Keresés ebben a blogban

2017. május 31., szerda

IQ

Kitöltöttem egy IQ-tesztet. A neten találtam. Volt 20 percem, gondoltam, játszom egy kicsit. Márciusban írtam itt az intelligenciáról egy bornírt amerikai pszichológus "elmélete" nyomán, onnan idézek egy bekezdést: "Hiába erőlködik mindenféle neves pszichológus, az intelligencia vagy van vagy nincs. Aki nem született intelligensnek, az megtanulhat szabályokat és megpróbálhatja azokat az adódó helyzetekhez illeszteni, de ettől nem lesz intelligens. (Mint ahogyan a rendkívül magas IQ tesztet - úristen, mekkora baromság - produkáló emberek között is kevés az intelligens.)"
Természetesen nem változott a véleményem, az egész IQ mániát változatlanul marhaságnak (sőt) tartom, csak ki akartam próbálni, mit tudok kezdeni egy ilyen teszttel, nyilván semmit, gondoltam, én az ilyesmihez hülye vagyok. Úgy tudom, sok ilyen teszt van meg sokféle számítás is, ha minden jól megy, bizonyos képességek létét vagy nem létét meg is lehet állapítani velük, de mint mondtam, az intelligencia mérésére mind alkalmatlan, az intelligencia ugyanis nem mérhető. Mielőtt a savanyú a szőlő-effektust gyanítanák a szavaim mögött, az engem is meglepő eredmény szerint majdnem a maximális pontszámot értem el, azért csak majdnem, mert közben kétszer is beszéltem telefonon, és állítólag a sebesség is számít. Jó sokat kellett vacakolni, sms-t küldeni, arra visszaküldött kódokat beírni, mire egyáltalán megtudtam az eredményt, kínáltak szép professzionális bizonyítványt is, persze pénzért. Azt is leírták, hogy az emberiségnek a 2%-a képes ilyen teljesítményre, azaz én olyan baromian intelligens vagyok, hogy a Földön hozzám hasonlóan intelligens emberből csak százötvenmillió (150 000 000) él. Hááát... Mit lehet erre mondani? Vigyázat, nem a saját képességeimet taksálom túl magasra, amikor kételkedem ennek a létszámnak a valósságában, hanem még mindig az intelligencia mérésének lehetetlenségéről és értelmetlenségéről beszélek. Nem arról van szó, hogy milyen odsszal adom, van-e ennyi ember, aki ezt a tesztet olyan eredménnyel ki tudja tölteni, mint én, tőlem lehet akár több is, mondom, nem egy nagy durranás. Hanem hogy aki erre az eredményre képes, az lehet az egész emberiségre veszélyes szociopata, egyszerű sorozatgyilkos, magát is felrobbantó terrorista meg ilyesmi - lényeg az, "intelligensebb", mint a földlakók 98%-a. Azaz tud a többieknél logikusabban gondolkodni, ki bír választani valamit a sok közül, ami a kevés közé illik. Azaz képes olyan szellemi tevékenységre, aminek a pozitív haszna úgyszólván kimutathatatlan, egy bűnöző esetében viszont nagyon praktikus.
Az intelligencia meghatározásának pontosságához legkevésbé a problémamegoldó képesség léte vagy nem léte járul hozzá. Az a szerencsétlen amerikai pszichológus, akinek a hervasztó ostobaságairól márciusban tudósított egy magyar nyelvű portál, azt írta, hogy szerinte van "térbeli" meg "természeti" intelligencia, amiből arra kell következtetnem, hogy például Hegedűs Géza, a Színház- és Filmművészeti Főiskola hajdani zseniális tanára nem volt valami intelligens, mert többször tévedt el, mint ahányszor odatalált, ahová elindult, jónéhányszor állt meg bizonytalanul az Astoriánál, és indult el rossz irányba, mikor a főiskolára kellett mennie, pedig ott évtizedekig tanított. És az egyik legkiválóbb elme, akivel valaha találkoztam, egyedül a lovat bírta megkülönböztetni a természet többi lakójától, azt is csak azért, mert kora ifjúságától haláláig az egyik legjellemzőbb szenvedélye a lóverseny volt. Őt Kellér Dezsőnek hívták.
Az intelligencia elsősorban azért nem mérhető, mert az emberi érzelem által motivált, majd' azt mondtam, irányított értelem működőképességét határozza meg, az érzelem pedig semmi módon nem mérhető. Egy nem intelligens ember megtanulhatja, hogy egy szegény ember szegénységén nem illik gúnyolódni, mert ez így egyszerű viselkedési szabályként is értelmezhető, de egy nem intelligens embernek ezt végig kell gondolnia.
Az intelligenciát lehet persze tájékozódási képességnek gondolni, de ez elsősorban (és másod- meg harmadsorban is) az emberi közösségben való tájékozódás, az alkalmazkodás képességét jelenti.
Na jó, elmondtam már sokszor, nem ismétlem önmagamat, nem vall valami intelligens viselkedésre.
Nézzenek gyanakodva a magas IQ-jú emberekre. Ahhoz több kell, hogy valakiről állíthassuk: intelligens.