Azt írja a
Legliberálisabb, hogy Kádár sírjának meggyalázása undorító bűncselekmény volt,
és az lett volna a tőle néhányszáz méterre lévő Imrédy Béla családi
sírboltjának meggyalázása is.
Érdekes
álláspont. Olyasféle, mint a szólásszabadság 1990. után, ami a hazai liberális
eszme szerint mindent felülírt.
Én különben nem
tudtam, hogy Imrédy Bélának sírja van. Vagy ez a „családi sírbolt” valami
sumák, hogy neki nincs ugyan, csak a családjának, de azért az is undorító
bűncselekmény, mondom, eléggé meglepődnék, ha egy háborús bűnökért kivégzett
alaknak sírja volna, ha ebben az országban én bármin meg tudnék lepődni.
Az a kérdés,
hogy ha nincs sumák, és Imrédy Bélának tényleg van sírja, akkor undorító
bűncselekmény annak a meggyalázása? Most hagyjuk, hogy mit jelent maga a
cselekedet, hogy valaki odamegy egy földhalomhoz vagy egy kődarabhoz és nem
tudom, mit tesz vele, én ezt adott esetben nem bűncselekménynek tartanám, talán
még undorítónak sem, egyszerűen fölöslegesnek, ostobának, ízléstelennek,
primitív emberek mennek neki tárgyaknak, beleszúrnak a bábúba, elégetnek egy
fényképet, leöntenek festékkel egy szobrot, elvitetik a Varga Imre által
faragott, kiváló műalkotást, Károlyi Mihály szobrát meg ilyesmi, buta és
rosszéletű, bosszútól habzó szájú figurák csinálnak ilyeneket – de mi van, ha
egy olyan sírt, amiben mondjuk Imrédy maradványai vannak, valaki kiás, kiszedi
onnan, ami benne van, elégeti, a gödröt pedig betemeti? Az undorító
bűncselekmény volna a liberális eszme bizonyos felfogása szerint? Valószínűleg.
Pedig nem az. Az illető eltemetése – ami végül is az emlékezés egy formája, sőt
a megbocsátásé is, mintha azt mondaná, halálában minden ember egyforma, ha
ragaszkodunk a jelképes cselekvések némelykor megbocsátható szokásaihoz –,
egyszóval az eltemetése inkább közelíthető az undorító bűncselekményhez. Nem
az, vétkes ostobaság, amit jó minél előbb korrigálni, de hogy egy
tömeggyilkossal el lehetne követni bármi undorító bűncselekményt, azt nem
hiszem. Mert hogy az illető nem lesz jobb azáltal, hogy meghalt. Szent és
sérthetetlen még kevésbé.
Kerülgetem itt a
keményebb és egyértelműbb fogalmazást, de tessék mondani, Kádár sírja rendben
van? Különösen az, hogy egy politikai párt, ami nem tudja eldönteni, vállalja-e
teljes terjedelmében a jogfolytonosságot az Mszmp-vel, vagy csak részben vagy
egyáltalán nem, ez a párt most kifizeti a sírhelyet, és az örökös emlékezés
lehetőségének gesztusát teszi egy tömeggyilkosnak?
Tisztázzuk
esetleg, mit tartunk tömeggyilkosságnak? Hogy ha Imrédy x ember haláláért
felelős, Kádár áldozatainak száma y, de x-y>0, azaz még mindig nagyobb
számot kapunk a nullánál, az akkor sem számít, mert Kádár kevesebb ember
haláláért felelős, akkor ő már nem tömeggyilkos? Ha csak egy ember haláláért
felelős, akkor kétségkívül csak gyilkos, ha kettőért, akkor az még mindig nem
tömeg, tényleg, hol kezdődik a tömeg? Mondjuk, Kádár csak öt embert
gyilkoltatott meg, az még elmegy? Hasfelmetsző Jacket sorozatgyilkosként tartja
számon a krimináltörténelem, ő öt nőt ölt meg (most néztem meg a neten), akkor
maradjunk abban, hogy az öt csak sorozat, az rendben van, el lehet temetni,
adjuk meg neki a végtisztességet, így hívják a temetést, nem?
Van itt persze
egy még érdekesebb kérdés (pedig egyelőre az előbbire sem tudtuk a választ),
hogy ugyanis Kádár 1957-ben kivégeztetett y számú embert, (megtehette,
politikus volt, és mint tudjuk, a bűnöző, ha politikus, nem büntethető), és
ahelyett, hogy ezért egy nürnbergi típusú bíróság halálra ítélte volna, még élt
több, mint 30 évet, azt akarom kérdezni, ez így akkor jól van? Ott egye a fene
a kivégzetteket, kaptak szép dísztemetést (igaz, csak öten), legyen mindenki
boldog, spongyát rá, hát istenem, korábban tömeggyilkos volt, ez bárkivel
megeshet? Mindenesetre díszes sírhelye van, járnak oda emlékezni. Nem a
tömeggyilkosra, az apácskára. Kádár apánkra. Ferenc József és Horthy után. Azok
voltak a szép idők. Ah kedveskéim.
Szóval? Nem
kellett volna Adolf Eichmannt a tengerbe szórni?
De igen, mert ő
nem lett dél-amerikai tömegek cáratyuskája. Azaz, másképpen fogalmazva ő nem
tette jóvá a bűneit. Sokféle jócselekedettel. Mint például? Mint például egy
ország becsomagolása a langymeleg butaságba, a legtehetetlenebb, szakadt középszerbe,
amivel nem az a 33 év veszett el több nemzedéknek az emberhez méltó élethez
való lehetőségéből, hanem annak a kétszerese, plusz ez a még most is tartó négy
év, ami azt a 33-at is alulmúlta, amit egy pitiáner alak diktált végig, mert
megtehette, mert Kádár apánk megadta hozzá az alapokat, hogyan kell egy egész
nemzetet megalázni, minthogy az tűri.
Szóval mi az
undorító bűncselekmény? A totem ledöntése, hogy nem tiszteljük a jelképet?
Esetleg a halált, azt nem tiszteljük eléggé? Miért, a halál esetleg tiszteletre
méltó? Nem az, aki meghalt? Aki meghal, az tiszteletre méltóbbá válik azáltal,
hogy meghalt? Ne bántsuk már, hiszen meghalt? Ápoljuk az emlékét? A
gyilkosságai közül melyiknek az emlékét?
És Nagy Imrével
például mi a helyzet? A hatályos törvények alapján, jogerősen ítélték halálra
és végezték ki, az ilyeneknek pedig a szétszóratás, a jeltelen sírba való
elföldelés jár. Nem? Volna valami különbség a már említett nürnbergi bíróság
meg a magyar között? És ha igen, akkor mi? Hogyan lehet megállapítani, melyik
bíróságnak az elítéltjét tekintjük áldozatnak és melyikét nem?
Erre talán még
tudok válaszolni. Nem azt, hogy ezt a közvélemény mindig pontosan tudja, hanem
ennél azért sokkal kézzelfoghatóbbat. Radbruchi formulának nevezik a jogban nem
tudom milyen gyakran alkalmazott elvet, amit egy zseniális jogász, Gustav
Radbruch tett közzé 1946-ban, amikor vélhetőleg neki is a fenti kérdések
okoztak fejtörést:
„A pozitív jogot akkor kell jogtalanságnak
tekinteni, ha a törvény és az igazságosság közötti ellentmondás olyan
elviselhetetlen mértéket ért el, hogy a törvénynek, mint igazságtalan jognak az
igazságosság előtt meg kell hátrálnia.”
A hazaárulás
például egy elég furcsa vád, akit ennek alapján ítélnek el, azon mindig érdemes
alaposan elgondolkodni.
Hogy például
Görgey Artúrnak van egy kovácsoltvas kerítéssel körbefogott földhalma, Kossuth
Lajosnak meg egy hatalmas, kőből épült mauzóleuma.
Görgey
soktízezer ember életét mentette meg, Kossuth sokszázezer halálát okozta. De ez
már egy másik történet.