"A Bruxinfónak sikerült megszólaltatnia Siegfried Muresant, az Európai Néppárt (EPP) szóvivőjét, aki azt mondta, az EPP elnöksége szombaton arra fogja kérni Orbán Viktort, hogy az Európai Bizottság által megszabott egy hónapos határidőn belül, a testület jogi kifogásainak megfelelően módosítsa a magyar felsőoktatási törvényt."
"...Muresan a Bruxinfónak nyilatkozva utalt Manfred Weber, az EPP frakcióvezetőjének szerdán az Európai Parlamentben elmondott felszólalására, amelyben a német konzervatív politikus felhívta a jelen lévő Orbán Viktor figyelmét az akadémiai és az oktatási szabadság fontosságára."
Ezt olvastam ma reggel. Azért olvastam el, mert a címet látva megint egyszer elszédültem (gondolom, ez azért van, mert ilyenkor úgynevezett vértolulás keletkezik az agyamban).
Saját európai pártja kéri Orbánt, hogy módosítsa a lex CEU-t
Kéri. Nem felszólítja, kéri. Így van a cikkben is. De ott egye a fene, az is lehet, hogy ez a "saját párt" nem is kért, csak a tudósító nem tud olvasni. Sokkal nagyobb baj az, hogy nem találom a félreértés lehetőségét, midőn azt látom, arra fogják kérni, hogy a magyar miniszterelnök "módosítsa" a törvényt. Valamint "felhívták a figyelmét" az akadémiai és oktatási szabadság fontosságára.
Nem azt mondták a magyar miniszterelnöknek, hogy próbáljon hatni a magyar parlamentre, tárgyalná újra ezt a törvényt, és esetleg módosítsa. Eszükbe sem jutott a "hatalmi ágak" szétválasztásának az értelmezése, mely szerint a miniszterelnök csak végrehajtója azoknak a törvényeknek, amiket egy országnak az ő gyűlése hoz, azaz semmi köze nincs ahhoz, mi történik a parlamentben (országnak nevezhető országban "bársonyszék" sincs az ülésteremben, a miniszterelnök akkor mehet be oda, amikor elszámoltatják).
A magyar miniszterelnök "saját európai pártja" viszont természetesnek tekinti, hogy a parlamentet szóba sem hozza. Eszerint ismerik az itteni viszonyokat. Jó. És ennyi? El van fogadva?
Nyilván, mert ezenkívül a magyar miniszterelnöknek felhívják a "...figyelmét az akadémiai és az oktatási szabadság fontosságára."
Nem valamelyik közép-afrikai dzsungelállam miniszterelnökének a figyelmét kell felhívni, hanem egy ezeréves európai állam közjogi méltóságát próbálják rávenni, erőltesse meg magát egy kicsit, hátha sikerül felfognia, mi az oktatás jelentősége. Megint nem a törvényhozásra hivatkoznak, pontosan tudják, annak a magyarországi gittegyletnek az égvilágon semmi köze nincs az oktatásügyhöz, az egyre büdösebb szemétdombon kukorékoló torz kiskakast kísérlik meg orientálni.
Az ő "saját európai pártja" teszi ezt. Beszélgetnek egy zsebrevágott kézzel közlekedő, száját nyalogató, nyilvánvalóan a totális diktatúra megvalósítása felé haladó (ennek az útnak a vége felé járó), formátlan despotával.
Egy pillanatig nem kérdés, az Európai Unió parlamentjében korlátolt, jórészt ostoba emberek ülnek, politikusok, milyenek volnának. De az ember azt hinné, a tehetetlenségnek, a teszetosza ide-oda totyogásnak is van egy határa.
Tudjuk, hogy fogalmuk sincs róla, hogyan kellene működtetni ezt a remek konstrukciót. Tudjuk, az Európai Unió nem tényező a világpolitikában, holott kiemelkedően az első számúnak kellene lennie. Nem azért, mert nagyobb a területe, mert a jóval több, mint kétszeres népességével tömegben is veri az Egyesült Államokat, hanem mert a tagállamai külön és együtt egy többezeréves kultúrára épültek, aminek a jelei bizonyos tagállamokban szembetűnően ma is láthatók. Ellentétben egy ostobácska fejlődő országgal, amelyik világhatalommá fújta fel magát, és most éppen a legjobb úton halad egy új (és nyilvánvalóan utolsó) világháború kirobbantása felé. Egy működőképes Európai Unió már régen magához rendelte volna a sárgahajú kupecet, és a megfelelő módon felszólította volna arra, hogy viselkedjék. Egy működőképes Európai Unió ezt úgy tenné, hogy a fejlődő ország főpojácájának eszébe sem jutna ellenkezni, mert tudná, hogy a várható szankciók beláthatatlan következményekkel járnának.
Dehát egy dagadtra hízott szotyolaköpködő futballistával sem tudnak elbánni.
