A magyar írók, újságírók és
művészek is munkával ünneplik Sztálin születésnapját
...Feláll a nézőtéren
Szörényi Éva:
- Vállalom, hogy a próba
megkezdése előtt öt perccel már a színházban vagyok, vállalom, hogy a harmadik
próbán már teljes szereptudással veszek részt...
Vagy tízféle feladat
teljesítését vállalja s a végén kijelenti:
- E versenypontok alapján
kihívom versenyre Somogyi Erzsit.
Somogyi Erzsi felpattan a
támlásszék kilencedik sorában:
- A kihívást elfogadom.
Magyar Nemzet, 1949. november 4.
Nem az a baj, hogy ez megtörtént.
Hogy két olyan színésznő, akikhez hasonlítható kevés volt a magyar színház- és
filmtörténetben ilyen gyermeteg lelkesedéssel vett részt ebben az iszonyatban.
Hanem az a baj, hogy lényegében
ugyanitt tartunk. Hogy azok a magyar írók, újságírók és művészek, akik még
nem rajonganak a magyar miniszterelnökért saját, őszinte indulatból, burkoltan
már most kötelezve vannak rá, rövidesen eljutunk odáig, hogy aki közülük nem
tesz hasonlóan ostoba, a miniszterelnök szellemi szintjéhez igazodó
"vállalásokat", azért jön a nagy fekete autó...
Csak most gondoltam bele, már
eljött. Most nem Recskre viszik a kellőképpen nem lelkesedőket, most lassan ölnek.
Az életkörülmények lepusztításával, a butaság, gerinctelenség, gyűlölet fertőző
légkörével, ezzel a mindenkit beburkoló biológiai fegyverrel, ami ellen nincs
védekezés.
