiltásainak, elrendeléseinek, annak leglényegéhez tartozó hazugságainak a legsötétebb börtönébe, az onnan való szabadulás majdnem totális reménytelenségével.

Már most könyörög egy iszonyatos, megfoghatatlan hatalomhoz, amiről nem tudja, hogy az soha semmi módon nem fog segíteni. Viszont egész életében korlátozni fogja. És már most el kell fogadnia, hogy boldog majd a halála után lesz a mennyek országában.

A tanáraim szerint okos gyerek voltam. A Horváth Mihály téri Gyakorló Általános Iskola (a későbbi-mai Fazekas) akkor is az ország legjobb iskolája volt, ott legjobb tanulónak lenni valószínűleg nem lehetett egyszerű, mindennapos dolog. Különösen nem az osztály, hanem az iskola legjobb tanulójának – fogalmam sincs, ezt milyen ismérvek alapján határozták meg, de hetedikben és nyolcadikban én voltam ez a bizonyos legjobb.

Évekig tartó küzdelem után tudtam kitépni magam az emberiség valaha létrehozott legförtelmesebb ideológiájának kényszerzubbonyából.

Kiszolgáltatott, védekezésre képtelen gyerekeket kényszerítenek a „hittan” elnevezésű, agy- és lélekgyilkos „tanórákon” való részvételre, elintézve ezáltal ennek az országnak a szellemi fejlődését a következő 25-30 évre.

Természetesen elismerem minden vallásos olvasóm jogát a fentieken való felháborodásra, mint ahogyan elismerem a vallásszabadság törvényességét is. Ez itt fönt csak az én véleményem.

 

Irány a máglya

"Fegyver csörög, haló hörög,

A nap vértóba száll,

Vérszagra gyűl az éji vad:

Te tetted ezt, király!

 

Levágva népünk ezrei,

Halomba, mint kereszt,

Hogy sirva tallóz aki él:

Király, te tetted ezt!"

 

Máglyára! el! igen kemény -

Parancsol Eduárd -

Ha! lágyabb ének kell nekünk;

S belép egy ifju bárd.

 

"Ah! lágyan kél az esti szél

Milford-öböl felé;

Szüzek siralma, özvegyek

Panasza nyög belé.

 

Ne szülj rabot, te szűz! anya

Ne szoptass csecsemőt!..."

S int a király. S elérte még

A máglyára menőt.

Tetszik tudni, mi a baj? Itt Magyarországon rengeteg olyan bárd van, ki ennek a zsírosparasztproli királynak a nevét diccsel ejti. Mindig többen voltak, akárki volt a király, aki levágta népünk ezreit - szültek neki rabot ezerszámra és átvették a Magyar Szabadságért Díjat.

Korunk hőse

Eltört a pénisze forgatás közben, könyvet írt róla a pornósztár

Ez mai "hír" az egyik portálon. A könyvet - gondolom - nagy példányszámban nyomták és el is fogják adni.

Én írtam egy könyvet, amilyet eddig még soha nem írtak, aminek a hatására nemcsak a magyar történelmet kell újra írni, hanem az atlanti térség középkori meséiről is le kell fejteni a kereszténység évezredes hazugságait, a mai Nyugat-Európa polgárának is el kell gondolkodnia azon, örül-e annak, hogy a történetírók szerint ő a barbárok leszármazottja, akik primitív vandálok voltak, és lerombolták a Római Birodalmat.

Kit érdekel? Eltört a pénisze, az valami, annak van közönsége. Az én könyvemet meg majd lefóliázzák... Ja nem, mert e-könyv.