Mostanában sűrűn hallom, milyen bátor valaki, aki kiáll a nézetei mellett, kiáll hangoztatni a véleményét, kiáll az esőre meg ilyesmi.
Nem látok én itt semmi bátorságot. Ezekkel szemben bátornak lenni? Ezek a fiúk a kormányban meg az alattuk fekvő, alázattól lihegő pártban ugyanis még ahhoz is gyávák, hogy legalább valamennyire érvényre juttassák a vágyaikat, legalább valami koncentrációs láger félét építsenek, ahol jól meg is lehet verni például a közmunkásokat, nemcsak ilyen nyálasan megalázni, vagy legalább egy-két embert megkínozni, őrületbe és halálba kergetni, az olyan karakán dolog volna a jelenhez képest, amikor a plüssmaci már kötelet sem ajánlgat… Hol van itt a bátorság? Andrássy út 60. Ott áll az épület, csak vissza kell adni neki a régi, szépen és egyértelműen fenyegető funkcióját, nem akasztófákat barkácsolni, és egyéb sunyi módon sejttetni, mit szeretnének tenni mindenkivel, akinek nem csattog a nyelve. A példakép adott, az elmúlt években már szó szerint hallom a Rákosi Mátyás által fogalmazott mondatokat pártunk és kormányunk szájából, akkor nem kellene egy kicsit rámenősebbnek lenni? Az Európai Unióban ott vannak az egyívásúak, azok majd kiállnak az újra nyitott recski tábor mellett, és egyáltalán, a többiek sem látnak okot a beavatkozásra, jól van ez így, stabilitást tapasztalnak, van itt valaki, aki féken tartja ezt a Magyarország nevű balkáni bandát. Hát akkor?
Nagyobb mozgástér kellene, mi? Hátha mégis szólnának az Unióból, hogy a recski tábort meg a padlássöprést azért inkább ne. Hej, az a finom, biztonságos szovjet háttér, az igen, akkor volt jó. Ez a rákosizás, ez jól megy már, az államosítások meg a nemzet meg a többi bolsevista módszer, csak az a szovjethatalom, az nagyon hiányzik.
Bátorság… Na ne.
Egy félóráig volt fenn a hírportálokon Malala Juszufzai, akkor is rossz helyesírással és néhány mondattal elintézve a dolgot.
Már megint a nők, ugye? Hát, nőnemű, igaz. Egy kislány. Akit meg akartak ölni a tálibok, mert szembeszállt velük, azt mondta és írta, tanulhassanak a lányok is Pakisztánban meg a többi ilyesféle helyen (amely országok arról híresek, hogy újabban Magyarország kereskedelmi partnerei mezőgazdasági termékek vásárlásnak tárgyában, hát nem nagyszerű partnereink vannak?), és hagyják végre abba az iskolabezárásokat meg a lányok kitiltását. Le akarták lőni, a fejét és a nyakát találták el. Malala felépült, Angliában él, és könyvet írt.
Nem meghúzza magát, hanem könyvet ír, és folytatja az ellenállást a kislányokért, a nők jogaiért. Nem a rezsicsökkentésért, nem szabadságharcot hirdet egy nemlétező ellenséggel szemben, hanem a tálibok haragját korbácsolja fel maga ellen. Pedig azok primitívebbek, megátalkodottabbak, ostobábbak és fanatikusabbak még a Magyarországon kormányon lévő nagyon egyszerű gondolkodásúaknál is. Azok már lőttek erre a kislányra, és most nyilvánosan meghirdették, hogy megint azt fogják tenni. Meg fogják ölni ezt a kislányt, mondták hivatalos politikai fórumon.
Malala Juszufzai meg azt mondta, vissza fog menni Pakisztánba. Azaz azt mondta a táliboknak, ti úgy, én így.
Mit tetszett mondani a bátorságról?
Szabadságharcról, folyamatos küzdelemről?
Nem tudom, mit lehet tenni a tálibok ellen. (Pontosabban félek, hogy tudom, de ezt most nem írom le ide, nem szalonképes, amit tudok.)
De valamit tenni azért kellene! Harcos bolsevista szövegeket harsogó elvtársak! Itt a pálya! Egy gyereket fenyegetnek! Egy kislányt!
Azok ott nemcsak Angliára, az Egyesült Államokra meg egyáltalán mindenki másra veszélyesek, ránk is. Nem lehet mindenből kimaradni! Lejmolni és hülyeségeket beszélni teljesen érdektelen fórumokon, ahol semmilyen kockázata nincs semmilyen toroköblögetésnek.
Hivatalos politikai fórumon életveszélyesen megfenyegettek egy kislányt. Hivatalos politikai fórumon ki lehet állni mellette! Hogy ugyanis engem fenyegetnek, amikor Malalát fenyegetik, engem, a magyar miniszterelnököt és minden magyar állampolgárt. És utánam, Európa! Ha nem vették volna észre, itt valami olyan történt, amit nem lehet szó nélkül tűrni! Minket fenyegessenek, akármilyen kevéssé emberszerűek, ezen talán elmorfondíroznak. Hogy az atlanti térség minden országa kiáll egy kislány mellett. És ezáltal mindenféle emberi jogok mellett.
Krumplit eladni Pakisztánnak persze egyszerűbb. De talán meg kellene próbálni ilyesmivel is foglalkozni.
Egyszer el kell kezdeni.
