Általában igyekszem tartózkodni az indulatos szóhasználattól. Ez egyre nehezebb, amikor reggel kinyitom a netet (olvasható újság már régen nincs), csak szitokszavak jutnak eszembe.
Nem vagyok, soha nem is voltam "hazafi". Én csak itt születtem, itt éltem le a nyomorúságos gyerekkoromat, itt jártam iskolába, a magyar irodalmat olvastam, elég korán tudomásul vettem, hogy ez egy nagyon fiatal, úgyszólván hagyományok, régiségek nélküli, magába zárt kultúra, aminek a 19. század előtt alig vannak, azt is mondhatnám, nincsenek irodalmi, zenei, építészeti, képzőművészeti értékei, ebből következőleg hazudunk magunknak magasztos történelmet, szabadságvágyat, nemzeti nagylétet. Huszonhét éves korom előtt nem kaptam útlevelet, az első utam egyik feladata az volt, hogy a családom vagyonának külföldön még meglévő romjairól szóló bírósági határozatot aláírjam, majd ahelyett, hogy berendezkedtem volna a Prinz Eugen strassei házaim valamelyik lakásában, lemezekkel és könyvekkel megpakolva, három nappal a hivatalosan engedélyezett határidő előtt hazajöttem. Ezután is mindig hazajöttem, pedig hat nyelvet tudok, bármelyiken bármelyik országban meg tudnék élni. De azt mindig tisztáznom kellett magamban, mielőtt hazafelé átléptem az országhatárt, hogy azért nem maradok ott, mert itt születtem, itt éltem le a nyomorúságos gyerekkoromat, itt jártam iskolába, itt érzem magam otthon, és nem tudnék máshol élni, de mondom, soha nem voltam "hazafi".
A minap azt olvastam, hogy egy mitugrász PhD védésre készül. Úgy tudom, szövegértésben elég jó vagyok, ennélfogva képesnek érzem magam a dolgozat címét felfogni. Hozzám egy ilyet benyújt valaki magyar nyelven egy magyar felsőoktatási intézményben, nyilván azonnal visszaadom, mert ha egy kilencszavas címben csak a névelők és a kötőszó használata jogos, a többi nemlétező, hazug, a magyar viszonyokra alkalmazhatatlan névszók láncolata, akkor nyilván az egész dolgozat a címben jelzett marhaságokat taglalja. Mutatom a dolgozat címét:
A szabad mandátum és a nemzeti szuverenitás alkotmányjogi összefüggései
Egyéb körülményekről eddig nem beszéltem. Azokról szóljon helyettem a jogi kar egyetlen tisztességes, értelmes tanára, aki hozzám hasonlóan háborodott fel ezen az aljasságon:
Az ELTE egyetemi tanáraként kikérem magamnak, hogy Orbán Balázsebben az intézményben szerez PhD-fokozatot.
Bejegyzésében Polyák előbb azt taglalja, hogyan vérezteti ki és „törli bele a mocskos talpát” a kormány az ELTE-be, majd kollégáihoz fordul, azt fájlalva, hogy éppen a jogi karon, ahol „elvileg jogállamiság, emberi jogok, hatalommegosztás is szóba kerül”, nem mondják azt Orbán Balázsnak, hogy menjen inkább a Nemzeti Közszolgálati Egyetemre.
Orbán Balázs, a legalja ideológiai keltető MCC ura, az NKE mindenható parancsolója, nagyfőni szeme fénye, aki ’56-ot is büntetlenül kihazudhatja a történelemből. Kollégák, hol a gerinc? Miféle jogászi szakmai ethosz ez, miféle állampolgári tartás? Miért a legsötétebb múltat mutatjuk példaként a jövő értelmiségének? Miért hányjuk arcon magunkat?
És itt következik az, amire nincs emberi reakció, ami belőlem csak elkeseredett dühöt képes kiváltani, aminek olvastán jobb beülni egy sötét sarokba, és várni, hogy helyre álljon pulzus, vérnyomás.
„a tudomány szabadsága elválaszthatatlan részének tekinti azt is, hogy a tudományos műveket és tudományos teljesítményeket kizárólag azok minősége, és ne a szerző személye alapján ítélje meg. Az ELTE vallja azt az intézményi alapelvet is, hogy a különböző gondolkodású, vallású, politikai és ideológiai meggyőződésű egyetemi polgárok alkotnak független szakmai közösséget, amelyben nincsen helye a kirekesztésnek. Az ELTE elhatárolódik minden olyan megnyilvánulástól, amely az Eötvös Loránd Tudományegyetem polgárainak szakmai munkáját azok politikai nézetei és közéleti szerepvállalása alapján minősíti, vagy politikai alapon kérdőjelezi meg bárki jogát ahhoz, hogy egyetemünkön tanulhasson vagy kutathasson. A kutatás szabadságát és a szakmai teljesítményt politikai alapon vagy más kirekesztő szempont alapján megkérdőjelező megnyilvánulásokat elutasítja az ELTE. A szélsőséges és politikai alapon diszkrimináló megnyilvánulások, még ha azok csak egyes egyetemi polgárok egyéni álláspontját is tükrözik, súlyos károkat okoznak az Egyetem közösségének és az intézménynek"
Ennél undorítóbb, gyávább, gerinctelenebb megnyilvánulást nem sokat láttam, pedig itt élek 82 éve, és elég jól ismerem ezt az országot, főképp a szerencsétlen népét. Leírtam már sokszor, ezek a megnyomorított, tanulatlan, megalázott milliók nem tehetők felelőssé azért, ami itt történik évszázadok óta, az első és mindmáig utolérhetetlenül legnagyobb gazember abszolút semmit nem tett a neki tulajdonított "alapítások" közül, ezzel szemben egy bő évezredre porig sújtotta az alattvalóit, akik azóta sem tértek magukhoz, akik azóta is alkalmatlanok az emberhez méltó élet megteremtésére. De hogy ez a bagázs, akik valami módon lehetőséget kaptak a tanulásra, akiknek módjukban lett volna némi tartást, némi méltóságot legalább utánozni úgy, ahogy az a könyvekben le van írva, ezek ezt a szöveget bírták összehozni és a közönség elé rondítani, az ép ésszel felfoghatatlan, ezeket tényleg vétek volna beengedni a kert végén ásott budiba, mert azért az mégis egy előkelő hely az ELTE idézett tisztségviselőinek. Akik különben éppúgy érthetetlenül azonosítják magukat az intézménnyel, ahogy a miniszterelnökük szokta ezt tenni az országgal.
Ha most jönne az aranyhal és kérdezné a három kívánságomat, az egyik bizonyosan az volna, hogy ennek a levélnek az írói cseréljenek helyet a hajléktalanokkal. Azok lényegesen kevesebb kárt tennének az egyetemen, ezek az ócskalelkű jellemtelenségkupacok viszont végre az őket megillető helyre kerülnének... Á nem, ezt visszavonom. Arra azért nem méltók, hogy az utcán, szabadon éljenek...
Valamit még ide kell tennem. A könyvhöz, amit most írok, sokat kell olvasnom, egyebek között sűrűn használom például az emberi jogok egyik alapgyűjteményét, az 1776-os Függetlenségi Nyilatkozatot. Ez itt csak egy nagyon rövid töredék:
" és valóban a tapasztalat azt mutatja, hogy az emberiség inkább szenved mindaddig, amíg a rossz nem válik elviselhetetlenné, mintsem hogy kivívja jogait, és eltörölje a megszokott formákat. Ha azonban a visszaélések és bitorlások hosszú sora mindig ugyanazt a Célt szem előtt tartva azt bizonyítja, hogy a népet teljes zsarnokságba kívánják hajtani, a nép joga és a nép kötelessége, hogy az ilyen Kormányzat igáját levesse, és jövő biztonsága érdekében új Védelmezőkről gondoskodjék."
Tessék mondani, több mint ezer év után még mindig? Meddig kell még várni, hogy ez a nép elviselhetetlennek érezze ezt itt?
P.S.: Ez itt ma (18-án) reggel jelent meg:
A tudományos fokozatszerzésre politikai, világnézeti, vallási, etnikai és nemi hovatartozástól függetlenül biztosítani kell az esélyegyenlőséget minden arra jogosulttá váló kutató számára. A fokozat odaítéléséről méltányos eljárásban, kizárólag a jelölt és értekezése tudományos minősége alapján kell dönteni
– nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Freund Tamás, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke annak kapcsán, hogy az ELTE Média és Kommunikáció Tanszékének vezetője, Polyák Gábor egy Facebookon közzétett bejegyzésében kikérte magának, hogy Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója az intézményben szerezzen tudományos fokozatot.
Elvárható egy neurobiológustól, hogy képes legyen értelmezni a saját mondatait? Elvárható az Akadémia elnökétől, hogy ne feküdjön be az állampárt talpa alá, hogy ne adjon semmilyen nyilatkozatot a magyar Völkischer Beobachternek? Elvárható egy akadémikustól, hogy felfogja, nem minden politika és nem minden világnézet akar megfelelni az emberi jogok alapkövetelményeinek, hogy felfogja, nem egy diktatórikus kormány főtisztviselőjének kell "biztosítani az esélyegyenlőséget"? Lehetséges, hogy az Akadémia elnökének a fejében még soha nem fordult meg a kérdés, hány érvényben lévő paragrafus alapján lehetne és kellene elítélni, és életfogytiglan börtönbe zárni azt a köztörvényes bűnözőt, akinek ő esélyegyenlőséget akar mint "kutatónak"?
A fent kirakott tudósítás alapján nyilvánvaló, hogy a kérdéseimre a Magyar Tudományos Akadémia elnökét illetően nem az adekvát válasz. Ezután maradt még két kérdés. Az illető egyszerűen nem érti a körülötte zajló eseményeket, vagy csak arról van szó, hogy a gerincesség nem munkaköri követelmény? Melyik a rosszabb?
