Még valami az eepéhez

Az ötvenes évek végén, tizenhat-tizenhét éves koromban fogadott be az a szárszói társaság, amelyiknek a tekintélye Balaton-szerte tiszteletet parancsolt a miénkhez hasonló csoportosulásoknak. Nem tudom, mi képviseltük-e a legnagyobb fizikai erőt (nyilván közel voltunk hozzá), de a mi együttléteinket nem a verekedések határozták meg. Talán magabiztosabbak voltunk némely értelmiségi egyletnél, mert tudtuk, hogy adott esetben csonttörésben is jók vagyunk, de nem ez volt a fontos. Ritkán fordult elő, hogy ezt a tekintélyt valakik megpróbálták volna kikezdeni, de néha megesett, hogy tájékozatlan fővárosi csibészek vagy vidéki surmók át akarták venni a mi (különben semmi módon nem kézzelfogható) hatalmunkat. Sosem sikerült.

Voltak szabályaink. Ha tetszik, törvényeink. Nem került szóba, de mindenki tudta, hogy ezeknek a törvényeknek a megszegése szankciókkal járna. Előbb csak azzal, hogy Tamás (a vezér, építészhallgató) a fejét csóválná. Aztán az következne, hogy Tamás, Ákos (későbbi állatorvos) és Kálmán (egyetemista a Közgázon) összeül, és ha egyetértenek, elzavarják a renitens tagot. Ez összesen kétszer fordult elő.

Voltak szabályaink és voltak szankcióink. A társaság így lehetett működőképes. És bár ezt így soha senkinek nem mondtuk el, aki kapcsolatba került velünk, akkor is respektált minket, ha nem pontosan tudta: egy társaság erejét az mutatja, vannak-e törvényei és vannak-e szankciók, amikkel a törvényeinek érvényt tud szerezni. (Ha nem bánják, abba most nem mennék bele, milyen törvényekről beszélek, higgyék el becsületszóra, az emberi jogok és a humanizmus évezredes íratlan szabályainak is megfeleltek - ez természetesen alapkövetelmény.)

Ezt az előbb elfelejtettem mondani.

Eepé

"A Bruxinfónak sikerült megszólaltatnia Siegfried Muresant, az Európai Néppárt (EPP) szóvivőjét, aki azt mondta, az EPP elnöksége szombaton arra fogja kérni Orbán Viktort, hogy az Európai Bizottság által megszabott egy hónapos határidőn belül, a testület jogi kifogásainak megfelelően módosítsa a magyar felsőoktatási törvényt."

"...Muresan a Bruxinfónak nyilatkozva utalt Manfred Weber, az EPP frakcióvezetőjének szerdán az Európai Parlamentben elmondott felszólalására, amelyben a német konzervatív politikus felhívta a jelen lévő Orbán Viktor figyelmét az akadémiai és az oktatási szabadság fontosságára."

Ezt olvastam ma reggel. Azért olvastam el, mert a címet látva megint egyszer elszédültem (gondolom, ez azért van, mert ilyenkor úgynevezett vértolulás keletkezik az agyamban).

Saját európai pártja kéri Orbánt, hogy módosítsa a lex CEU-t

Kéri. Nem felszólítja, kéri. Így van a cikkben is. De ott egye a fene, az is lehet, hogy ez a "saját párt" nem is kért, csak a tudósító nem tud olvasni. Sokkal nagyobb baj az, hogy nem találom a félreértés lehetőségét, midőn azt látom, arra fogják kérni, hogy a magyar miniszterelnök "módosítsa" a törvényt. Valamint "felhívták a figyelmét" az akadémiai és oktatási szabadság fontosságára.

Nem azt mondták a magyar miniszterelnöknek, hogy próbáljon hatni a magyar parlamentre, tárgyalná újra ezt a törvényt, és esetleg módosítsa. Eszükbe sem jutott a "hatalmi ágak" szétválasztásának az értelmezése, mely szerint a miniszterelnök csak végrehajtója azoknak a törvényeknek, amiket egy országnak az ő gyűlése hoz, azaz semmi köze nincs ahhoz, mi történik a parlamentben (országnak nevezhető országban "bársonyszék" sincs az ülésteremben, a miniszterelnök akkor mehet be oda, amikor elszámoltatják).

A magyar miniszterelnök "saját európai pártja" viszont természetesnek tekinti, hogy a parlamentet szóba sem hozza. Eszerint ismerik az itteni viszonyokat. Jó. És ennyi? El van fogadva?

Nyilván, mert ezenkívül a magyar miniszterelnöknek felhívják a "...figyelmét az akadémiai és az oktatási szabadság fontosságára."

Nem valamelyik közép-afrikai dzsungelállam miniszterelnökének a figyelmét kell felhívni, hanem egy ezeréves európai állam közjogi méltóságát próbálják rávenni, erőltesse meg magát egy kicsit, hátha sikerül felfognia, mi az oktatás jelentősége. Megint nem a törvényhozásra hivatkoznak, pontosan tudják, annak a magyarországi gittegyletnek az égvilágon semmi köze nincs az oktatásügyhöz, az egyre büdösebb szemétdombon kukorékoló torz kiskakast kísérlik meg orientálni.

Az ő "saját európai pártja" teszi ezt. Beszélgetnek egy zsebrevágott kézzel közlekedő, száját nyalogató, nyilvánvalóan a totális diktatúra megvalósítása felé haladó (ennek az útnak a vége felé járó), formátlan despotával.

Egy pillanatig nem kérdés, az Európai Unió parlamentjében korlátolt, jórészt ostoba emberek ülnek, politikusok, milyenek volnának. De az ember azt hinné, a tehetetlenségnek, a teszetosza ide-oda totyogásnak is van egy határa.

Tudjuk, hogy fogalmuk sincs róla, hogyan kellene működtetni ezt a remek konstrukciót. Tudjuk, az Európai Unió nem tényező a világpolitikában, holott kiemelkedően az első számúnak kellene lennie. Nem azért, mert nagyobb a területe, mert a jóval több, mint kétszeres népességével tömegben is veri az Egyesült Államokat, hanem mert a tagállamai külön és együtt egy többezeréves kultúrára épültek, aminek a jelei bizonyos tagállamokban szembetűnően ma is láthatók. Ellentétben egy ostobácska fejlődő országgal, amelyik világhatalommá fújta fel magát, és most éppen a legjobb úton halad egy új (és nyilvánvalóan utolsó) világháború kirobbantása felé. Egy működőképes Európai Unió már régen magához rendelte volna a sárgahajú kupecet, és a megfelelő módon felszólította volna arra, hogy viselkedjék. Egy működőképes Európai Unió ezt úgy tenné, hogy a fejlődő ország főpojácájának eszébe sem jutna ellenkezni, mert tudná, hogy a várható szankciók beláthatatlan következményekkel járnának.

Dehát egy dagadtra hízott szotyolaköpködő futballistával sem tudnak elbánni.

Kacaj

A hvg.hu-t komolyan vehető, jó lapnak tartom. A következő olvasható: "Azt kérdezték tőle, feljelenti-e Gyurcsányt. Orbán előbb visszakérdezett, hogy "kit?", majd visszafogott kacajt hallatott, és tovább sétált." (Gyurcsány azt állította, látta a dokumentumokat, amikkel az oroszok zsarolják a mi futballistánkat.)

Megnéztem a videót. Nem hallottam kacajt, nem észleltem visszafogottságot. Kínos, befelé fordult, már-már riadt arckifejezést láttam. A hvg.hu újságírója vajon mit nézett?

Csak egy adalék ahhoz, amit tegnap este írtam.

Istentől kérjük számon?

Na jó. Veselkedjünk neki. Nem szeretem, amit most fogok tenni, de kénytelen vagyok, mert úgy vélem, még mindig vannak, akik azt hiszik, túlzok, midőn azt állítom, hazánk első számú elöljárójáról nehezen dönthető el, melyik a legrosszabb tulajdonsága: a butaság, a jellemtelenség, az önimádat... és így tovább.

Fönt van az interneten egy Szárszón készült felvétel a 90-es évek elejéről. A futballista fiatal volt, szellemi erejének teljében. György Péter egyenes kérdéseket tett föl, és egyenes állításokat rakott össze. Fontos: akkor a többség egy liberális ifjút ismert, nem ezt a mai gerinctelen rablót, akkor a többségben még élénken élt a 89-es, szovjet csapatokat hazaküldő beszéd, még nagyon kevesen voltunk, akik undorodtunk attól a hőzöngéstől és már beleborzongtunk abba a (különben várható) jövőképbe, amikor ez a gyűlöletkupac teljhatalomra jut.

Nézzék, hallgassák meg, figyeljenek a válaszra. Meg a hallgatóságra. Hogy néhányan már gyanakszanak. Itt van, megmutatom, utána beszélünk.

Ugye nem várják, hogy részletes elemzést adjak? Talán elég néhány lényeges elem megemlítése.

A patkányeffektus: védekezés a sarokban látszatkitámadással. Senki nem bántotta, de már harcolni akar. Nem nevezi meg az ellenfelet, nem választ fegyvert, nem mondja, hogy hol és mikor, csak a harc szükségességéről beszél, és támad. Úgy általában. Nyer már itt is, mint azóta mindig, minthogy nincs ellenfél, aki legyőzhető volna. Ha ugyanis felbukkan egyetlen egy is, akiről gyanítható volna, hogy esetleg visszaszól, akkor hátra arc, menekülj.

Az elkenés: semmilyen kérdésre nem válaszol, mert azt mondja, nem volt kérdés. Ami mégis megkerülhetetlennek látszik (székház-ügy), arra ott van mindjárt a világtörténelem kezdete óta használt séma, a gyávák menedéke: mások is azt csinálják. Más pártok pénztárnokai is együtt ebédelnek. Nem azt mondja, ő miért tette, azt mondja, mások is. Nem ismerjük el, hogy hiba volt, bűnösek vagyunk, azt mondjuk, mások is.

Beszéljünk a kacsáról: mindegy, mi a téma, mindegy mit kérdeztek, a kacsáról tudok egysmást, arról fogok beszélni. Méghozzá úgy, hogy előbb megjegyzem, mennyire nincs semmi értelme annak, amiről mások akarnak beszélni, már csak azért sincs neki értelme, mert az, amiről mások akarnak beszélni, nem más, mint alaptalan és nemtelen támadás, és én nem vagyok hajlandó felvenni a kesztyűt, valamint a mások ingét sem.

Majd én megmondom, miről lesz szó: milyen lehetőségei vannak az értelmiségnek, ez fontos kérdés. Tessék szíves lenni egy pillanatra komolyan venni ezt a nyilvánvaló ostobaságot és tessék megpróbálni válaszolni. Na? Tetszett találni értelmes, nem közhelyekben és általánosságokban tartott mondatokat? Hát persze hogy nem.

És így tovább.

Még egyszer. Egy fiatal liberális beszélt, szellemi erejének teljében. Annyira borzasztó, hogy már akkor nyilvánvaló volt, amit néhányan megállapítottunk: az isten őrizze meg az országot ettől az alaktól.

Nem őrizte meg.

Itt tartunk

Ezt én itt most nem fogom megmagyarázni. Aki így magában nem érti, hogy mitől fordult fel a gyomrom, hogy mit tartok felháborítónak, undorítónak, aljas, erőszakos gyilkosságnak, annak úgyis hiába magyaráznám.

A TV-műsorban láttam:

Parti Nagy Lajos-Moliére: Tartuffe

magyar színházi felvétel, 111 perc

Az írásról

A hajdani Modern Könyvtár (de nagyon jó volt) megjelentetett két kétkötetes kiadványt Nagy írók műhelyében címmel. Érdekes dolgok vannak benne, szeretem olvasni, hogy a nagyok hogyan csinálják. A válogatások kiválóak, 40-50 év elteltével az egyetlen Zaligin kivételével a többi tényleg nagy név (lehet, Zaligin is az, csak én nem tartom számon).

Többnyire borzasztó okos dolgokat mondanak ezek az írók a saját módszereikről, és én mostanáig igencsak irigyeltem őket, mert én például nem tudnám megmondani, az enyéim milyenek, igaz, senki nem is kérdezte.

Azért most mégis mondok valamit, hátha kezdő írók tudják használni.

Az írás pontosan olyan, mint a szobafestés. Amíg az alapozás meg nem szárad, nem szabad ráfesteni. Hiába minden próbálkozás, bármilyen anyagot használ az ember, az alapos száradást semmi nem pótolja.

Néhány nap elteltével a festék lepereg. A nedvesen maradt alap ledobja.

Magyarázattal tartozom

Szeretnék valamit világossá tenni, egyszerűen, néhány mondatban. Hogy miért beszélek annyit egy jelentéktelen, buta, gerinctelen, sunyi figuráról, minek következtében azt hinné az ember, egyszer csak jelentékennyé növesztem.

Ha akarnám sem tudnám, mert lehetetlen.

Ne beszéljünk most a 2010. előtti tevékenységéről (volna mit), csak arról, amit hét éve tesz ahelyett, amit tennie kellene.

Lop. Különféle jellemgyenge, valószínűleg beteg, iszonyatosan buta hűbéreseket tol maga előtt, nyilván elég pénzt ad ezeknek a primitív alakoknak, hogy tartsák a szájukat, és elszedi tőlük azokat a pénzeket, amik már ezekhez a szerencsétlenekhez is csalások sorozata után kerülnek. Százmilliárdokat lopott el, romba döntötte az országot, visszavetette a legsötétebb feudalizmusba, sárba döngölte a magyarság amúgy sem túl fényesen csillogó reputációját... nem mondom tovább, ezeket csak az nem tudja, aki még ennél a végtelenül gusztustalanra hízott torzalaknál is ostobább.

Ha csak az általa ellopott vagy fölösleges dolgokra kihajított összegeket hagyta volna a megfelelő helyekre tenni olyanok által, akik tudnak valamit egy ország gazdasági teendőiről, ha rosszarcú, az elbődülés szintjén közlekedő csatlósait nem hagyja az előtérben, úgy emlékezne rá a történetírás, mint egy gyenge képességű, de igyekvő politikusra, aki megpróbált felülemelkedni nem éppen előnyös tulajdonságain.

Lehetséges persze, hogy ez nem kívánatos önkép egy súlyosan beteg, zavart személyiségű alaknak. Lehetséges, hogy nem tudja, jelen állás szerint (lehet ez még rosszabb is) a magyar történelemnek a legundorítóbb, legförtelmesebb figurája. Vagy tudja és ez tetszik neki.

Hogyan lehet még ennél is rosszabb?

Senkit nem akarok riogatni, de nehezen tudom elképzelni, hogy egy ilyen lényt hogyan lehet véres erőszak nélkül eltávolítani. Nem fog önszántából, a bármilyen formájú és mértékű vereséget elismerve távozni. Ez már akkor tudható volt, amikor legutóbb vesztett.

Relatíve (a tőlünk függetlenül adódott lehetőségekhez mérten) históriánk legszörnyűbb időszakát éljük. Minden nap elmúltával nehezebb lesz.