Kegyelem

„Alan Turing zseniális brit matematikus volt, ő fejtette meg a második világháború idején a nácik fontosabb üzeneteit védő Enigma kódot. Ez ha nem is eldöntötte, de két évvel lerövidítette a háborút. Turing emellett a modern számítástechnika egyik kiemelkedő alakja. Az Enigma megfejtése után azonban rosszra fordult az élete. Miután kiderült róla, hogy homoszexuális, elítélték (a homoszexualitást akkoriban büntették Nagy-Britanniában), majd 1952-ben kémiai kasztrációra kényszerítették. A döntést azzal indokolták, hogy Turing már nem feddhetetlen, így pedig nem dolgozhat tovább kormányzati szerveknek, hacsak nem kezelik valamilyen módon. Turing végül 1954-ben megmérgezte magát.”

(origo)

Aztán még találtam ezt a mondatot is: „2013. december 23-án utólagos királyi kegyelemben részesült.” Az indoklás szerint: „A zsenialitását a második világháború során kihasználva feltörték az Enigma kódot, ami közelebb hozta a háború lezárását és ezrek életét mentette meg.”

Ne szerénykedjünk, azok az ezrek, akiknek az életét megmentette, inkább milliók. De különben nem mindegy? Egy vagy millió? Nem erről van szó.

Hanem hogy ki ad kegyelmet kinek. Félreértés ne essék, semmi bajom az angol királynővel, azon kívül, ami a bajom minden királlyal meg ilyesféle „foglalkozású” emberrel (ez a baj úgy különben – minek tagadjam – elég súlyos, mondjuk alapesetben is felmondással büntetném), de különben tényleg rendben van, az angoloknak tetszik, lelkük rajta, a demokrácia meg a köztársaság sem jobb, sőt.

De már engedelmet kérek, kegyelemben legföljebb Turing részesítheti a királyi házat. Nem tudom, tetszik-e érteni a felháborító aránytévesztést, hogy’ veszi magának a bátorságot bárki, amivel egyáltalán…

Na jó, elismerem, begurultam. Csak jogrendről, törvényekről kezdtem morfondírozni ennek a hírnek a kapcsán, mely szerint nem valamelyik afrikai őserdő bennszülöttei tették azt, amit ezzel a zsenivel (ezúttal pontos a szó) tettek, hanem egy európai úgynevezett kultúrnemzet. És miután megtették, nem sírva kérnek bocsánatot, hanem „kegyelmet” adnak. Jó, tudom, persze, ez a jogi formula, dehát éppen ez a bajom! Legyen már elég a politikusokból, a pöffeszkedő, ostoba senkiházikból, akik azt képzelik, felhatalmazás az, amit kaptak.

A fene egye meg, olyan baromi nehéz felfogni, hogy a bejárónőnek én nem felhatalmazást adok, hanem lehetőséget, hogy a munkájával pénzt keressen a szolgálatomban?! És csak azért nem nevezem a szolgámnak, mert nekem volt gyerekszobám. Nem, nem, félre tetszik érteni, nem vagyok demokrata, soha nem is voltam. Ahhoz, hogy az ember ne tekintsen egy másik embert szolgának, alárendeltnek, nem demokratának kell lenni, hanem jómodorúnak. Odáig eljutni, hogy természetesnek tartsuk, minden ember egyenlő jogokkal születik, éppen ezért minden embert segíteni kell, hogy ezt a jogát érvényesítve a lehetőségei is egyenlők legyenek, hogy a törvény előtt minden embernek egyenlőnek kell lennie, ahhoz nem demokrácia kell, hanem gyerekszoba. Gyerekszobát pedig nem építőanyagból lehet teremteni, hanem oktatásból, és csak olyanok képesek rá, akiknek volt gyerekszobájuk.

Amíg egy olyan valami, mint a magyar országgyűlés elnöke büntethet, addig a világban nagyon nagy baj van, mert az ilyesféle figurát én attól is eltiltanám, hogy bocsánatot kérjen. Azért ahhoz is szükséges egy bizonyos szintű emberi minőség.

A jelen állapotban természetesen nagyon sok olyan lény születik, amilyen például a magyar országgyűlés elnöke, nem tehet róla szegény (azaz tehet, mert legalább viselkedni bárki megtanulhat saját elhatározásból), a Mendel-Morgan elméletből tudjuk, a gének meghatározók. Csak hát vannak azért ebben az országban olyanok, akiket be lehet engedni emberek közé, akik tudnak beszélni (nemcsak imitálni a beszédet), nem látok racionális magyarázatot arra, hogy a meglévő törvények és szokások alapján is be kellene engedni az illetőt egy olyan épületbe, ami szobatisztáknak készült, dehát itt van ez a tudósítás, amit az elején idéztem.

Akkor?

Akkor bármi megtörténhet. Egészen addig, amíg a politikus elnevezésű szubsztanciát ki nem iktatja az emberiség. A megoldás vázlatát meg tetszik találni korábbi bejegyzéseimben (Jóreggelt Európa, június 23., 26., 28., Jelentkezők 3-4-5.), nem én találtam ki, csak megpróbáltam összerakni egyetlen elméletbe azokat a korábbi felismeréseket, amikről bárki olvashat az elmúlt néhányezer év irodalmi, filozófiai és történeti munkáit lapozgatva.

A legfontosabb itt van, kicsit följebb: a választáson nem felhatalmazást adunk, hanem lehetőséget.

Azzal szabad élni.

Mindig van lejjebb is

„Igehirdetésében a püspök hangoztatta: karácsonykor ikertestvérünk született, aki átölel, megbékéltet, megáld és megtart bennünket. A mi ikertestvérünk, Jézus születése után életet adó ölelésével stabilizálta az életünket. Születése, a karácsony a meglepetés mellett az alázat ünnepévé vált, hiszen le kell hajolunk ahhoz, hogy lássuk a gyermeket, aki olyan, mint a többi, és aki ugyanakkor senkihez sem hasonlítható

’Kaparjuk le szívünkről a kérget, szemünkről a hályogot, hogy meglássuk ki van itt’ - üzente a Magyarországi Református Egyház lelkészi elnöke. A püspök felidézte annak az ikerpárnak a történetét, amelynek egyik tagja születése után gyenge volt és az orvosok szerint nem volt esélye életben maradni. Ám az egyik ápoló szabályt szegett: közös inkubátorba tette őket, ahol az egészségesebb gyermek átölelte testvérét, így az állapota javulni kezdett, és ma már mindketten egészségesek. ’Karácsonykor valamennyiünknek ikertestvére született, aki a szabályokat megszegte, bemászott a mi inkubátorunkba és átölelt bennünket’ - fogalmazott Bölcskei Gusztáv a Nagytemplomot zsúfolásig megtöltő hívek előtt

’Karácsonykor ... boldog, szent örömmel fedezzük fel, hogy itt van valaki, aki azért jött, hogy hétköznapjainkat átjárja az ő lelke’ - üzente a püspök. Figyelmeztetett azonban arra, hogy vannak, akik nem ezért jöttek, vannak akiknek a szemével nézve a világon rendetlenséget, zűrzavart, mocskot látunk. ’Habár ott van a bűn zűrzavara, ott vannak Heródes zsoldosai, karácsonykor elkezdjük észrevenni a legkisebb dolgokat, a legegyszerűbb ajándékot, letisztul minden. Aki meglátja ezeket az apró dolgokat, annak elmondhatatlan öröme lesz’ - hívta fel a figyelmet. A városnak és a világnak szóló üzenettel zárva beszédét megismételte: Jézus megbékéltet, megáld és megtart bennünket. Bölcskei Gusztáv végezetül Isten áldását kérte a hívekre, majd az istentisztelet a hagyományos úrvacsora-osztással ért véget."

(A Hír24 tudósítása)

Látom, amint az inkubátorban az egyik gyerek átöleli a másikat. És azt mondja, drága öcsém, sajnos cachexiával születtél, de én most általános erőátvitelt végzek rajtad (general transmissio), ne félj, majd együtt vágunk neki közös, küzdelmes életünknek. Ezután kezet ráznak, és mindketten könnyes szemmel, de acélos szívvel néznek a jövőbe. Ami megvan nekik a horizonton, azon látszik, mert az kék (netán narancssárga?) és bíztató. A jövő. Amit így már a pokol kapui sem tudnak megvenni. Vagy megdönteni. Nem kívánt törlendő.

 

És aztán Karácsonykor valamennyiünknek ikertestvére született (ez úgy hétmilliárd gyerek egyszerre, egyből duplájára emelkedett az emberiség létszáma), az aztán „bemászott”(!) – ha jól belegondolnak, ez már gusztustalan is – az inkubátorunkba, amiben mi itten élünk hétmilliárdan… na ne.

 

A papok mindig hülyének nézték az embert, azt is mondják, hogy a „nyáj” (és ezt a kifejezést a „hívők” elomolva, meleg szívvel hallgatják, hogy ők a „nyáj”, és meg nem fordul a fejükben, mit jelent a szó, mit a fogalom, és eszerint mire taksálja az egyház az ő létüket), azt hinné az ember, így a 21. század tájékán azért már meggondolják, mennyire kezeljék le a gyülekezetet.

 

Miért gondolnák meg? Aki bemegy oda, ahol ilyeneket beszélnek, és nem fordul ki savanyú szájízzel, az megérdemli, annak tényleg bemászott az inkubátorába az ikertestvére. Aki olyan, mint a többi, és ugyanakkor senkihez sem hasonlítható.

 

És ez a püspök még a jobbak közül való, ennek olykor voltak emberi megnyilvánulásai. Azokat most törölte.

Vádat emelek

Vádolom Magyarország miniszterelnökét. És a csatlósait. Tizenkilencedik századi szóval is mondhatnám: a talpnyalóit. Meg huszadik századival is, de azt nem mondom, mert tartózkodni akarok mindenféle durvaságtól, mindjárt megértik, miért.

Nézzék meg ezt a kislányt. Műanyag tálból eszik műanyag kanállal, előtte műanyagpoharak. Éhes volt, most adtak neki enni. Nem a szülei otthon, hanem valamelyik szeretetszolgálat Karácsonykor az utcán.

A kislánynak valószínűleg hideg a keze. Fázik az egész gyerek. Nem tudatosul benne a fázás, mert most eszik. Kapott enni idegenektől. Valószínűleg az sem tudatosul benne, hogy nem a szüleitől kapott enni a fűtött lakásban. Nincsenek még pontosan körvonalazott fogalmai a megalázottságról.

Nem mondom, hogy aki ezt olvassa és ezt a képet látja, most gondolja azt, hogy ez az ő kislánya. Azt sem, hogy gondoljon arra, többszázezer gyerek éhezik ebben az országban.

Csak azt mondom, nézzék ezt a képet.

És ha megnézték, akkor próbáljanak válaszolni arra a kérdésre: miféle ember az, aki tehetne azért, hogy ez ne fordulhasson elő, de nem tesz semmit? Aki nemcsak tehetne, hanem az a dolga, hogy tegyen. Aki stadionokat építtet meg Kossuth-teret… a fenét fogom itt megint elősorolni, hogy mi mindenre költi az ország pénzét, tudják pontosan, akik ezt olvassák. Sőt azok is tudják pontosan, akik ezt nem olvassák, a csatlósok is mind tudják.

Vádolom Magyarország miniszterelnökét. És a csatlósait. Na és akkor mi van? Néhány ezer ember, aki ezt itt elolvassa, azt mondja, hogy’ úgy van. És akkor mi van? Attól még nem lesz mit ennie ennek a kislánynak.

Általában herdálja az ország pénzét az ország miniszterelnöke. És a csatlósai. Előfordulhat, hogy valaki sorolja is, hol mindenhol herdálja.

És?

Ki fog vádat emelni? Vádat emeltetni egy köztörvényes bűnözővel szemben? Ki fogja végre megérteni, hogy ez a kislány itt ezen a képen azért éhes, mert évek óta hagynak dúlni egy alakot? Akit azért helyezett oda a választópolgár, ahol most dúl, mert ő, a választópolgár tudja, ő maga semmit nem tud tenni azért, hogy ez a kislány soha ne legyen éhes. A miniszterelnök elnevezésű funkciónak ez volna az értelme: intézze az ország ügyeit, mely ügyek között az első és mindennél fontosabb, hogy ez a kislány ne legyen éhes. Ha ezt nem tudja elintézni, akkor mit keres azon a helyen? Ha ellopja ennek a kislánynak az ennivalóját, akkor miért nincs senki, aki vádat emelne?

Amiért ellopja ennek a kislánynak az ennivalóját.

Dee Dee és Lang Lang

Kis kikapcsolódás. Sok volt a napi piszok. Ezt itt most találtam, meg kell nézniük. Ha nem az történt volna 23 évvel ezelőtt, amiről a minap írtam, ha nem Gőgös Gúnár Gedeon kezd bele a magyar történelem első szabad levegőn eltölthető korszakába, hanem értelmes emberek csinálnak értelmes országot, akkor ez a két zseni akár Magyarországon is muzsikálhatott volna idén nyáron, volna hozzá zenekarunk is, helyszínünk is. Dehát Stuttgartban voltak, a Stuttgarti Rádió Zenekarával adtak koncertet az Új Palotában.

Dee Dee Bridgewater az utolsó nagy énekes, aki a jazzkorszak klasszikus hagyományait viszi tovább, a többiek meghaltak. Egyvalaki követhetné az általam már hallott énekesnők közül: Radics Gigi, az ő hangjában és muzikalitásában megvan a lehetőség (Aretha Franklin, Roberta Flack, Kelly Rowland, Diana Krall más világ, más hang, más iskola).

Dee Dee Bridgewater stílusérzéke, viszonya a drámához valószínűleg megtanulhatatlan, de egy olyan született, ösztönös tehetségnek, amilyen Radics Gigi, nem volna nehéz átvenni a kikerülhetetlen alapsémékat, nem is kellene nagyon messzire mennie, ha jól tudom, Bridgewater valahol Franciaországban él.

Figyeljék meg, milyen hangon (milyen "lágéban") énekeli A Muzsika hangja slágerét, és hogyan változtat később egy másik nótában, amikor már beszáll a szimfonikus zenekar is.

Lang Langot talán kevésbé kell bemutatni. Sajnos nem tudom, ki készítette neki a zongoraszólam kottáját, csak azt tudom, hogy Ravel G-dúr zongoraversenyét és Bartók Szonátáját hogyan játssza, azaz tudom, hogy elképesztő érzéke van a jazzhez, mintha nem kínainak, hanem amerikainak született volna.

Ez az egész itt 22 perc. Nagyon kevés. De hihetetlen élmény.

Összefüggések 2. - még mindig Krasznai Tündéről

A Gyermekmentő Alapítvány elnöke és az országgyűlés elnöke azt mondta, „felnőttfilmes” múltú énekesnő nem énekelhet az Országházban. Az ártatlan gyermekeknek.

Tessék mondani, miért nem? Az a „felnőttfilm” valami csúnya dolog? Honnan tetszik tudni? Mondták? Vagy netán tetszett látni ilyen „felnőttfilmet”? Nem? Akkor miért tetszik gondolni, hogy az valami csúnya dolog? Lövöldöznek benne? Macskát vízbe fojtanak, netán csúnya autós üldözések vannak benne, amiknek a végén összetörnek mindenféle járműveket, és emberek halnak meg? Ilyenekben vállalt szerepet Krasznai Tünde? Nem? Hanem? Netán mégis tetszett látni? Hááát igen, nem akartam mondani, de ha már így szóba került, ezeket a „felnőttfilmeket” azért készítik, mert az olyanok, akik most kitiltják az Országházból Krasznai Tündét, ezeket a filmeket nézik. Nem készítik, csak nézik. Azért az mégis más, mint részt venni benne.

Összefüggések - Krasznai Tündéről

„Az osztrák közszolgálati televízió műsorában megjelenített ’szánalmas gúnyolódásnak’ nem szabad ártania az osztrák és a magyar nép közötti hagyományos barátságnak és rokonszenvnek – közölte a Külügyminisztérium.”

„A Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat szerint aggályos, ha felnőttfilmekben szerepelt énekes is fellép a parlamenti gyermekkarácsonyon.”

Nem láttam az osztrák közszolgálati televízió vonatkozó műsorát, amiben állítólag a magyar koronával kapcsolatos törvénnyel foglalkoztak. Nem is szeretném megnézni, valószínűleg idétlen volt és ostoba. Nem illik ugyanis gúnyolódni egy szánalmas butaságban tartott nép szánalmasan buta törvényein, középkori eszményein, szánalmasan buta görcsein, amikkel ragaszkodik a szánalmasan hazug, sosem létezett hagyományaihoz (lásd például ezeréves államiság) és hasonlóan szánalmas hitéhez, miszerint ő nagy időknek nagy tanúja és egy nagy, sok évszázados kultúra örököse. Nincs ugyanis ezeréves államiság és nincs nyoma a sok évszázados kultúrának sem, mert a románkor, a gótika és renaissance emlékeit (azt a keveset, ami egyáltalán volt) lerombolták tatárok, törökök, van helyettük dzsámi és minaret meg fürdővíz, amivel különben nem tudunk mit kezdeni. És a többi, amit felmutathatnánk, az sem olyan eget rengetően magas kultúra, jó hosszú ideig se festészet, se szobrászat, se zene, se irodalom. (Évszázadokkal Dante, Petrarca és Boccaccio után, Shakespeare, Cervantes mellett/után Szenczi Molnár Albert vagy Bessenyei György?) Dehát mitől is volna? Csak egyszer kellene megpróbálni a magyar történelem realitásokhoz közeledő elolvasását, nagyjából Zsigmondtól kezdve, ha azt akarjuk tudni, miért nem volt évszázadokig magyar államiság, és hová tűnt a magyar kultúra esélye a megszületésre (nem a fennmaradásra).

Kérdések

Húsz éves koráig az ember azt kérdezi, mit. Nagyjából hatvan éves koráig azt, hogyan. Attól kezdve amíg él, már csak az a kérdés marad, miért.