Számonkérés

Számonkérést említettem legutóbb. Azzal a rendőrrel kapcsolatban, aki elvette Czene Gábor feleségének a Stabilo márkájú tollát. Szólni akartam, hogy majd ne mondja, parancsra tettem, amikor az ostoba, embertelen, sértő és megalázó tetteit számon kérik.

Dehiszen ő is számon kér. A jelenlegi gazdái is azzal fenyegetőztek 2010. előtt, hogy lesz számonkérés. Akkor én itt most mit akarok? Az mennyivel inkább számonkérés, amit én helyezek kilátásba, mint amit a falusi futballista pöszített bele a világba? Mindenki mindenkin mindent számon kér? Akkor itt valami nagyon nem kerek, ez a számonkérés olyan szigorú dolognak hangzik, a szigor pedig csak nagy mennyiségű igazságtartalommal együtt válik hitelessé. Két ellentétes állításról meg elég ritkán lehet bebizonyítani, hogy mindkettő igaz.

Próbáljuk tisztázni a fogalmat. A nyelvtudomány leginkább megbízható kézikönyvében, az etimológiai szótárban nincs ez a szóösszetétel külön jelölve, ami megnyugtató, ilyenformán semmi szokatlan, semmi speciális nincs a jelentéstartalmában, csak a látható: a szám és a kérés. Úgyhogy praktikusnak látszik az egyik szokásos nyelvészeti eljárás: a szó értelmezéséhez kiindulási pontként használjuk az ellenkező jelentést. Itt mindjárt találunk is egy szép, viszonylag régi magyar foglalkozás nevet, a számadó juhászét. Kedvenc példám, ha valahol népszerűsítenem kell a matematikát, azon belül főképp a halmazelméletet – a juhász ül a subáján az akol ajtajában reggel, amikor kiengedi a juhokat, rakja a kukoricaszemeket egymás után, ahány birka kijön, annyi kukoricaszem. Mikor az utolsó is kijött, a kukoricahalmot beteszi az iszákba. Ha este ugyanannyi birka megy be az akolba, ahány kukoricaszem kerül az iszákból a kiterített subára, akkor minden rendben van, a juhász nyugodt lelkiismerettel adhat számot a gazdának, akkor is, ha nem tud számolni, mert a két halmaz azonos, minden birka megvan. Ha viszont több a kukoricaszem, mint a birka, akkor következik a számonkérés. Akár a farkas vitte el a hiányzó birkát, akár csak elkóborolt, de a juhász nem vette észre, egy bizonyos, nem tud számot adni a hiányzó háziállatról, annak pedig következményei vannak. Ezek sokfélék lehetnek, de minket most csak egy szempont érdekel, a szám nagysága. Hogy mekkora a hiány.

Évtizedek óta mondom, írom, az élet alapja a természettudomány, az emberi élet számokon nyugszik, a számok alakulásától függ. Mi hasznom van nekem abból, hogy ön meg tud oldani egy bonyolult képletet, kérdezte az üzletember a matematikust. Az a haszna, válaszolta a tudós ember, hogy életben marad. Ha az haszonnak nevezhető, tette hozzá már csak magában. Az élet a törvények függvénye, a törvények alapja meg minden esetben a matematika…

Egy pillanatra itt most meg kell állnunk. Törvényekről beszélek, a földi létet alapvetően szabályozó rendszerről, azaz a természeti törvényekről. Amivel az ember nagyképűsködik, és amit minden civilizált nyelv – abszolút helytelenül és minden alap nélkül – ugyancsak törvénynek nevez, az parancsolatok, rendeletek, szabályok gyűjteménye, de nem törvény. Az ember rendszerei változtathatók, és változnak is időről időre, hogy ez a változtathatóság milyen nevetségesen súlytalan építményt jelent, azt éppen 2010. óta tapasztaljuk, az idő múlásával mind keserűbben. A törvény nem változtatható, nem függ attól, kinek milyen kedve van, a törvény  független az embertől, nincs rá semmilyen befolyásunk, az egyetlen lehetőségünk a felismerés. Sem Newton, sem Einstein nem talált föl semmit, mindössze felismertek bizonyos törvényeket. Talán nem kell mondanom, a Newton 1. és 2. törvénye nem azt jelenti, hogy ezeket a törvényeket ő találta ki, a tömegvonzás vagy a derivált fogalma az ő felismerései. Még valami. Nem arról van szó, hogy Einstein okosabb volt, mint Newton, az e=mc² törvénye természetesen létezett a 17. században is, csak azt akkor még nem lehetett felismerni. Mint ahogyan az ókorban pontosan úgy terjedtek az ionok, mint a 20. században, azaz minden adott volt például a mobiltelefonáláshoz, mégis várni kellett rá ezeréveket.

Mindebből az következik, hogy minél távolabb van valami a matematikától, annál kevésbé alkalmas bizonyos rendszerek működtetésére. Ízlés dolga, lázba hoz-e valakit egy bonyolult egyenlet megoldása, de nem volna szabad, hogy ízlés dolga legyen egy ország gazdasági rendszerének a működtetése. Minél több egy rendszerben a számokkal nem leírható elem, a rendszer annál labilisabb, a hibák lehetősége annál sűrűbb és esetlegesebb. Egy ország lakosainak életminősége alapvetően a gazdaságtól és a jogrendszertől függ, ahogy hígulnak ezek a diszciplínák, azaz minél több vélemény és magyarázat foglalja el a számok helyét (vagy minél több hamis számmal igyekeznek elfedni a politika hazugságait), úgy romlik az országlakosok életminősége. Az oktatás és az úgynevezett kultúra ugyancsak ezekre a számokra épül, de ezekkel már bonyolultabb a helyzet (egy könyvkiadó például akkor jó gazdasági egység, ha jók a számai, de ezeknek a számoknak egy jelentős része az írók által létrehozott könyvek minőségétől függ – ez jelent irodalmi és kereskedelmi minőséget – az „írók, alkossatok remekműveket” felszólítás viszont a korabeli Szovjetunióban sem működött).

A jogrendszer (végülis most arról van szó) látszik a gyenge pontnak, látszólag nehezen mutatható ki a matematika és a jog kapcsolata. Pedig a dolog egyszerűbb, mint amilyennek gondoljuk: itt van az indító példa a juhászról és a birkákról. A jog a számadás és a számonkérés egyensúlyán alapul – ott kell beavatkoznia, ahol ez az egyensúly felborul. A jogrendszer minősége pedig attól függ, hogy a „törvényeknek” nevezett szabályhalmazok mennyire képesek megfelelni a számok törvényének. (Mennyi egy birka kereskedelmi értéke, ha a juhász nem tud fizetni, milyen szankció felel meg ennek a számnak.) A számadás és számonkérés egyensúlya nem értékfüggő, lényegében ugyanúgy kell működnie a gazdag és a szegény országokban, legfeljebb a jogszabályok mennyiségében és minőségében lehet különbség. Ha egy gazdag ország valóban megfelelően használja a matematika törvényeit, a jogszabály gyűjteménye nem lehet sokkal terjedelmesebb, mint egy szegény országé. Minél terjedelmesebb egy „törvénykönyv”, annál labilisabb és áttekinthetetlenebb a jogrendszer, annál rosszabb az ország polgárainak a közérzete.

Nem sorolom az elmúlt négy év gazdasági és jogi bűneit, ennek a bejegyzésnek az elviselhető terjedelmén ez a felsorolás sokszorosan túlmenne, az elmúlt 24 évé meg különösen. Csak a Szabadság téri rendőr dolgát akartam érthetővé tenni: mit kérhetett számon ő, és miről kell majd számot adnia neki. Ez utóbbiban nem a Stabilo toll lesz a legnagyobb tétel.

Ui.: Néhány perccel ezelőtt érkezett hír a számadás-számonkérés egyensúlyának illusztrálására: az EU nem fizet ki „uniós pénzeket”.

Lehet, hogy elkóborolt néhány birka?