Szentmisét tartottak Szombathelyen Bárdossy Lászlóért. Nem misét, hanem szentmisét. Ha esetleg valaki nem tudná, szentté azáltal lesz, hogy a pap kiemeli a profán világból, és felajánlja az istennek. Ennek a felajánlásnak része az "úrfelmutatás" is, ami úgy keletkezik, hogy a kenyér konszekrálása után Krisztus testét, a bor konszekrálása után Krisztus vérét emeli magasba, felmutatja a pap, hogy a hívek láthassák (a konszekrálás voltaképpen a megszentségtelenítés ellentéte, megszentségteleníteni azt lehet, amit korábban konszekráltak, azaz megszentségesítettek, azaz kiemeltek a profán világból, és felajánlották istennek. Azt evidenciának tekintjük, hogy isten az ajánlatot elfogadta, nincs hír arról, hogy valaha visszautasította volna - szegény isten nincs és soha nem is volt abban a helyzetben, hogy a papoknak ellentmondani merészeljen, csak ezt a tényt a híveknek nem szabad tudniuk, nem is akarják tudni). Ha esetleg valaki nem foglalkozott volna a szó eredetével, a "profán" a latin profanumból származik, ami "még be nem avatott"-at jelent, amiből szerintem az következik, hogy csak idő kérdése, és a profán szentté változik, csak a papnak kell fölemelnie és istennek ajánlania. Azaz a mise még nem szent, hanem profán - na meddig? Hát azt nem tudom. De majdnem bizonyos vagyok benne, hogy abban a pillanatban, amikor a pap bejön, a mise még profán, mert menet közben mégsem lehet felajánlani. Ha alaposabban belegondolunk, az úrfelmutatás például szép gesztus - és azt most hagyjuk, hogy ki az a "Krisztus" és mi köze van a papnak az ő testéhez és véréhez akár csak szimbolikusan is -, de ez még nem jelenti azt, hogy a mise is szentté válik.
Egyszóval nem tudom, mennyire volt szent az a mise ott Szombathelyen, csak azt tudom, hogy egy elítélt háborús bűnösért tartották. Vitatják, hogy az ítélet megalapozott volt-e (a miép nevű, már réginácinak tekinthető trutymó perújrafelvételt is kezdeményezett), azt azért rögzítsük, hogy az illető hadat üzent előbb a Szovjetuniónak, aztán az Egyesült Államoknak, aláírta a 3. zsidótörvényt, felállíttatta a 2. magyar hadsereget és kiküldte a keleti frontra, annak nyilvánvaló tudatában, hogy nevezett magyar hadsereg esélye a túlélésre úgyszólván a nullával egyenlő, azaz Bárdossy a fentieken kívül még lényegében halálra ítélt néhány tízezer embert, de mondom, vitatják, megalapozott volt-e háborús bűnösnek nyilvánítani az illetőt.
Namármost, ha az a mise mégis csak szent volt, akkor a következő kérdés az, felajánlották-e az istennek Bárdossyt, vagy ha nem, akkor csak figyelmébe ajánlották az istennek. És hogy az utóbbi eset is elég a szentté nyilvánításhoz, vagy az isten majd még meggondolja. Szerintem nem érdemes itt vacakolni, ne várjunk istenre, mondjuk csak ki, Bárdossy szent és kész.
Ezzel ugyanis hatalmas lépést teszünk az identitásunk visszaszerzésének az irányába. Az országház viceházmesterétől tudom, hogy azt elvették tőlünk a vallásunkkal együtt, valamint hogy "az istentagadásra épülő politikai rendszerek elkerülhetetlenül emberellenessé válnak, és mindig emberölésbe torkollnak”, azonkívül “Akik ugyanis Isten halálát hirdetik, azok mindig készen állnak az emberélet kioltására is” (idézetek a Kolozsvári Szalonnából - mai bejegyzés Forgács Erzsébettől).
Nnna. Ezek szerint nekünk nincs tovább félnivalónk, a nádfedeles vici, aki nemrég még gúnyolódott a vallásokon, most helyre tette az országot. Megtartunk még néhány szentmisét, Imrédyt tudom ajánlani, szentté avatásra Horthy Miklóst, esetleg Teleki Pált, az első két zsidótörvény mégis csak tőle származik, ne bánjunk vele méltatlanul, aztán itt van még Baky, Jaross... Szálasinak talán egy kápolnát is kellene építeni, mit kápolnát, székesegyházat.
És akkor majd lesz identitásunk.
Volna még egy javaslatom: verbuváljon a segédházfelügyelő hittérítőket. Magyarországon ugyanis vészesen elfogytak a maguk identitását a vallásban keresők. De sebaj, meg lehet ezt oldani, ajánlom tanulmányozásra az inkvizíció történetét, különösen a főinkvizítor Torquemada életrajzát.
