IQ

Kitöltöttem egy IQ-tesztet. A neten találtam. Volt 20 percem, gondoltam, játszom egy kicsit. Márciusban írtam itt az intelligenciáról egy bornírt amerikai pszichológus "elmélete" nyomán, onnan idézek egy bekezdést: "Hiába erőlködik mindenféle neves pszichológus, az intelligencia vagy van vagy nincs. Aki nem született intelligensnek, az megtanulhat szabályokat és megpróbálhatja azokat az adódó helyzetekhez illeszteni, de ettől nem lesz intelligens. (Mint ahogyan a rendkívül magas IQ tesztet - úristen, mekkora baromság - produkáló emberek között is kevés az intelligens.)"

Természetesen nem változott a véleményem, az egész IQ mániát változatlanul marhaságnak (sőt) tartom, csak ki akartam próbálni, mit tudok kezdeni egy ilyen teszttel, nyilván semmit, gondoltam, én az ilyesmihez hülye vagyok. Úgy tudom, sok ilyen teszt van meg sokféle számítás is, ha minden jól megy, bizonyos képességek létét vagy nem létét meg is lehet állapítani velük, de mint mondtam, az intelligencia mérésére mind alkalmatlan, az intelligencia ugyanis nem mérhető. Mielőtt a savanyú a szőlő-effektust gyanítanák a szavaim mögött, az engem is meglepő eredmény szerint majdnem a maximális pontszámot értem el, azért csak majdnem, mert közben kétszer is beszéltem telefonon, és állítólag a sebesség is számít. Jó sokat kellett vacakolni, sms-t küldeni, arra visszaküldött kódokat beírni, mire egyáltalán megtudtam az eredményt, kínáltak szép professzionális bizonyítványt is, persze pénzért. Azt is leírták, hogy az emberiségnek a 2%-a képes ilyen teljesítményre, azaz én olyan baromian intelligens vagyok, hogy a Földön hozzám hasonlóan intelligens emberből csak százötvenmillió (150 000 000) él. Hááát... Mit lehet erre mondani? Vigyázat, nem a saját képességeimet taksálom túl magasra, amikor kételkedem ennek a létszámnak a valósságában, hanem még mindig az intelligencia mérésének lehetetlenségéről és értelmetlenségéről beszélek. Nem arról van szó, hogy milyen odsszal adom, van-e ennyi ember, aki ezt a tesztet olyan eredménnyel ki tudja tölteni, mint én, tőlem lehet akár több is, mondom, nem egy nagy durranás. Hanem hogy aki erre az eredményre képes, az lehet az egész emberiségre veszélyes szociopata, egyszerű sorozatgyilkos, magát is felrobbantó terrorista meg ilyesmi - lényeg az, "intelligensebb", mint a földlakók 98%-a. Azaz tud a többieknél logikusabban gondolkodni, ki bír választani valamit a sok közül, ami a kevés közé illik. Azaz képes olyan szellemi tevékenységre, aminek a pozitív haszna úgyszólván kimutathatatlan, egy bűnöző esetében viszont nagyon praktikus.

Az intelligencia meghatározásának pontosságához legkevésbé a problémamegoldó képesség léte vagy nem léte járul hozzá. Az a szerencsétlen amerikai pszichológus, akinek a hervasztó ostobaságairól márciusban tudósított egy magyar nyelvű portál, azt írta, hogy szerinte van "térbeli" meg "természeti" intelligencia, amiből arra kell következtetnem, hogy például Hegedűs Géza, a Színház- és Filmművészeti Főiskola hajdani zseniális tanára nem volt valami intelligens, mert többször tévedt el, mint ahányszor odatalált, ahová elindult, jónéhányszor állt meg bizonytalanul az Astoriánál, és indult el rossz irányba, mikor a főiskolára kellett mennie, pedig ott évtizedekig tanított. És az egyik legkiválóbb elme, akivel valaha találkoztam, egyedül a lovat bírta megkülönböztetni a természet többi lakójától, azt is csak azért, mert kora ifjúságától haláláig az egyik legjellemzőbb szenvedélye a lóverseny volt. Őt Kellér Dezsőnek hívták.

Az intelligencia elsősorban azért nem mérhető, mert az emberi érzelem által motivált, majd' azt mondtam, irányított értelem működőképességét határozza meg, az érzelem pedig semmi módon nem mérhető. Egy nem intelligens ember megtanulhatja, hogy egy szegény ember szegénységén nem illik gúnyolódni, mert ez így egyszerű viselkedési szabályként is értelmezhető, de egy nem intelligens embernek ezt végig kell gondolnia.

Az intelligenciát lehet persze tájékozódási képességnek gondolni, de ez elsősorban (és másod- meg harmadsorban is) az emberi közösségben való tájékozódás, az alkalmazkodás képességét jelenti.

Na jó, elmondtam már sokszor, nem ismétlem önmagamat, nem vall valami intelligens viselkedésre.

Nézzenek gyanakodva a magas IQ-jú emberekre. Ahhoz több kell, hogy valakiről állíthassuk: intelligens.

Az új dúcse jelenkezett

Már megint egy felfújt hólyag. Teljhatalommal. Hátha úgy majd működik a dolog, a fideszben már bevált, egy hatalmi tébolyult már van itt, akkor biztosan így kell csinálni, gondolja a szegedi sajhajrá.

Voltaképpen nekem szinte mindegy, ki zavarja el ezt a hízott bunkót, de ennél a hőzöngő laklinál jobbat várok. A rend kedvéért (ha már az úgynevezett demokratikus liberálisok nem mondják): azt kiabálja ez az ember, vonuljanak háttérbe a 2010-es vesztesek - csak utánad, öregem, mondanám én, ha ennek a pártnak a bármilyen tagja volnék. Miért tépi a száját az, aki a jelzett időben választmányi elnök volt, valamint a párt megyei elnöke, a fene tudja, milyen bizottsági tag meg még polgármester is? De ha csak közönséges mezei talpas lett volna, akkor is annak a pártnak a tagja volt, csak bizonyos emberek vesztették el a választásokat, ő nem? Lehazugozza Gyurcsányt? Vajon milyen jogon? Azért, mert az a szegény mamlasz 11 éve nem szól (mellesleg a fene érti), hogy ő nem azt mondta, hazudtam, hanem azt, hogy hazudtunk. Miért tetszik most hazugozni? Akkor miért nem tetszett szólni, hogy csak ő volt, csak ő volt, én nem hazudtam soha? Hát azért, mert ő is hazudott. Ami különben evidencia, mi a francot tudna csinálni mást egy politikus?

Egyszóval nem szeretem ezeket a militáris pufogásokat a vétójoggal, az egyszemélyes vétójoggal együtt. Majd ő megmondja? A demokrácia helyreállítója, aki már most úgy viselkedik, hogy ő a dúcse?

Van egy szörnyű gyanúm. Valami viszonylag okos ember szólhatott neki, hogy most hazaküldheti a szovjet csapatokat, mint annak idején a csúti bunkó. Nem lesz kit legyőzni ugyanis. Mert bár ez a hatalmi tébolyult reszket a maga kis szemétdombjáért, annyira nem őrült, hogy ne tudná, a következő ciklusra elfogy az összes ellopható pénz. A szemétdomb meg már most bűzlik, közelednek a vasvillával. Meg fogja próbálni a menekülést. A terep már elő van készítve, az elvtársak ott keleten várják. Csöndesen jegyzem meg, annak idején Rákosi Mátyást is várták. Adtak neki menedéket.

Ez a falusi dagadék azért rosszabbat érdemel.

Ceterum censeo - az egyetlen tény, amivel foglalkozni kell: ebben az országban négymillió ember él a létminimum alatt.

Adomány keresztényeknek

"A magyar kormány finanszírozza az otthonukból elüldözött keresztényeket ellátó erbíli Szent József-kórház féléves gyógyszerszükségletét. A 145 millió forintról szóló támogatói okiratot Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere és Bashar Matti Warda erbíli érsek újságírók előtt írta alá hétfőn Budapesten."

Éppen tegnap írtam a katasztrófa esetén szükséges nemzetközi adományokról. Az "otthonukból elüldözött keresztények"-re ez nem vonatkozik. Ahogyan egyetlen romániai magyarnak nem adnék több lisztet, csak mert ő magyar, mint egy romániai románnak, úgy egyetlen irakinak sem adnék több gyógyszert, csak mert ő keresztény, mint egy másik irakinak, akit ugyanúgy elüldöztek az otthonából. Ne tessék keresztényezni, nem érdekel. Semmivel sem megbocsáthatóbb az a 145 millió forint, ha keresztényeknek adják, mint ha ateistáknak adnák. Vagy muszlimoknak. A kérdés az, miért tartja inkább szükségesnek a magyar kormány 145 millió forint adományozását egy iraki keresztény kórháznak, mint egy magyar keresztény kórháznak.

Én megengedhetem magamnak, hogy egyetlen magyar állampolgárt se tartsak előbbre valónak pusztán a magyarsága miatt, mint bárki mást. A magyar kormány nincs ebben a helyzetben.

A végkövetkeztetés levonása előtt tisztázzunk valamit. 145 millió forint voltaképpen aprópénz (nincs félmillió euró). A csúti gazellaarcú gázszerelő néhány nap alatt többet lop a csúti futballista titkos helyeken vezetett bankszámlájára. 145 millió forintot átutalni egy kórháznak, ami otthonukból elüldözött embereket lát el, normális és természetes tett. Még akkor is, ha emiatt némi áldozatot kell hozniuk a magyarországi kórházakban ápoltaknak. Nézetem szerint erről még csak meg sem kell kérdezni őket, jó részük valószínűleg egyet is értene egy ilyen adomány elküldésével a náluk jobban rászoruló embereknek (és nem keresztényeknek).

De 145 millió forintot elküldeni az erősen hangsúlyozott keresztényeknek egy olyan országból, ahol a kórházak ápoltjai rosszabb helyzetben vannak azoknál, akik ezt a pénzt kapják, és ahol a "kereszténység" a szemforgatás szintjén létezik mind a kormány, mind az országlakosok napi gyakorlatában, az lényegében egyáltalán nem különbözik a jégkorongra, futballra és tengervíz tisztításra küldött összegek mögött vigyorgó beteges aljasságtól.

Ceterum censeo - az egyetlen tény, amivel foglalkozni kell: ebben az országban négymillió ember él a létminimum alatt.

Egy kis irredentizmus

Jelentem, visszavettük Nagy-Magyarországot. Burgenlandot bizonyosan. Tessék megkeresni például Neusiedl am See-t. Nincs az a magyarul előhívható térkép a neten, ahol meg lehetne találni. Nezsider, az van a helyén. Tetszene keresni Oggaut vagy Purbachot? Olyan van a térképen arrafelé, hogy Oka meg Feketeváros. Az a baj, hogy az osztrákok makacsul tartják magukat a saját elnevezéseikhez (megszokták, hogy évszázadok óta mennyire jogosan, azt most hagyjuk, Trianon óta nincs kérdés), így ha a Magyarországról érkező a helységnevek alapján akarna tájékozódni a Magyarországon használatos térkép alapján, akkor eltéved.

Közel három évtizede figyelem a tévéadók Kárpát-medencéről szóló időjárás jelentéseit, a "határokon túli magyarsággal" kapcsolatos politikai böfögéseket és pénzosztásokat, a "magyar testvéreinkről" szóló öblögetéseket. Jónéhányszor mondtam már, nem a testvéreim, ahogyan itt a faluban, ahol lakom, nem a testvéreim a szomszédaim sem, pedig őket ismerem és még kedvelem is és nem a testvérem például egy pesti ház közös képviselője vagy a magyar kormány sem, utóbbitól kifejezetten undorodom. Igaz, az ember undorodhat a testvérétől is, de nekem a más országokban élő magyarok annyira nem a testvéreim, hogy még csak nem is undorodom tőlük. Egyszerűen közömbösek, egy másik ország állampolgárai, ha árvíz sújtja őket, azt sajnálom, ha akarják, együttérzésemről is értesítem őket, de pontosan annyira nem tudok tenni értük semmit, amennyire egy perui állampolgárért sem. Ami még rosszabb, nem is dolgom tenni értük. Egy román nemzeti katasztrófa esetén éppúgy helyeslem a nemzetközi összefogást, mint bármely más ilyen esetben, de ha engem kérdeznek, egyetlen romániai magyarnak sem adnék több lisztet, mint egy romániai románnak csak azért, mert az magyar. Ezek a határainkon túl élő magyarok (benne van az elnevezésükben) annak az országnak az állampolgárai, amelyik országban (a határainkon kívül) laknak. Ezeket a határokat Trianon óta nem módosították. Engedelmükkel Trianon nekem személy szerint nem fáj annyira, mint ezeknek a nyikhajoknak itt párt- és állami szinten, pedig az én családom (és ezáltal én személy szerint) hatalmas birtokokat veszített a szerintem nem is annyira igazságtalan békeszerződéssel. Nem ebből következik, egyszerűen csak tény, hogy amennyire nekem nincs dolgom azokkal a birtokokkal és a rajtuk élő emberekkel, legalább annyira nincs dolga velük semmiféle magyar kormánynak hivatalosan és politikailag, én csak azon csodálkozom, hogy az illető országok hogyan tűrhetik a belügyeikbe való illetéktelen és arcátlan beavatkozást, midőn a magyar kormány segélyez, adományoz és díjakat oszt. Félre ne értsenek, a külhoni magyarságnak nem a "magyarságával" foglalkozom, természetesen épp olyan magyarnak tekintem őket, amilyen például én vagyok, de amiket leírtam, nem érzelmi kérdés, hanem - sajnos - politikai. Mi magyarok, tartsunk össze? Hol? Hogyan? A jelen határokon belül sem sikerül, soha nem is ment ez nekünk, csak a mások gyűlölete, abban jók vagyunk. "Román", mondja teleszájjal a nagy magyar fajvédő egy kolozsvári magyarra... Tőlünk ez telik. Román. Mint például Arany János vagy Ady Endre. Esetleg Hunyadi Mátyás?

Csak azt akarom mondani, jó volna 27 év után tudomásul venni, Mihail Gorbacsovnak (és nem a csúti bunkónak) kizárólag a szovjet blokkból és a varsói szerződésből való szabadulásunkat köszönhetjük, a Trianon előtti határok ezzel nem álltak automatikusan vissza. Azaz semmiféle jogalapunk nincs másra, mint hogy a térképeken a helységnév alá zárójelben odaírjuk a település magyar nevét. Aminek ráadásul teszem azt Oggau esetében az égvilágon semmi értelme nincs.

Ceterum censeo - az egyetlen tény, amivel foglalkozni kell: ebben az országban négymillió ember él a létminimum alatt.

Roger Moore

Ezt azért másolom ide, mert hátha nem mindenki találkozott a történettel, de kell ilyen, mert szerintem gyönyörű. És bár nem ismertem személyesen Roger Moore-t, ilyen lehetett.

"Egy angol rajongó, Marc Haynes is gyermekkora óta őt tartja a legjobb 007-es ügynöknek.
A Facebookon, hogy ő is megemlékezzen a színészről, egy, a klasszikus karakterhez kapcsolódó történetet mesélt el.
A sztori két részből áll: mikor először találkozott Moore-ral hétéves korában, illetve 23 évvel később, már felnőttként.
A nagyapjával utazott és a repülőtéren felismerte a színészt, persze ekkor ő még James Bondként ismerte, nem tudta, hogy Moore csak eljátssza a karaktert. A nagyapja nem ismerte sem a filmeket, sem a színészt, de unokája unszolására odament vele, hogy kérjenek egy autogramot, amit Moore szívesen adott is. A fiú később észrevette, hogy a Roger Moore név van az aláírt repülőjegyen és elkeseredett, hogy nem a 007-es ügynök neve szerepel rajta. Nagyapjával visszamentek a színészhez, aki azt mondta a fiúnak, hogy muszáj volt álnevet használnia, nehogy Blofeld ( a James Bond film főgonosza) felismerje.
A kisfiúból felnőtt lett és egy, a UNICEF-nek készített reklámfilm forgatásán dolgozott és összefutott Moore-ral, aki a nagykövete volt a szervezetnek. Elmesélte a kedves emléket, a színész jót nevetett, de azt mondta, hogy sajnos nem emlékszik az esetre. Később a forgatás után , mikor újra összefutottak a folyosón, a színész felvonta szemöldökét, és halkan így szólt:
Természetesen emlékszem az esetre, de nem mondtam semmit ott a kamerák előtt, hiszen bármelyikük dolgozhat Blofeldnek."

A létminimumról 2.

Utánanéztem a létminimum alatt élők létszámának a különböző országokban. Azaz megpróbáltam utánanézni, de nem lehet, mert általában nincs adat. Az Egyesült Államokból találtam egy 2012-ben kiadott statisztikát, aszerint a lakosság 14,6%-a él szegénységben. Hollandiában a szegénységben élőknek adott kedvezményekről lehet olvasni, de százalékosan nem megállapítható, azaz nem mérhető a létszámuk. Németországban, a skandináv államokban, Franciaországban nincs adat. Nem azért, mert nem számolják, hanem mert nincs mit számolni.

Az Egyesült Államok különleges helyzet a népességének az összetételével. Nem hiszem, hogy magyaráznom kell, milyen gazdasági és intellektuális szintet képviselnek a kreolok (latínók), a kínaiak, egyáltalán az ázsiaiak (filippínók, indonézek, indiaiak), a közép-amerikai betelepültek, az indián őslakosok és a többiek. A múltkori "fejlődő ország" minősítésem az USÁ-ról ironikusnak hangozhatott, pedig nem az, nem is tőlem származik, egy Stanfordon tanító professzor mutatkozott így be, hogy ugyanis ő a United States of America nevű fejlődő országból jött, és nem is hatott úgy, mintha viccelne. Az ország a Függetlenségi Háború vége után (1783.) kezdett egyáltalán országként (viszonylag kis országként) funkcionálni, de voltaképpen a polgárháború befejezése óta (1865.) indult el az ipari, mezőgazdasági és főképp a társadalmi fejlődés. Magyarország akkor közel ezer éves volt. Az más kérdés, hogy a fejlődés útján való elindulást valaki mindig megakadályozta, ez viszont nem mentség. Kiváltképpen arra nem, ami 27 éve itt folyik.

Arra végképp nem, hogy a magyarországi történelem évszázadai során Hunyadi Mátyás (1490-ben halt meg) óta a nép egyszer választhatott volna saját testéből elöljárót, akkor is egy tőle függetlenül a nyakára ült tömeggyilkost kezdett el imádni és imádja az emlékét azóta is, hogy az illető 1849-ben az államkincstár maradékával meglépett. 1990. óta pedig ez a nép azt tehet, amit akar, így végképp szabad akaratából sikerült megtalálnia a magyar történelem legförtelmesebb, legundorítóbb figuráját, akinek uralkodása alatt elértük, hogy az országlakók 40%-a (nem 14,6, mint Amerikában) nyomorog a létminimum alatt. Ha van kedvük, nézzenek utána (nekem nincs), van-e ázsiai, dél-amerikai, de akár afrikai ország is, ahol ennél rosszabb a helyzet. Számokban esetleg, de viszonyítva a körülményekhez, a lehetőségekhez biztosan nincs (nem a nép szellemi és erkölcsi színvonaláról beszélek, abban egészen bizonyosan alulmúlhatatlanok vagyunk).

Negyven százalék! Négymillió ember, legalább egymillió gyerek.

Ceterum censeo - az egyetlen tény, amivel foglalkozni kell: ebben az országban négymillió ember él a létminimum alatt.

A létminimumról

Majd szóljanak, ha úgy látják, kezd elhatalmasodni rajtam, de egyelőre azt hiszem, nem szabad leszállni erről a minapi témáról. Nyilván észrevették, be is ismerem, olyan világosan, ahogyan 21-én leírtam még én sem gondoltam végig, azaz nekem is új a felismerés, itt minden egyéb politikai és jogi hókuszpókusz csak a lényeg elfedésére való: a négymillió (4 000 000) létminimum alatt élő magyar állampolgár sorsa az egyetlen, amivel foglalkozni kell.

A gimnáziumban, ahová a két fiamat írattam be, volt egy matematika "tanárnő". A kisebbik fiam osztályába járt be azon a címen, hogy matematika órát tart. Ha jól emlékszem, 17 volt az osztálylétszám, abból 15 gyereket buktatott meg ez a tanerő. Bementem az igazgatóhoz, és megkérdeztem, mi a véleménye a helyzetről. Azt mondta, sajnálatos, hogy ilyen gyenge ez az osztály. Én meg azt mondtam, ha ez a tanerő még holnap is itt lesz, akkor az igazgató úr felelőssége is szóba fog kerülni azon a fórumon, ahová az ügyet viszem (nem üres fenyegetés volt ez, akkor még a Magyar Rádió komoly fórumnak számított, azon belül egy főszerkesztő különösen, az ügy meg olyan mértékig érintett sok-sok gyereket és felnőttet, hogy fel sem merült az önérdek gyanúja). Az igazgató ha nehezen is, de felfogta: ha egy diák megbukik, lehetséges, hogy azért a tanára csak 60-70 százalékig felelős. Ha tizenhétből tizenöt, akkor nem kérdés, hogy ezért totálisan csak a tanár felelős, minthogy kiderült, nem tud tanítani.

Ugye tetszik érteni? Nem hüledezni kell azon, mennyi stadion épül meg miegymás, hanem azonnal büntetőjogi fórum elé vinni ezt a számot (a négymilliót). Bírósági (lehetőleg hágai bírósági) tárgyalás keretében rögzíteni a vádat, a tömeges rablógyilkosságot. Nem lesz nehéz, ez nem vélemény, adatok bizonyítják. Ez nem politikai kérdés, hanem büntetőjogi. Egy totálisan alkalmatlan, beteg ember uralkodik tízmillió magyar állampolgáron, és büntetőjogi szempontból teljesen mindegy, ebből a tízmillióból hányan szavaztak rá, hányan rajonganak érte, ez nem a demokrácia csődje, ez a jogászok csődje mindaddig, amíg valaki meg nem teszi a megfelelő lépéseket. Ez az ország egyelőre még nemcsak topográfiailag tartozik Európához.

Ceterum censeo - az egyetlen tény, amivel foglalkozni kell: ebben az országban négymillió ember él a létminimum alatt.