Annyit tudok, hogy a Die Hard (Drágán add az életed) című filmet Roderick Thorp könyvéből írták, a Nothing Lasts Forever (Semmi sem tart örökké) 1979-ben jelent meg, sajnos nem olvastam. A könyv jó lehet, ha meg tudták írni belőle minden idők egyik legkiválóbb forgatókönyvét. Már úgy értem, az akciófilm műfaján belül (azt írják a film címe mögé, hogy thriller, nem tudom, mennyire jogosan, a thrill elsősorban borzongást, remegést jelent, Hitchcock Psychojára vagy a Madarakra illik ez a meghatározás, dehát ma már minden thriller vagy családi vígjáték).
A film úgyszólván tökéletes, minden benne van, ami a dráma alapkövetelményei szerint szükséges, még a legszigorúbb hármasegység is (egy történet, egy helyszín, egy időben – ráadásul az idő a cselekmény reális ideje, azaz annyi idő a film, amennyi idő alatt az események lezajlanak). Van magányos hős, aki mindenkit legyőz, de nem könnyen, ahogy eddig a filmig szinte minden ilyen figura győzött, ráadásul ez képes megrémülni, aztán van negatív figura, van tétova, van betonfejű, és legfőképpen van csavar is a történetben.
Erről a csavarról akarok most beszélni.
Hans Gruber túszul ejti a cég székházában, a Nakatomi-toronyban karácsonyozó vezérkart. Felsorolja, miféle nemzetközi szervezetek nevében hajt végre szabadító terrorakciót, hol és kiket kell elengedniük a hatóságoknak ahhoz, hogy ő is elengedje a túszait. A tárgyalásokhoz időre van szükség, Grubernak pedig idő kell, hogy lopni tudjon.
Mikor kiderül, hogy Gruber a Nakatomi-torony páncéltermét jött feltörni, az egész nép-felszabadítási duma csak figyelemelterelés volt, McClane hadnagy (Bruce Willis) azt kérdezi:
Tehát ez volt mögötte? Ócska kis rablás.
Gruber (Alan Rickman): Dobja el a fegyvert.
McClane: Mire volt jó ez a romhalmaz, Hans?
Gruber: Ha az ember ellop hatszáz dollárt, akkor egyszerűen eltűnhet, de ha hatszázmilliót, akkor a föld alól is előkerítenek, hacsak halottnak nem hisznek.
Gruber: Ha az ember ellop hatszáz dollárt, akkor egyszerűen eltűnhet, de ha hatszázmilliót, akkor a föld alól is előkerítenek, hacsak halottnak nem hisznek.
Tetszik érteni? Fontos distinkció a piti kis tolvaj és a nagyszabású gazember között. Utóbbinak nincsenek skrupulusai. Milyen módszereket alkalmaz, akció közben hány embert öl meg és hányat tesz tönkre, a nagy rabló nem válogathat, tudja, hogy a tettének súlyos következményei lesznek, éppen ezért gyorsan kell cselekedni, és nyom nélkül eltűnni. Akkor nincs esély felelősségre vonásra, különösen nincs megtorlásra.
Most tessék elképzelni egy olyat, aki nagyban rabol, de ráérősen dolgozik, és esze ágában sincs elmenekülni. Épületeket rabol össze meg földeket, csupa olyan dolgot, ami helyhez kötött, nagy vagyon, sokat kell lopni hozzá, de nem ér semmit, mert nem lehet pénzzé tenni, legalábbis nem pillanatok alatt, hogy legyen idő meglépni.
Mire taksáljuk az illető szellemi képességeit, aki azt képzeli, élete végéig élvezni fogja a rablás hozadékát, annyira, hogy tovább rabol, szüntelenül harácsol? Azt gondolja, olyan jó a figyelemelterelő szövege, hogy senki nem veszi észre a lopást? Hogy a jogászok majd úgyis mindent elrendeznek, őt nem lehet megfogni? És ha mindez azért van csak, mert ennyire lenézi a környezetét, a szűkebb és tágabb környezetét, emberek millióit, akkor is, mire taksáljuk az illető szellemi képességeit?
És mire az erkölcsi(?) tartását? Gruber egy gazdag milliárdostól lopott, az sincs rendben. De szegények millióitól?
Mondjuk, a saját szellemi képességeimről is megvan a véleményem. Közel húsz évre volt szükségem, hogy rádöbbenjek a lényegre, pedig minden itt történt a szemem láttára. Ment a figyelemelterelő szöveg, én közben gyanakodtam, hogy ez a hatalmi téboly eltakarására van kitalálva, és nem láttam a nyilvánvalót.
Amíg itt kívül mindenki tárgyal mindenkivel, a különféle szervezetek hol egymásnak mennek, hol megegyeznek, addig odabent feltörik a páncéltermet, a folyamatosan ömlő pénzből meg lesznek épületek, földek, vasút, hűbéresek és minden érdek nélküli, egyszerűen csak nagyon ostoba talpnyalók.
Ezt mind értem. De mi lesz, ha az egymással tárgyaló mindenféle szervezetek rájönnek, miért szólt a figyelemelterelő duma? Ha csak hozzávetőlegesen, nagyjából elkezdik felmérni a rablott holmi értékét, ha felkészülnek a számonkérésre, ha földönfutóvá tett, reményt vesztett, megfélemlített emberek millióihoz jut el a felismerés: mi folyt itt évekig a fedőszöveg mögött? Akkor azért csak meg kellene lépni valahogyan. Csak rá kellene jönni, hogy onnan már nincs lehetőség semmiféle újrakezdésre. Vagy nem számít, a földek, épületek vesszenek csak, van azért máshol is elhelyezve rengeteg pénz, majd abból… Lehet. De abból hol? Mert - még egyszer mondom - nincs még egy újrakezdés.
Hát, érdekes nem?
Milyen lenne a Die Hard, ha Gruber csak addig jutna, most kiraboljuk ezt az épületet, aztán majd meglátjuk. Mindenesetre itt most berendezkedünk, veszünk bútorokat, építünk mondjuk egy golfpályát az alagsorban, egyelőre nem nagy nemzetközi versenyre való 18 lyukút, de majd lesz olyan is, egyszóval ellopunk mindent itt, ami eddig a másé volt, aztán élünk belőle, mint Alizka meseországban.
Milyen lenne, ha Gruber úgy gondolná, hogy esetleg kint vannak mindenféle emberek, akik nem úgy gondolják, szabad csak úgy jól élni a rablott holmiból, az ilyesminek nincsenek következményei? Ugyan már, nincs azoknak annyi eszük, hogy ilyeneket gondoljanak.
Ha ez így lenne, miképp vélekednének Gruber szellemi képességeiről?
