Csak töprengek. Hogy az újságírók bizony nem hagyják annyiban. Mert ők olyannyira tűzrőlpattantak, hogy az Alkotmánybírósághoz fordulnak. Az ám! A magyarországi független (az égvilágon mindenkitől független - kivéve a magyar miniszterelnököt, mert attól aztán, mint gyümölcs a fán) alkotmánybírósághoz. Hát! Csak figyeljék meg! Úgy odafordulnak, hogy az erek is kidagadnak a halántékukon. És ha kell, strasbourgig is elmennek, bocsánat Strasbourg, ez valami tulajdonnév talán, ott aztán majd végképp. Egyet pislogsz, és már vége is a parlamenti intézkedésnek. Ezek ott Strasbourgban nem viccelnek. Öt-hat év és olyan ítéletet hoznak, hogy mindenki belefeketedik...
Az isten szerelmére, szóljon nekik valaki, hogy most legitimálták az országházi viceházmestert! Attól a pillanattól fogva, hogy egy "intézkedést" bíróságon akarnak megtámadni (miután egy seggnyaló nyuszi levelét megírta - ez volt az első lépés), elismerték annak törvényességét.
Hányszor mondjam még: a világtörténelem során minden gazember despota azzal kezdte a népre való rátelepedést, hogy törvényeket hozott, attól kezdve törvényesen lopott, csalt, gyilkolt, mindaddig, amíg a nép törvénynek tekintette a despota mondatokba foglalt aljasságait.
Bármiféle törvényes út békeidőben járható. Ebben az országban soha nem volt béke, az elmúlt 26 évben egyáltalán nem, 6 éve meg végképp nincs.
A levélírás, az ilyen-olyan kerekasztal, a különféle tárgyalások és alkudozások azt az illúziót keltik a magát kormánynak nevező rablóbandában, hogy ők törvényesen követik el gyalázatos bűneiket.
Hát csak rajta.
