Na akkor vegyük
át még egyszer. És utoljára.
Ami itt látható,
azt januárban írtam, az egyszerűség kedvéért szó szerint idemásolom.
„Választás
Megmondjam, hogyan lehetne az úgynevezett
baloldalnak megnyernie az április 6-án esedékes választásokat?
Jó, megmondom. (Igen, ebben a kérdésben
benne van, hogy a jelenleg elképzelt módon nem lehet.)
Sajtótájékoztató a Jókai utcai székházban. A
pulpituson az elnök. A szöveg: megvolt az évértékelő, megvolt a jelölésem, én
vagyok a baloldal miniszterelnök jelöltje. Gondolkoztam. Nem tartom alkalmasnak
magamat ennek a feladatnak az ellátására. Én ezt a választást nem tudom
megnyerni. Sokkal jobban értek ahhoz, hogyan kell a háttérből mozgatni
embereket, milyen tanácsokkal kell segíteni őket, sokkal jobban tudom, mit kell
tenni, mint tenni azt, amit kell. Úgyhogy bemutatok valakit a sajtó
képviselőinek, akit alkalmasnak tartok erre a feladatra. Szabó Tímea. Várja a
kérdéseiket.
Akkor az elnök odamegy az első sorban
megüresedett székhez, ahonnan felállt Szabó Tímea, és leül. A sajtó ettől a
pillanattól kapkodni kezd, fogalma sincs róla, mit kellene tennie, mit kellene
kérdeznie. Aztán a dolog valahogyan majd rendeződik.
Ott van a pulpituson egy nő. Majd ő segít.
Az ilyen helyzeteket a nők tudják kezelni. Az ilyen helyzetben, amikor ennyire
reménytelen egy választást megnyerni, egy nőhöz kell fordulni.
Szabó Tímeának hívják. Elsöpörné a ma
kormányzó pártot. A hátralévő idő neki bőven elég volna.
Én szóltam.”
A Jókai utcai
elnök érvénytelenítette azt a megállapítást, hogy alkalmas volna bármire. Úgy
tudom, bizonyos helyeken olvassák ezt a blogot. Nem kell túl okosnak lenni
ahhoz, hogy valaki lássa, az általam javasolt eljárás lett volna az egyetlen
esély. Nemcsak ezt nem tette az illető.
Különben Szabó
Tímeát nem ismerem személyesen, elolvastam az életrajzát, láttam egy-két
közszereplését. Ügyetlen még, olykor bizonytalan, de reményteli a külseje is
(lehet abból előnyt teremteni, hogy kicsi), a beszédmódja és a viselkedése is,
azaz így jó, ahogy van. (A „tanácsadók” és egyéb förtelmes sarlatánok azt
hiszik, a karmaik közé kerülő áldozatot „át kell formálni”, mert nem tudják,
abban a pillanatban van vége a szerencsétlennek, ahogy mássá akarják faragni.)
Egy bizonyos.
Nincs más. Férfi sem, de az teljesen érdektelen, ha volna is, nem kell.
Változatlanul állítom, vagy egy nő (egy igazán nő, aki nem akar macsó lenni),
vagy senki.
A pártépítési,
-alakítási technikákhoz nem értek, de abban bizonyos vagyok, ha az összes
fellelhető civil mozgalom és a pártszerű képződmények valamennyi tagja összeáll
egyetlen szervezetbe, és kinyilvánítja, hogy Szabó Tímea az első és egyetlen,
akkor elég a hátralévő idő, hogy kisöpörjék az önkormányzatokból a falusi
futballista népét. Nemcsak a fővárosban, vidéken is.
Csak ne tessék
odaállni mögé. Tessék szépen otthon maradni, és amikor jelentkezik a szereplési
kényszer, akkor tessék háromszor négy széntablettát bevenni, vagy bánom is én,
akárhogyan tessék a távolból, televízión vagy akárhogyan követni az eseményeket
– ne tessék odamenni. A civilek majd elvégzik, amit kell, amit kampányolásnak
tetszik nevezni (remélhetőleg ők nem ejtik ki a szájukon ezt a szót, tudják,
hogy Mari néninek hányingere lesz tőle), elmennek mindenhová, elmondják
mindenkinek, kocsmában és főtéren, a templom kapujában, és ha kérdezik, azt
mondják, Szabó Tímea majd elintézi, nyugodtan megbízhatnak benne, az ilyesmihez
csak nők értenek, ő pedig nő a javából.
Ha még nem
mondtam volna: az európai választásokon való részvétel a teljes kudarc.
Borzasztó nézni, ahogy tapsikolni tetszenek, olyan jó volna végre tudomásul
venni, a coubertini eszme a sportban is egy rémületes marhaság, a politikában
meg kiváltképpen az. Nem a részvétel a fontos, hanem a győzelem. Az ezüstérmes
már vesztes. És akkor ehhez képest hol tetszett végezni az európai
választásokon? A vert mezőnynek is a legvégén. A 100 méteres síkfutásban a
győztes célba érésének pillanatában a diadalmasan örvendezők még tíz méterre
voltak. Nem a céltól, a startvonaltól.
Úgyhogy kéretik
csöndben maradni. Valahol hátul a sötétben, és ha valaki keresi magukat,
mondják azt, hogy most nem aktuális. Majd máskor. Ha valamit tudni akar a sajtó
igentisztelt képviselője, kérdezze meg Szabó Tímeát. Mindenre ő tudja a
választ. Egyedül ő.
Menni fog?
Muszáj. Higgyék
el, nincs más esély.
Én szóltam.
