Hazám

1
Az éjjel hazafelé mentem,
éreztem, bársony nesz inog,
a szellőzködő, lágy melegben
tapsikolnak a jázminok,

nagy, álmos dzsungel volt a lelkem
s háltak az uccán. Rám csapott,
amiből eszméltem, nyelvem
származik s táplálkozni fog,

a közösség, amely e részeg
ölbecsaló anyatermészet
férfitársaként él, komor

munkahelyeken káromkodva,
vagy itt töpreng az éj nagy odva
mélyén: a nemzeti nyomor.

2
Ezernyi fajta népbetegség,
szapora csecsemőhalál,
árvaság, korai öregség,
elmebaj, egyke és sivár

bűn, öngyilkosság, lelki restség,
mely, hitetlen, csodára vár,
nem elegendő, hogy kitessék:
föl kéne szabadulni már!

S a hozzáértő dolgozó
nép gyülekezetében
hányni-vetni meg száz bajunk.

Az erőszak bűvöletében
mit bánja sok törvényhozó,
hogy mint pusztul el szép fajunk!

3
A földesúr, akinek sérvig
emeltek tönköt, gabonát,
csákányosokkal puszta tért nyit,
szétveret falut és tanyát.

S a gondra bátor, okos férfit,
ki védte menthetlen honát,
mint állatot terelni értik,
hogy válasszon bölcs honatyát.

Cicáznak a szép csendőrtollak,
mosolyognak és szavatolnak,
megírják, ki lesz a követ,

hisz „nyiltan” dönt, ki ezer éve
magával kötve mint a kéve,
sunyít vagy parancsot követ.

4
Sok urunk nem volt rest, se kába,
birtokát óvni ellenünk
s kitántorgott Amerikába
másfél millió emberünk.

Szíve szorult, rezgett a lába,
acsargó habon tovatűnt,
emlékezően és okádva,
mint aki borba fojt be bűnt.

Volt, aki úgy vélte, kolomp szól
s társa, ki tudta, ily bolondtól
pénzt eztán se lát a család.

Multunk mind össze van torlódva
s mint szorongó kivándorlókra,
ránk is úgy vár az új világ.

5
A munkásnak nem több a bére,
mint amit maga kicsikart,
levesre telik és kenyérre
s fröccsre, hogy csináljon ricsajt.

Az ország nem kérdi, mivégre
engedik meggyűlni a bajt
s mért nem a munkás védelmére
gyámolítják a gyáripart.

Szövőlány cukros ételekről
álmodik, nem tud kartelekről.
S ha szombaton kezébe nyomják

a pénzt s a büntetést levonják:
kuncog a krajcár: ennyiért
dolgoztál, nem épp semmiért.

6
Retteg a szegénytől a gazdag
s a gazdagtól fél a szegény.
Fortélyos félelem igazgat
minket s nem csalóka remény.

Nem adna jogot a parasztnak,
ki rág a paraszt kenyerén
s a summás sárgul, mint az asztag,
de követelni nem serény.

Ezer esztendő távolából,
hátán kis batyuval, kilábol
a népségből a nép fia.

Hol lehet altiszt, azt kutatja,
holott a sírt, hol nyugszik atyja,
kellene megbotoznia.

Ezt József Attila írta 1937 májusában. Azért nem tettem ide a 7. szonettet, mert az már nem olyan, amit ma is írhatott volna. Úgy értem, ha itt és most élne, azt nem írta volna meg. Legalábbis én így gondolom.

Undor 2.

„Harmadosztályú erdélyi focicsapatot vásárolt magának a magyar kormány. Az értesülések szerint az FK Csíkszeredáról van szó. A csapat edzője, Ilyés Róbert a ProTV-nek azt mondta, a magyar kormány négymillió eurót (1,2 milliárd forint) fektet a csapatba. A tervek szerint a csapat 2019-ben már az első osztályú bajnokságot nyeri meg.”

Ezt most csak ide föltettem, hogy ne merülhessen feledésbe. Hogy ha egyszer bíróság elé állítják ezt a pitiáner tolvajt, ezt a gömbölyűre hízott falusi futballistát, akkor legyen egy újabb bizonyíték egy lopásról, egy egész két tized milliárd forintról, amit ez a felfuvalkodott cseléd ellopott abból a háztartásból, ahol alkalmazva volt.

Mint tudjuk, a kormány magának soha semmit nem vásárolhat. Nem kapott rá megbízást, sem felhatalmazást, a kormány az alagsori konyha mellett létesített cselédszobákban élő személyzet, a napi bevásárlásra a ház tulajdonosaitól kapja a pénzt, megmondják neki, mit vehet, és fillérre el kell számolnia.

Tessék mondani, ez a kívül hordott ingben lófráló béreslegény ezt is túléli?

Barber-Donegan-Peterson

Ezt most meg kell hallgatniuk. Nem lehet ilyen rossz szájízzel nyugovóra térni, amit a délutáni bejegyzésem okozott.

Mutatok angol muzsikusokat. Akik bármelyik amerikai jazzklubban léptek fel, otthon érezhették magukat, mindenki azt hitte, amerikaiak, a vérükben van a blues.

Chris Barber trombonos, volt Magyarországon is, egyszer Benkó hívta meg. A dixieland három szólóhangszere a trombon (pozan, harsona), a trombita és a klarinét. Az ötvenes-hatvanas évek három nagy európai sztárja egymástól függetlenül lett világhírű, mindegyikük a saját zenekarával: Chris Barber, Kenny Ball és Acker Bilk. Nem volt nagy szerkesztői találmány ezt a három zsenit összehozni, meg is történt. Róluk szólt az európai jazzélet legnagyobb, legnépszerűbb része. Azt hittem, mindent tudok róluk, Chris Barber volt benn nálam a Rádióban, elég jó kis műsort sikerült vele összehozni, de azt nem tudtam, hogy olykor bőgőzik. És hogy a Petite fleur című világsláger (amitől egy haldokló zulukaffer is szerelmes lesz) eredeti felvételén (Monty Sunshine klarinétozik) Chris Barber játssza a basszus gitár szólamot.

Aztán volt egy másik muzsikus, aki a skiffle mozgalmat indította el, Lonnie Donegan, ő azt mondta, mindegy, mivel muzsikálsz, ha kell, püfölj egy vödröt, csak muzsikálj. Te, saját magadnak, mert nincs annál nagyobb élvezet. Lonnie Donegan együtt kezdett Chris Barberrel New Orleans-ban.

Ennyit előzetesen, hogy az itt következő felvételt még jobban tudják értékelni. Persze elég csak hallgatni. Lonnie Donegan gitározik és énekel, Chris Barber bőgőzik és énekel.

Chris Barbernek volt egy felesége, Ottilie Petersonnak hívták, itthon a hozzám hasonlók körében nagy szenzációnak számított az a lemez, ami kettejükkel megjelent, nem lévén a borítón semmi szöveg (internet sem volt), senki sem tudta, kicsoda Ottilie Peterson, de az nyilvánvalóan hallatszott, hogy az amerikai délről egy néger, akinek az ősei még a gyapotültetvényeken dolgoztak. Ehhez képest Észak-Írországban született egy kis faluban, néhány kilométerre Belfasttól. Azt végképp nem tudtam, hogy nekik Lonnie Donegannel bármi közük lett volna egymáshoz, annál nagyobb volt az élmény, amikor megtaláltam ezt a közös felvételüket. Mindegy, mivel zenélsz, csak tedd, mondta Lonnie Donegan. Hááát… Ha valaki egy szál gitár kíséretével ezt a duettet össze tudja hozni, annak bármit elhiszek.

Undor (melléklet)

Ők voltak. Nő nincs közöttük. 

A kormány tagjai

A 2014-es parlamenti választásokon a Fidesz – KDNP nagyarányú győzelmet aratott: a választópolgárok 44,87 százaléka szavazott bizalmat a pártszövetségnek, amely 133 mandátumot, azaz kétharmados többséget eredményezett az új, 199 fős parlamentben. A harmadik Orbán Viktor vezette kormány 2014. június 6-án alakult meg.

Magyarország miniszterelnöke Orbán Viktor. Dr. Semjén Zsolt tárca nélküli miniszteri tisztséget tölt be. A Belügyminisztériumot dr. Pintér Sándor, az Emberi Erőforrások Minisztériumát Balog Zoltán, a Földművelésügyi Minisztériumot dr. Fazekas Sándor, a Honvédelmi Minisztériumot dr. Hende Csaba, az Igazságügyi Minisztériumot dr. Trócsányi László, a Külgazdasági és Külügyminisztériumot Szijjártó Péter, a Miniszterelnökséget Lázár János, a Nemzetgazdasági Minisztériumot Varga Mihály, a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumot dr. Seszták Miklós vezeti.

• Orbán Viktorminiszterelnök

• Dr. Semjén Zsoltminiszterelnök-helyettes, tárca nélküli miniszter
• Lázár JánosMiniszterelnökséget vezető miniszter

• Dr. Pintér Sándorbelügyminiszter
• Balog Zoltánemberi erőforrások minisztere
• Dr. Fazekas Sándorföldművelésügyi miniszter
• Dr. Hende Csabahonvédelmi miniszter
• Trócsányi Lászlóigazságügyi miniszter
• Szijjártó Péterkülgazdasági és külügyminiszter
• Varga Mihálynemzetgazdasági miniszter
• Dr. Seszták Miklósnemzeti fejlesztési miniszter

Undor

„A kormány szigorúbb megfigyelés alá helyezi a külföldön tartózkodó vendégmunkások otthon maradt gyermekeit - derült ki a kormány közleményéből szerdán.

A kabinet határozatot fogadott el, amely kiegészíti az eddig hatályos rendelkezéseket. A döntés azt követően született, hogy egyre nagyobb gondot okoz az otthon hagyott gyerekek felügyelete. Közülük sokakat nagyszülők vagy rokonok nevelnek, miután mindkét szülő külföldön vállalt munkát. A hatóságoknak egy tavalyi statisztikája szerint 83 ezer olyan gyerekről van tudomásuk, akiknek legalább egyik szülője külföldön él.

A szigorítás arra vonatkozik, hogy a gyermekek felügyelésében illetékes állami hatóságnak miként kell eljárnia az ilyen kiskorúak figyelemmel kísérésében. A kiegészítő intézkedések országosan egységes nyilvántartási és megfigyelési eljárásokat írnak elő a hatóság számára.

A gyermekek azonosítása érdekében bevonják az iskolákat, amelyeknek minden tanév végén jelenteniük kell, hány gyereknek él külföldön egyik vagy mindkét szülője, illetve van-e olyan gyerek, aki egyéves külföldi tartózkodás után tért vissza az országba.

Ezt követően az illetékes hatóságnak ellenőriznie kell, hogy az egyedül maradt gyerek megfelelő felügyelet alatt van-e. A nyilvántartásba vételt követő első fél évben a hatóság képviselője kéthavonta látogatja meg a neveléssel megbízott személyt, hogy emlékeztesse a rá bízott gyermekkel szembeni kötelezettségeire, és tanácsokkal lássa el őt. Az első hat hónap után fél éves gyakorisággal kötelező az ilyen látogatás.

Az állami hatóság képviselőjének követnie kell a gyermek tanulmányi eredményeit, és amennyiben teljesítményének csökkenését észleli, értesítenie kell az osztályfőnökét vagy a tanítóját. A hatósági képviselő pszichológustól is tanácsot kérhet, amennyiben felmerül a gyanú, hogy a gyerek érzelmileg sérült.

A hatóságoknak azt is mérlegelniük kell, hogy fennáll-e a vizsgált családok szétválásának veszélye. (mti)”

A nácizmussal kombinált szovjet típusú kommunista diktatúra valami ilyesmi. Orwell fantáziája szegényes volt ahhoz, hogy ilyesmit kitaláljon.

Huszonöt éve undorodom ennek az országnak a „politikusaitól”, és jó, persze, kár mellébeszélni, a népétől is, mert ezt itt – sokszor mondtam már – mi tesszük lehetővé.

Azért tettem föl ide az egész szöveget, hogy el tudják olvasni, akár többször is. Nem elemzem. A hányadékban mászó meztelencsigát sem elemzem.

Karlendítés

Mondtam már jónéhányszor, a bulvár az emberi élet legförtelmesebb pusztítója, nem számoltam utána (konkrét adatokhoz nehéz volna hozzájutni, csak a jelenségek leírására szorítkozhatunk), de első pillantásra nyilvánvaló, hogy az egyház és a politika együttes dúlása sem okozott akkora kárt, mint a „kereskedelmi” média, azaz a különböző televíziók, rádiók és újságok. Az igazán borzasztó az, hogy kollektív öngyilkosságot nézünk évtizedek óta, voltaképpen az egész emberiség meglehetősen gyors futását a megsemmisülés felé.

Az a szint, ahová nagyjából ötven év alatt süllyedt az atlanti térség lakosainak szellemi nívója, körülbelül az időszámítás előtti tizedik évezred átlagszintjének felel meg, a jelenben élni azért veszélyesebb, mert az egymás kiirtására készült tárgyak műszaki színvonala néhány évtizede lehetővé teszi tömegek messziről való elpusztítását. Ez a fejlődés egyik mutatója, a bulvár imádja, minden „híradó” azzal kezdődik, hányan haltak meg milyen eszköztől, minden címlap tartalmaz legalább egy emberhalálról szóló „hírt”. Ha nincs kedvük visszakeresni a bulvárról való elmélkedéseimet, annyit azért ideírok ismét: a bulvár a legaljasabb emberi ösztönök folyamatos piszkálásával és a tömegek mélybutaságban tartásával éri el százmilliók viszonylag rövid idő alatt való megölését.

Ezeket most csak azért idéztem föl, mert szeretném elérni, hogy végezzenek el egy elemzést, mi a hozadéka annak, hogy valakik fontosnak tartottak nyilvánosságra hozni egy mozdulatot, egy hétéves kislány náci karlendítését. A hétéves kislány ma 89 éves, 63 éve Nagy Britannia királynője. 1933-ban lendítette a karját, amikor ezt az „üdvözlési” formát az emberiség műveltebb töredéke még a római korból ismerhette, lévén Hitler ennek az évnek a januárjától Németország kancellárja, a náci propaganda  majd évek múlva teszi hírhedtté a karlendítésnek különféle formáit (maga Hitler például leginkább a vállához emelte a kezét). Az angol királyi udvarnál volt valaki (a fene akarja megjegyezni, hányadik kicsoda), aki már ismerte a nácipárt jellegzetességeit, aki a világszerte ismertté vált képsorok tanúsága szerint rávette a hétéves kislányt, hogy csináljon úgy, de mondom, ennek akkor még annyi jelentősége sem volt, amennyit a brit királyi ház irányultságát illetően tulajdonítunk neki. Azt akarom mondani, hogy akkor is teljesen érdektelen, mindenféle jelentőségtől mentes epizód volt a jelenet, most is az – volna, ha valamelyik tömeggyilkos (bulvártelepen tenyésző egyed) föl nem teszi a világhálóra.

Mit ért el ezzel? Mélybutaságban tartott százmilliók csámcsognak és szörnyülködnek. Min is? Nem tudják. Senki sem tudja. (Odáig senki sem jut el, hogy belegondoljon, milyen kapcsolata volt II. Erzsébetnek a nácizmussal, az a villanása az értelemnek már meghaladná a bulvárcsinálónak és az ő fogyasztójának a szellemi képességeit.) Marad a csámcsogás és szörnyülködés mint a bulvár létének alapja. A képsor a mélybutaság jelenlegi szintjén nyomott egy erőteljeset, a szint tovább süllyedt, a gyűlölet és a megalázottság heve tovább emelkedett.

A képsort nyilvánosságra hozó valamit magyarázott a világ képernyőjén, az én gyomrom gyenge ahhoz, hogy ilyesmit végig bírjak hallgatni. Annyit tudok, hogy az illető szabadlábon van. Az összes többi „kollégájával” együtt. Ahelyett, hogy 25 éves börtönbüntetését töltené mint felbujtó tömeggyilkosságra.

A képsor néhány nap alatt érdektelenné válik. A fertőzés tovább terjed.

Fiataloknak

Gyerekkoromban nagy tisztelettel néztem föl azokra az emberekre, akik soha nem és akik mindig csak. Megbízhatóknak véltem őket, példának a kiszámítható viselkedésre, a következetességre, a pontosságra. Aki soha nem mondana olyat, aki mindig csak úgy jelenik meg. Aki soha és aki mindig, tekintet nélkül arra. Arra tanítottak az iskolában, hogy ilyennek kell lennem. Az ország legjobb iskoláiba jártam.

Borzalmas, még inkább irtózatos. Szorgalmas és elvágólagos. Szögletes. Egyenes vonalak vannak, nincs engedmény. Soha, senkinek. A gyerek majd megtanulja. Hogy az élet kegyetlen, nincs pardon. Jobb, ha a szülői házban. Majd fog tudni alkalmazkodni. Ha megalázzák, már ismeri az ilyet otthonról. Ha verést kap, azt is. Szokjon csak hozzá. Még mindig jobb hazulról úgy kimenni az életbe. Minél előbb, tanuld meg, fiam.

Amikor delet harangoznak, asztalhoz ül, és megveti azokat, akik akkor esznek, amikor éhesek. Családi ebéd minden vasárnap ugyanabban az időben, ne fészkelődj a széken, fiam, várd meg, amíg a családfő kimeri a tálból a legszebb zúzákat és sárgarépákat. Az oroszlánok is így szokták, tanulj fiam a természetfilmekből. Vasárnap ebéd után lehet ezeket látni a tévében, nagyon hasznos műsorok. Ami a természetnek jó, azt nem kell felülbírálni.

Soha. És mindig. Nincs kivétel.