Napok óta
elemeznek. Boldogék és boldogtalanék. Egy beszédet elemeznek, amit egy eléggé
buta ember mondott el, a maga szellemi színvonalának megfelelő módon. Stílust
talán itt nem említenék.
Nem azon akadok fenn (azon már régen nem),
hogy össze-vissza hazudozott, nem is az, hogy jelentősnek képzeli magát, és
hogy a saját maga jelentéktelenségét jelentőssé valorizálja, jelentőssé igyekezvén
növelni azt a tömeget, ami őt jelentőségteljesnek képzelte, miközben egy olyan
tömeget lehetetlen jelentős minőségűnek beállítani, ami egy rosszminőségű
embert választ vezetőjének – hanem azon, hogy viszonylag használható
agyvelejű emberek fontosnak tartják elemezni ezt az izét.
Vegyük az
amerikai lakosságot mint mintát az úgynevezett évértékelő beszédek célközönségére. Nagy létszámú gyermeteg emberből álló sokaság, a tömeg
szellemi szintje valószínűleg nem lényegesen magasabb a magyarországi tömegénél,
bár ez nem mérhető, mindenesetre elég valószínűnek látszik, hogy nincs
szükségük semmilyen apafigurára. Rajonganak az elsőszámú emberükért, de nem
tekintik őt mindenhatónak, nem akarják, hogy az illető nadrágszíjjal alaposan
elverje őket, midőn részegen hazatántorgott a kocsmából. Nem gondolják úgy,
hogy az elnökük bármit megtehet, még azt sem szeretik, ha hülyeségeket beszél,
de hogy lopjon (nagy tételben) és hazudjon (folyamatosan, az igazmondásnak még
a látszatát is kerülve), azt nem tűrik el. Van egy ilyen elöljárójuk, rendben
van, hagyomány, sok kárt nem tesz az illető, mert az amerikai alkotmány
kizárja, hogy az elnök köztörvényes bűnöket kövessen el, egye fene, beszéljen,
tartson évértékelőt vagy mit, aki akar, figyelhet rá, azok az emberek, akiktől
Amerika olyan, amilyen, nem is tudják, hogy az elnök beszél olykor, ha
meghallgatják is, bizonyosan nem elemzik.
De tényleg,
gondoljanak bele, a számadó juhász kiáll a középre, és értékeli Albert Einstein
működését, mert mind a ketten abból élnek, hogy számolnak, nehogy már ez a
nagyhajú úgy képzelje, valakinek számít, mikor a számadó juhásznak mindenki
kalapot emel, és tekintélye van a falu kocsmájában. Ki ismeri a faluban ezt a
nagyhajút? Na? A számadót meg mindenki. Hát azér’!
Az úgynevezett
baloldali elemzők teszik a legnagyobb kárt, mert sztárolnak egy rosszminőségű
hazudozót, mert folyamatosan napirenden tartják, miközben a szavazókorú
népesség 8 milliójából legalább 6 milliót nem érdekelne, hogy az illető a
világon van, mégis folyton beviszik a magánéletébe.
Sokszor
elmondtam már, a hivatalnak nincs semmilyen becsülete, a hivatal nem
tiszteletreméltó, a hivatalban lévő ember lehet az. Nem kell beszélni valakiről
éjjel-nappal, aki jelentéktelen, akinek a szellemi és erkölcsi színvonala
finoman szólva nincs túl magasan, mert ezzel tartják őt ott, ahol lennie semmiképpen
sem volna szabad.
Az igazságot, a
valóságnak megfelelő tényeket és adatokat úgy is el lehet mondani, hogy nem
abból indulunk ki, milyen erőszakot tett a tényeken és adatokon egy
jelentéktelen vidéki ripacs, egy falusi futballista. Nem számít ugyanis, a
valóság nem változik meg a folyamatos hazudozás következtében sem. Csak azoknak
az életminőségét roncsolják a „baloldali elemzők”, akik szeretnék a
hétköznapjaikat nyugalomban, politikamentesen leélni. A gazdaság tudniillik
rendes körülmények között nem politika, a történelem sem az. Ha valakinek
mondanivalója van akár az egyikről, akár a másikról, nem kell úgy kezdenie, mi
mindent hazudtak a közelmúltban a beruházásokról és a dicső magyar múltról,
lehet ezekről írni és beszélni csak úgy. Mint egy önálló ember, aki nem
függőségben éli az életét, akinek nem az a meghatározó élménye, hogy egy
szerényen bútorozott agyvelejűnek milyen megnyilvánulásai kerülnek elő a nap
minden szakában. Vannak elegen, akik kifogják a lovakat a kocsija elől, és
pezsgőt isznak a cipőjéből, mondom, minden vidéki ripacsnak van rajongótábora.
Annyira groteszk
ez itt négy éve, legyen már vége. Nem mondom, hogy mindegy, mi történik április
6-án, de bármi legyen is a végeredmény, bánjunk mindenkivel érdemei szerint. Ha
már adekvátan nem lehet, ha nem utalhatjuk a megfelelő helyre, legalább ne
beszéljünk róla.
Annyi minden van
ezen a világon.