Meghalt Eli
Wallach. Kedveltem. Kis híján 99 éves volt, ilyen korban már nem annyira
megrendítő egy ember halála, én azért kicsit elszomorodtam. Annyira, hogy a
hírfőcímek alatt lévő forrást nem is néztem, megnyitottam a nekrológot.
A második vagy
harmadik mondatban ott állt, hogy Eli Wallach zsidó. Végig olvastam a cikket,
nem volt jele, hogy a színész zsidósága fontos lett volna bármikor.
Megnyitottam az
angol nyelvű nekrológokat, aztán a teljes életrajzokat. Sehol nem találtam azt
a szót, hogy zsidó.
Ha meglátom a
hírcím alatt, hogy mno, már megyek is tovább. Annyira undorodom ettől a
szennytől.
Ebben a
nekrológban különben nincs semmi különös.
Mindössze azt
közlik, hogy Eli Wallach zsidó volt.
Én ezt képtelen
vagyok megszokni. Az a baj, hogy még én érzem rosszul magam, a szó szoros
értelmében émelygek. Miért van ez így?! Aki zsidózik, jól van. Aki lop, csal,
hazudik, milliárdokat rabol el egy ország népétől, az remekül érzi magát,
eszik-iszik, világít, fűt – jól van. Jól érzi magát.
Én meg hányok tőlük.
Hát nem jobb nekik?
