Na! Ez már valami. Nem sok, de egy felismerés kezdete. Hogy ugyanis meg kell változtatni a törvényeket. Azért csak a kezdet, mert az angol miniszterelnök még mindig nem érti: a hosszabb börtönbüntetésekkel meg a kitoloncolásokkal nem ér el semmit, ahogyan a terror gyanúsítottak szabadságának és mozgásának korlátozásával sem.
Két okból fogom most magamat ismételni. Egyrészt mert nem tudom megmondani, hol olvashatnának erről bármit - nem vagyok olyan nagyképű, hogy magamnak tulajdonítsam a jogi eljárás szükségességének felfedezését és leírását, nyilván sokan rájöttek már, csak én még nem olvastam sehol. Másrészt ha mégis tőlem származik a javaslat, akkor ezen a blogon keresztül valahogyan jusson el végre olyan fórumokra, ahol tenni is tudnak valamit. Mert hogy tenni kell, az nem kérdés. Íme:
Két okból fogom most magamat ismételni. Egyrészt mert nem tudom megmondani, hol olvashatnának erről bármit - nem vagyok olyan nagyképű, hogy magamnak tulajdonítsam a jogi eljárás szükségességének felfedezését és leírását, nyilván sokan rájöttek már, csak én még nem olvastam sehol. Másrészt ha mégis tőlem származik a javaslat, akkor ezen a blogon keresztül valahogyan jusson el végre olyan fórumokra, ahol tenni is tudnak valamit. Mert hogy tenni kell, az nem kérdés. Íme:
A bűnhődés (a bűn ellentételezése) hatástalan ostobaságok halmaza a civilizált világ jogalkalmazásában. A büntetés az esetek legnagyobb részében nem áll arányban a bűnnel. A római jog, a Függetlenségi Nyilatkozat, a Code Napoleon és az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata sem tud mit kezdeni a bűnnel, mert képtelen beismerni, hogy a törvények által meghatározott jogok körültekintő tökéletessége hajítófát nem ér a szankciók hasonlóképpen tökéletes taglalása nélkül. A nürnbergi per nem véletlenül a jogtörténet legtöbbet emlegetett, legnagyobbra tartott eseménye: talán az egyetlen a világtörténelemben, ahol legalább megkísérelték deklarálni a jónak az erőszak által felmutatott fölényét a rosszal szemben. (A Nürnberget megelőző világháború lefolyását és kimenetelét ugye nem kell taglalnom? Ugye tudják, mi lett a következménye Eden ostoba politikájának?)
Erőszakra csak erőszak lehet a válasz, illeszkedően és hatásosan megválasztott és hasonlóképpen, de mindenekelőtt időben végrehajtott erőszak.
Az alapvető tévedés az emberi jogok alkalmazásában van. Az egyszerűség kedvéért hadd tegyek ide még néhány sort a fentebb idézett bejegyzésből:
Az alapvető tévedés az emberi jogok alkalmazásában van. Az egyszerűség kedvéért hadd tegyek ide még néhány sort a fentebb idézett bejegyzésből:
...a (norvég) náci tömeggyilkos kimosakodva, öltönyben, nyakkendőben, karlendítéssel kéri számon az emberi jogait. Tetszik csodálkozni, hogy az egyszerű, tanulatlan polgár visszaköveteli a halálbüntetést? Ilyen képekkel, ilyen ítéletekkel, a gaztetteknek ilyen következményeivel nem lehet megmagyarázni a magyar miniszterelnök szellemi színvonalán élő, egyszerű embernek azt a különben igazolható igazságot, hogy a halál nem büntetés. Így nem lehet érthetővé tenni, hogy a halálbüntetés eltörlését nem az általános emberi jogok alkalmazása indokolja. Egy tömeggyilkos, amilyen például a norvég náci kiiratkozott ugyanis az emberi fajból, ezzel együtt az embernek járó jogok sem érvényesek rá többé, ezt jó volna végre megérteni. A halálbüntetést azért kellett eltörölni, mert valahogyan rá kell kényszeríteni a büntetőjogot a megfelelő retorziók kitalálására. Hogy összeállítsák és megszövegezzék azt a büntetési módot, ami valóban elrettentő lehet. A halál és az életfogytiglan nem az.
A jogalkalmazók évszázadok óta kényelmesen hátradőlve szemlélik a dühöngő erőszakot, mert azt hiszik, a jogalkotók már mindent megtettek, ami megtehető volt, ennél tovább nincs, mert az erőszak erőszakot szül.
Érthető? A halálbüntetést részben (nagy részben) az emberi jogokra való hivatkozással törölték el, és nem azért, amit én mondok, hogy a halál nem büntetés. (A fent említett nürnbergi pernek ez volt az egyetlen hibája: az akasztás megváltás volt a felakasztott náciknak, mint ahogyan az életfogytiglan is Hess-nek. A per maga volt a jogalkalmazási tökély, a büntetések viszont pehelykönnyűek a bűnök súlyához viszonyítva.)
Hogyan volna alkalmazható az emberjogi törvény valakire, aki a tettének pillanatában megszűnt az emberi fajhoz tartozni? Vigyázat, nem állattá vált, az embernek az nem ellentéte. Nem tudom, miképpen kell nevezni például a tárgyalt londoni merénylőket vagy a norvég tömeggyilkost, elnevezést könnyű találni, dehát nem is fontos, a lényeg az, hogy az effajta bűn elkövetője megszűnt természetes személynek lenni. A tett elkövetése utáni másodperctől kezdve nincsenek jogai. Innen indul a bírósági tárgyalás. Amire azért van szükség, mert nem zárható ki a tévedés lehetősége, amíg be nem bizonyosodott a vád (ez is szempont volt a halálbüntetés eltörlésekor). De ha bebizonyosodott, akkor az emberi jogok alkalmazásának lehetősége megszűnt.
Ne higgyék, hogy a büntetéseknek a kínzás volna az alapja. Testi kínzásokra gondolok. Nem. A büntető ember volta miatt nem. Dehát a halálon és a véres csonkításokon kívül vannak még változatok, amik alkalmasak arra, hogy elrettentsenek.
Még egyszer, hogy világos legyen: amíg a büntető szankciók aránytalanul súlytalanabbak az elkövetett bűnöknél, amíg az öngyilkos merénylő boldogan robbantja fel magát az üdvözülés meggyőződésével, mert még senkinek nem jutott eszébe tájékoztatni arról, hogy életben maradt környezete (család, barátok, szomszédok, bárki ismerős) fog bűnhődni helyette itt a földön, addig semmi remény nincs az ilyen és ehhez hasonló bűnök megelőzésére.
Az emberi jogok máshol irányadók. Ott például, ahonnan a csúti gazember elveszi ezeket a jogokat. Miáltal már ő is régen kiiratkozott az emberi jogok hatálya alól.
Érthető? A halálbüntetést részben (nagy részben) az emberi jogokra való hivatkozással törölték el, és nem azért, amit én mondok, hogy a halál nem büntetés. (A fent említett nürnbergi pernek ez volt az egyetlen hibája: az akasztás megváltás volt a felakasztott náciknak, mint ahogyan az életfogytiglan is Hess-nek. A per maga volt a jogalkalmazási tökély, a büntetések viszont pehelykönnyűek a bűnök súlyához viszonyítva.)
Hogyan volna alkalmazható az emberjogi törvény valakire, aki a tettének pillanatában megszűnt az emberi fajhoz tartozni? Vigyázat, nem állattá vált, az embernek az nem ellentéte. Nem tudom, miképpen kell nevezni például a tárgyalt londoni merénylőket vagy a norvég tömeggyilkost, elnevezést könnyű találni, dehát nem is fontos, a lényeg az, hogy az effajta bűn elkövetője megszűnt természetes személynek lenni. A tett elkövetése utáni másodperctől kezdve nincsenek jogai. Innen indul a bírósági tárgyalás. Amire azért van szükség, mert nem zárható ki a tévedés lehetősége, amíg be nem bizonyosodott a vád (ez is szempont volt a halálbüntetés eltörlésekor). De ha bebizonyosodott, akkor az emberi jogok alkalmazásának lehetősége megszűnt.
Ne higgyék, hogy a büntetéseknek a kínzás volna az alapja. Testi kínzásokra gondolok. Nem. A büntető ember volta miatt nem. Dehát a halálon és a véres csonkításokon kívül vannak még változatok, amik alkalmasak arra, hogy elrettentsenek.
Még egyszer, hogy világos legyen: amíg a büntető szankciók aránytalanul súlytalanabbak az elkövetett bűnöknél, amíg az öngyilkos merénylő boldogan robbantja fel magát az üdvözülés meggyőződésével, mert még senkinek nem jutott eszébe tájékoztatni arról, hogy életben maradt környezete (család, barátok, szomszédok, bárki ismerős) fog bűnhődni helyette itt a földön, addig semmi remény nincs az ilyen és ehhez hasonló bűnök megelőzésére.
Az emberi jogok máshol irányadók. Ott például, ahonnan a csúti gazember elveszi ezeket a jogokat. Miáltal már ő is régen kiiratkozott az emberi jogok hatálya alól.
