Nem bírom megállni, hogy megint egyszer ne szóljak erről a létalatti prosztóról, aki úgy néz ki, mintha lenyelt volna egy nádfedeles házat (variáció egy hajdani "kommentre"), és akinél butább talán van a mai politikai garnitúrában, de taszítóbb bunkó bizonyosan nincs.
Láttam egy képsorozatot, amin neki akart menni egy riporterlánynak. A legsötétebb falusi kocsmatempó, csak azért nem mondok nagyvárosi prolit, mert ezt a förtelmes külsejű alakot valamire való csehóba nem engednék be még a nyolcadik kerület legelvetemültebb lumpenjei sem.
Neki akart menni egy riporterlánynak, egy újságírónak, egy tájékoztatási feladatot végző munkásnak, majd megfenyegette.
Olyat fogok most mondani, amit sokan megbánnának a helyemben. Dehát nézzék el nekem, emlegettem néhányszor, hogy én abban a bizonyos nyolcadik kerületben nőttem fel, a feltételes reflexeim megmaradtak. Azt akarom mondani, hogy valamelyikünk hálát adhat a sorsnak, amiért nem én voltam annak a képsornak az operatőre, lehet, mind a ketten hálát adhatunk, a nádfedeles nyomottarcú is, én is.
Abban a pillanatban ugyanis, amikor ez a bőszőrű kitüremkedés megfordult, hogy nekitámadjon a riporternek, én egész biztosan leeresztem a kamerát, és úgy utasítom rendre a közjogi méltóságot, hogy legalább két méteren át nem pontosan tudta volna, melyik a padló és melyik a mennyezet.
Aztán persze már bánnám is, több okból, ezeket most nem részletezem. De egy bizonyos: az lett volna az egyetlen adekvát retorzió. Hogy megtapasztalja, milyen az igazi félelem. Ebből általában egy elég szokott lenni, az ilyen gyáva senkiháziak attól kezdve kerülik, hogy még egyre alkalmat adjanak.
Jó, mi? Európa, jogállam, demokrácia. Ha magukba néznek, pontosan tudják, hogy igazam van. A fent leírt lehetne az egyetlen módszer, amivel ez a rablóbanda megtanítható a tisztességes viselkedésre - azaz arra, hogy behúzott farokkal elsomfordáljanak.
Különben mindenki mindent megérdemel, elsősorban az úgynevezett újságírók (azt a lányt kivéve ott az Országházban). Ki vannak "tiltva" majdnem mindenhonnan. Ez az ambuláns vécékefe tiltogatja ki őket. A kitiltottak engedelmesen eloldalognak, a többi meg bejárkál "tudósítani".
Csak egyszer, egyetlen egyszer jönnének rá, mi történne, ha soha többé nem menne be újságíró abba a házba, és máshová sem, ahol politikus található. Ha soha többé nem jelenne meg sehol, egyetlen médiumban sem egyetlen betű, hang vagy kép sem erről a nyavalyás bagázsról. Semmi.
Az akcióhoz persze kellene egy újságíró szervezet, és seggnyaló firkászok helyett legalább olyan újságírók, amilyen az a lány volt ott, az Országház folyosóján.
