Ezt olvastam az előbb. Eltűnődtem. Nem azon, miért akar a miniszterelnök lesújtani a törvény teljes szigorával az antiszemitizmusra, mert az nyilvánvaló. Nem-nem, nem azért, mert zsidózni csak neki szabad, hanem mert így most kis bosszút lehet állni a másik náci párton. Piszkos kis bosszút és ráadásul nagyon ostobát is, minthogy ezzel nem vesz el egyetlen szavazót sem, viszont valószínűleg veszít, mert ezzel az intézkedéssel néhány lopva körülnéző szalonzsidózót is átlök a fröcsögőkhöz - dehát az anticipációs képességnek ez a foka már csak egy általános iskola hat osztályát elvégzett gyerektől várható el, a magyar miniszterelnök szintje azért ennél lényegesen alacsonyabban van.
Azon tűnődtem, hogy abban az összeállításban, amit Gulyás Márton készített (és ami miatt a két, még a miniszterelnöknél is egyszerűbb gondolkodású alak egymásnak ugrott), én szerepeltettem volna-e azokat a keretlegényeket, akiket annak idején az SA-ba nem vettek volna fel alulképzettség miatt, de a magyar parlamentben fel sem tűnnek a többi tömeggyilkos között. Hogy ettől meggyőzőbb lett-e a képes proklamáció? Talán nem. Az ember nem mutatkozik effajta kétlábúakkal egy helyen. Bizonyos foglalkozásokban ez az izoláció persze lehetetlen, orvosnak például kezelnie kell az ilyen lények sebesülését, de mondjuk egy szimpla bűnöző, aki legföljebb egy-két embert ölt csak meg, bizonyára undorral fordulna el, ha felkérnék egy filmben való közös fellépésre.
Vajon Gálvölgyinek, Hajósnak és a többieknek szóltak, ott lesz a miépes gerincbajnok is, aki hajdan a Magyar Rádió sportosztályán járkált, és nem látszott rajta, hogy valami baja volna a létező szocializmussal, most meg talán nem ülne le sörözni az olyanokkal, mint amilyen például én vagyok? Pedig akkor erősen balra állt tőlem, amennyiben rólam lehetett tudni, hogy ellensége vagyok annak a rendszernek, róla meg nem. Akkor olyan alkalmazkodó volt. Igaz, most is az. Akkor a szovjet rendszerhez kellett hűnek és törleszkedőnek lenni, most meg a náci eszmék divatoznak. Nem tett ő mást, mint amit ennek a jellemtelen népnek a több millió tagja, köztük a jelenlegi miniszterelnök. Akkor KISz, most a fidesz. Kommunista Ifjúsági Szövetség, ha valaki nem emlékezne, így hívták, ez volt az egyetlen nagyobb szervezet, ami büszkén viselte címében a "kommunista" jelzőt. Ennek a titkáraként fejtett ki jelentős politikai tevékenységet a csúti futballista, majd a Fasiszta Ifjak Demokratikus Szövetségében folytatta (sokan pálfordulásról beszélnek - ugyan kérem, semmi lényegi különbség nincs a kettő között, legfeljebb annyi, hogy a KISz-ben nem lehetett lopni, mert nem volt mit, és nem lehetett gyerekeket éheztetni meg még gyilkolni sem, dehát kell lennie valamilyen fejlődésnek).
Egyszóval ettől a választási rendszerről szóló kiáltványtól nekem inkább a gyomrom fordult fel. Nem is válthatott ki mást, mint ami lett belőle, a megszokott, fenekedő zsidózást.
Egyelőre.
