Sírmegváltás

Azt írja a Legliberálisabb, hogy Kádár sírjának meggyalázása undorító bűncselekmény volt, és az lett volna a tőle néhányszáz méterre lévő Imrédy Béla családi sírboltjának meggyalázása is.

Érdekes álláspont. Olyasféle, mint a szólásszabadság 1990. után, ami a hazai liberális eszme szerint mindent felülírt.

Én különben nem tudtam, hogy Imrédy Bélának sírja van. Vagy ez a „családi sírbolt” valami sumák, hogy neki nincs ugyan, csak a családjának, de azért az is undorító bűncselekmény, mondom, eléggé meglepődnék, ha egy háborús bűnökért kivégzett alaknak sírja volna, ha ebben az országban én bármin meg tudnék lepődni.

Az a kérdés, hogy ha nincs sumák, és Imrédy Bélának tényleg van sírja, akkor undorító bűncselekmény annak a meggyalázása? Most hagyjuk, hogy mit jelent maga a cselekedet, hogy valaki odamegy egy földhalomhoz vagy egy kődarabhoz és nem tudom, mit tesz vele, én ezt adott esetben nem bűncselekménynek tartanám, talán még undorítónak sem, egyszerűen fölöslegesnek, ostobának, ízléstelennek, primitív emberek mennek neki tárgyaknak, beleszúrnak a bábúba, elégetnek egy fényképet, leöntenek festékkel egy szobrot, elvitetik a Varga Imre által faragott, kiváló műalkotást, Károlyi Mihály szobrát meg ilyesmi, buta és rosszéletű, bosszútól habzó szájú figurák csinálnak ilyeneket – de mi van, ha egy olyan sírt, amiben mondjuk Imrédy maradványai vannak, valaki kiás, kiszedi onnan, ami benne van, elégeti, a gödröt pedig betemeti? Az undorító bűncselekmény volna a liberális eszme bizonyos felfogása szerint? Valószínűleg. Pedig nem az. Az illető eltemetése – ami végül is az emlékezés egy formája, sőt a megbocsátásé is, mintha azt mondaná, halálában minden ember egyforma, ha ragaszkodunk a jelképes cselekvések némelykor megbocsátható szokásaihoz –, egyszóval az eltemetése inkább közelíthető az undorító bűncselekményhez. Nem az, vétkes ostobaság, amit jó minél előbb korrigálni, de hogy egy tömeggyilkossal el lehetne követni bármi undorító bűncselekményt, azt nem hiszem. Mert hogy az illető nem lesz jobb azáltal, hogy meghalt. Szent és sérthetetlen még kevésbé.

Kerülgetem itt a keményebb és egyértelműbb fogalmazást, de tessék mondani, Kádár sírja rendben van? Különösen az, hogy egy politikai párt, ami nem tudja eldönteni, vállalja-e teljes terjedelmében a jogfolytonosságot az Mszmp-vel, vagy csak részben vagy egyáltalán nem, ez a párt most kifizeti a sírhelyet, és az örökös emlékezés lehetőségének gesztusát teszi egy tömeggyilkosnak?

Tisztázzuk esetleg, mit tartunk tömeggyilkosságnak? Hogy ha Imrédy x ember haláláért felelős, Kádár áldozatainak száma y, de x-y>0, azaz még mindig nagyobb számot kapunk a nullánál, az akkor sem számít, mert Kádár kevesebb ember haláláért felelős, akkor ő már nem tömeggyilkos? Ha csak egy ember haláláért felelős, akkor kétségkívül csak gyilkos, ha kettőért, akkor az még mindig nem tömeg, tényleg, hol kezdődik a tömeg? Mondjuk, Kádár csak öt embert gyilkoltatott meg, az még elmegy? Hasfelmetsző Jacket sorozatgyilkosként tartja számon a krimináltörténelem, ő öt nőt ölt meg (most néztem meg a neten), akkor maradjunk abban, hogy az öt csak sorozat, az rendben van, el lehet temetni, adjuk meg neki a végtisztességet, így hívják a temetést, nem?

Van itt persze egy még érdekesebb kérdés (pedig egyelőre az előbbire sem tudtuk a választ), hogy ugyanis Kádár 1957-ben kivégeztetett y számú embert, (megtehette, politikus volt, és mint tudjuk, a bűnöző, ha politikus, nem büntethető), és ahelyett, hogy ezért egy nürnbergi típusú bíróság halálra ítélte volna, még élt több, mint 30 évet, azt akarom kérdezni, ez így akkor jól van? Ott egye a fene a kivégzetteket, kaptak szép dísztemetést (igaz, csak öten), legyen mindenki boldog, spongyát rá, hát istenem, korábban tömeggyilkos volt, ez bárkivel megeshet? Mindenesetre díszes sírhelye van, járnak oda emlékezni. Nem a tömeggyilkosra, az apácskára. Kádár apánkra. Ferenc József és Horthy után. Azok voltak a szép idők. Ah kedveskéim.

Szóval? Nem kellett volna Adolf Eichmannt a tengerbe szórni?

De igen, mert ő nem lett dél-amerikai tömegek cáratyuskája. Azaz, másképpen fogalmazva ő nem tette jóvá a bűneit. Sokféle jócselekedettel. Mint például? Mint például egy ország becsomagolása a langymeleg butaságba, a legtehetetlenebb, szakadt középszerbe, amivel nem az a 33 év veszett el több nemzedéknek az emberhez méltó élethez való lehetőségéből, hanem annak a kétszerese, plusz ez a még most is tartó négy év, ami azt a 33-at is alulmúlta, amit egy pitiáner alak diktált végig, mert megtehette, mert Kádár apánk megadta hozzá az alapokat, hogyan kell egy egész nemzetet megalázni, minthogy az tűri.

Szóval mi az undorító bűncselekmény? A totem ledöntése, hogy nem tiszteljük a jelképet? Esetleg a halált, azt nem tiszteljük eléggé? Miért, a halál esetleg tiszteletre méltó? Nem az, aki meghalt? Aki meghal, az tiszteletre méltóbbá válik azáltal, hogy meghalt? Ne bántsuk már, hiszen meghalt? Ápoljuk az emlékét? A gyilkosságai közül melyiknek az emlékét?

És Nagy Imrével például mi a helyzet? A hatályos törvények alapján, jogerősen ítélték halálra és végezték ki, az ilyeneknek pedig a szétszóratás, a jeltelen sírba való elföldelés jár. Nem? Volna valami különbség a már említett nürnbergi bíróság meg a magyar között? És ha igen, akkor mi? Hogyan lehet megállapítani, melyik bíróságnak az elítéltjét tekintjük áldozatnak és melyikét nem?

Erre talán még tudok válaszolni. Nem azt, hogy ezt a közvélemény mindig pontosan tudja, hanem ennél azért sokkal kézzelfoghatóbbat. Radbruchi formulának nevezik a jogban nem tudom milyen gyakran alkalmazott elvet, amit egy zseniális jogász, Gustav Radbruch tett közzé 1946-ban, amikor vélhetőleg neki is a fenti kérdések okoztak fejtörést:

„A pozitív jogot akkor kell jogtalanságnak tekinteni, ha a törvény és az igazságosság közötti ellentmondás olyan elviselhetetlen mértéket ért el, hogy a törvénynek, mint igazságtalan jognak az igazságosság előtt meg kell hátrálnia.”

A hazaárulás például egy elég furcsa vád, akit ennek alapján ítélnek el, azon mindig érdemes alaposan elgondolkodni.

Hogy például Görgey Artúrnak van egy kovácsoltvas kerítéssel körbefogott földhalma, Kossuth Lajosnak meg egy hatalmas, kőből épült mauzóleuma.

Görgey soktízezer ember életét mentette meg, Kossuth sokszázezer halálát okozta. De ez már egy másik történet.