Keresés ebben a blogban

2015. december 28., hétfő

Isten, haza, család

"A család a Teremtő terve szerint – ahogy a Katolikus Egyház Katekizmusa megfogalmazza – egy férfi és nő házassága, gyermekeikkel együtt. A család intézményét Isten alkotta, ő határozta meg alaptörvényeit, tehát nem a pápa vagy az egyház, de nem is a világi közvélemény vagy a hatalmak tetszésétől függ. Vagyis nem mi, emberek, nem a házastársak döntik el, mi legyen a tartalma a családnak vagy a házasság jelentése, mindez előre meg van határozva – hangsúlyozta a bíboros.
Szent Ágoston 1600 évvel ezelőtt már megfogalmazta, hogy a házasság java hármas: a hűség, a gyermek és a szentség. „A hűségen azt értjük, hogy a házasság kötelékén kívül más nővel vagy férfival ne éljenek. A gyermekek java azt jelenti, hogy szeretettel fogadják el a gyermeket, jóindulattal táplálják, és vallásosan (gondosan) neveljék. A szentség pedig azt jelenti, hogy a házastársak ne váljanak el. És akit házastársa elbocsátott, az még az utód kedvéért se kössön házasságot mással” – magyarázza mindezt Szent Ágoston."
2015. december 28-án olvasom a fenti szöveget, most a napokban mondta el egy felnőtt ember. Magas tisztségviselője a katolikus egyháznak. Mert ha nem tetszene tudni, ott vannak magas tisztségek. Mint például a hadseregben.
Na jó. Ebbe sem vagyok hajlandó belemenni, nem elemzek. Annyira szomorú és annyira szánalmas, hogy egy írni olvasni tudó ilyeneket mond. Hogy nem mi emberek, nem a házastársak döntik el, mi legyen a tartalma a családnak. Meg hogy mit mondott valaki 1600 évvel ezelőtt - komolyan mondom, ez már fájdalmas.
Vallás és politika. A huszonegyedik században, millió évekkel az ember kialakulása után.
Ha addig nem találkoznánk, boldog újévet. És ne képzelegjenek, hogy van beleszólásuk, mi legyen a tartalma a családnak.

2015. december 27., vasárnap

Szétesett

Azt olvastam, hogy Kövér szerint széteshet az MSzP.
Jelentem, ez régen megtörtént. Nem tudom megmondani, pontosan mikor, de 2008-ban ez a szétesés lényegében már befejeződött, a kezdet meg legalább két évtizeddel korábbi. A jelzett év nyarán bent jártam az Országházban, valami beszélnivalóm volt az egyetlen politikussal, akit sosem tekintettem politikusnak, nem ért rá máshol találkozni velem (sosem ért rá, szerintem most is hiába hívnám, hogy egy félóra múlva találkozzunk, azt mondaná, leghamarabb a jövő héten, és akkor is késne minimum húsz percet, pedig már abbahagyta). Az illető természetesen nő (férfira nem vártam volna), most is késett, mint mindig. Ültem az előszobában, ahová az emeszpés képviselő urak (nő alig volt abban a pártban is) jártak kávézkodni. A képviselő urak beszélgettek. Hogy majd mi lesz ellenzékben. Nem jövő idejű feltételes módban, hanem hogy majd mit fognak tenni. És közben jókat röhögtek. Nem írom ide, mit mondtam nekik. Engem is meglepett, hogy egyáltalán megszólaltam, nem szoktam idegenekkel, politikussal végképp nem, de ott muszáj volt. A 2010-es választások már akkor el voltak veszítve.
Az Országháznak van egy klimatizáló rendszere (ha ez a jelenleg hatalmaskodó banda azt is tönkre nem tette), ami egy alagútrendszerre épült (Steindl Imre így tervezte), egy légvonalban is többszáz méterre lévő utca egyik bérházának az udvarán van a szellőző rendszer kupolája. Ennek tulajdoníthatóan egyik évszakban sincsenek szélsőséges hőmérsékletek ebben az irdatlan épületben (amit egy háromszor ekkora ország népének képviseletére terveztek, de az uraknak most kicsi, nem fér el benne a méltóságérzetük). Jó ott lenni. Mindegy, hogyan, lehet hűsölni vagy melegedni, fizetést adnak, az ennivaló majdnem ingyen van. A többi nem érdekes, nem kell itt mindenféle idealista elképzelésekkel fáradozni, hogy népképviselet meg ilyesmi, jó ott, na. A képviselő urak ennyit bírnak érzékelni. Amennyi A hét mesterlövészben a Vin (Steve McQueen) által elmondott példázatban van – az öreg földműves megkérdezi, hogy érzi magát: „mint a fickó, aki kiesett a tizedik emeletről, és ahogy zuhant, minden emeleten hallották, hogy azt mondogatja, eddig még jó, eddig még jó”.
Eddig még jó volt. Azoknak, akik egyfolytában felháborodottan tagadták, hogy ők az MSzMP utódpártjának a tagjai, miközben (egy-két kivételtől eltekintve) azok voltak és az életjeleket imitáló töredék még ma is az. Egy böhöm, rothadásnak indult párttest üszkös maradványai. A szétesés akkortájt indult, amikor a magyar történelem egyetlen olyan kormánya alakult meg, ami képes volt ellátni a munkáját – Németh Miklós kormánya. Nincs ebben semmi paradoxon, a tehetetlen tömeg, a sok szájtáti tulok képtelen volt felfogni, mi történik, csak álltak tele gatyával és a szájuk sarkából csurgó nyállal, várták a megsemmisülést ahelyett, hogy teljes terjedelmükkel odaálltak volna a saját kormányuk mögé. Az akkor megindult szétesés 2008-ban véget ért.
Az igazán nagy baj az, hogy akkortájt nemcsak a mai MSzP széthullása kezdődött el, hanem ezé a szerencsétlen országé is. Ha akkor Németh Miklós, Glatz Ferenc, Pál László, Derzsi András megkapja a beszari tagoktól a kellő párttámogatást, és folytathatja, amit elkezdett, akkor egy balsors rablóbanda, amelyiknek különböző színű, de végülis azonos szándékú, tehetségtelen martalócai azóta is fosztogatják a népet, soha nem kerül „hatalomra” (emlékeztetőül az első forduló eredménye, tárgyunk szempontjából az a releváns: MDF 24%, SzDSz 22%, FKGP 11%, MSzP 11%).

Ez persze az én véleményem, de talán érdemes elgondolkodni rajta. Nem mintha bármi értelme volna, csak úgy játékból.

2015. december 24., csütörtök

Mi legyen velük?

Nem tudok válaszolni a migráció által felvetett kérdésekre, egyszerűen azért nem, mert nem értek hozzá, sem a szociológiai részéről, sem a gazdaságra való hatásairól nincsenek ismereteim – azt sem tudom, meg kell-e állítani a vándorlókat, vagy be kell fogadni őket, vagy valami egészen mást kell tenni.  Ahogyan most van, az bizonyosan nincs jól, mert politikusok intézkednek, de nem tudom, hogyan volna jól, mert mondom, nem értek hozzá, csak azt tudom, hogy amire most a világ kezd rákapni, azzal valami nagyon nagy baj van, mert a mi formátlanra hízott vidéki futballistánk adja a mintát. Meg kellene kérdezni olyanokat, akik értenek hozzá, de a politikus máshol is azt képzeli, hogy segébe is felye van (copyright WS), ő mindent jobban tud mindenkinél, ennélfogva a legszimplább szillogizmus is oda vezet, hogy ez így nincs jól.
Én most csak egyvalamire szeretném felhívni nb figyelmüket. Van ugyebár az a szempont a migráció taglalásakor, hogy jönnek a terroristák. Ez valószínűleg egy fontos szempont, úgyhogy meg kell állítani a migrációt. Akkor majd nem jönnek a terroristák? Dehogynem, csak másképp. Kik azok, akik viszont bizonyosan nem jönnek? Mutatok példákat, jó?
Itt van ez a Wasis Diop nevezetű szenegáli muzsikus. Bill Conti, A Thomas Crown ügy című film zeneszerzője fedezte fel Amerika és Európa számára. Ez egy másik felvétel, ezen látható is, van olyan jó zene, mint a filmben hallható.


Vagy itt van például Souad Massi, az algériai lány (a neveket azért írom angol helyesírás szerint, mert nem ismerem a pontos ejtésüket, minthogy nem tudok jól olvasni arabul – ennek a lánynak a nevét valószínűleg Szuad Messzi formában kellene leírni, de ahhoz ráadásul hiába látnám leírva, hallani is kellene, marad az angol).



Youssou N’Dour, a dakari zeneszerző és Rokia Traoré Maliból.



Kiran Ahluwalia indiai, a Tinariven nevű zenekar tuareg.



Aztán még egyszer Souad Massi, ezúttal nem azért, mert ő az egyik legnagyobb kedvencem, hanem mert itt egy Marc Lavoine nevű franciával énekel egy Paris című dalt.



Wasis Diop fehér zenészekkel játszik, akik vele énekelnek, nem tudom, sajnos, milyen nyelven, nem igazán vagyok képes megkülönböztetni a volofot a mandinkától, de a muzsikusok szemmel láthatóan tudják és élvezik.
Az algériai lány zenekarában van egy fehér meg egy fekete gitáros és egy arabnak látszó dobos.
A szenegáli énekes és a mali énekesnő zenekarában van marokkói arab dobos, fehér gitáros, nigériai fekete vokalista és táncos.
Ahluwalia indiai. Perzsa és pakisztáni népzenei alapokra épített dalokat énekel a Sivatag Fiaival, azaz egy algériai zenekarral.
Marc Lavoine francia zeneszerző és énekes, lengyel a felesége, Párizsban él, nagy megtiszteltetésnek tartja, hogy Souad Massi elfogadta a meghívását.
Tetszik érteni? Egyikük élettörténetét sem ismerem, küzdelmes volt-e az útjuk addig, ahol már láthatjuk és hallhatjuk őket, csak azt tudom, hogy itt vannak. Fogalmunk sincs, hány Wasis Diop és Souad Massi van az úgynevezett migránsok között. De az bizonyos, hogy ha a magyar politikusok rendszere lesz meghatározó, sokan fognak meghalni közülük.
Soha nem fogjuk megtudni, hány építész, muzsikus, festő és szobrász, hány fizikus és orvos pusztul bele abba a rendszerbe, amit a politikusok működtetnek. És ez a jegyzet most csak azokról az emberekről szól, akik kiválhatnak, akiknek lehet örülni, mert előre viszik a világot.
Van még aztán az a néhány százezer. Akik esetleg tudnának például örülni például annak, hogy Souad Massi a világon van. Azokkal mi legyen?
Hát nem tudom. De mondom, nem értek hozzá.
Boldog Karácsonyt.

Szinergiákok

Tudtam, hogy kifelejtettem valamit az előző bejegyzésből. Akartam kérdezni, tudja-e valaki, mit jelent a "szinergiák kihasználása". Komolyan kérdezem, van itt valahol egy cím, amire lehet nekem írni, kérem, ha valaki le tudja nekem fordítani, mi ez, tegye meg.
Ha netán sikerül, azt se felejtsék ki, milyen módon akadályozhatta a 129 eltávolított ember a szinergiákat (mert eszerint több is van belőlük) a kihasználásban.
Ha nem sikerülne a megfejtés, ne búsuljanak, akkor marad az egyszerű magyarázat: Munkára Harcra Kész a szinergiák kihasználása felé a békekölcsön és a sztahanovista mozgalom vonatkozásában. Előre! Szabadság Elvtársak!

2015. december 23., szerda

Vonatkozásában

„A Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alapnál a működés racionalizálása, az erőforrások hatékonyabb felhasználása, a szinergiák kihasználása, a hatékonyságnövelés, valamint a költségcsökkentés okán elindított folyamat következtében, 129 fő vonatkozásában csoportos létszámcsökkentést jelentett be az illetékes állami foglalkoztatási szerv felé és a Központi Üzemi Tanácsnak” - közölte az MTVA.
Vonatkozásában. És a foglalkoztatási szerv felé. Esetleg irányában. Nagyjából sejtjük, merrefelé lehet a szerv, arrafelé küldünk valamit, aztán vagy eltaláltuk az irányt vagy nem, ennek következtében vagy odaér vagy nem. Mindenesetre mossuk kezünket. 129 fő vonatkozásában. Hááát... Ne tessék kérdezni semmit, tetszik látni, mi alapjában véve határozatlanok vagyunk, körülírunk és olyan szavakat használunk, amiknek részben a magyar nyelvben, részben ebben a szövegben nincs semmi keresnivalójuk...
Nyavalyás, gyáva és zavaros néhány sor egy nyavalyás, gyáva és zavarosfejű bagázstól. A fenének van kedve tovább beszélni róla. Itt van, ha majd le akarják tagadni. Mert majd le akarják. Minden nyavalyás, gyáva meghódolt vazallus utólag mindig mindent megpróbál letagadni.
Nem tudom, mikor lesz utólag. Az effajta szövegek azt jelzik, hogy a végük közeleg.

Majd' elfelejtettem, 1994-ben volt egy ilyen csoportos, az is vonatkozásában és felé, de a legjobb az, hogy akkor is 129 rádióst távolítottak el, köztük engem (akkor először). Tudja valaki, mi ez a bűvös 129? Hogy miért éppen annyi? Hogy most megint 129? Úgy emlékeznek, az olyan jól sikerült?
Áprilisban volt a nagy akció. Októberben mentem vissza a Rádióba. Addigra már mindenki ott volt, aki vissza akart menni. Csak mondom.

2015. december 20., vasárnap

Véleményszabadság

Ez már fárasztó, szánalmas és csak azért nem unalmas, mert a gazemberség ilyen méretű butasággal és silánysággal kombinálva, amilyet pártunk és kormányunk produkál, élén a kolompos vezértulokkal, egyszerűen nem lehet unalmas, ahogyan az ember nem unja a görcsös fájdalmat sem.
Tényleg nem lehet ennek a szájnyalogató szotyolaevőnek semmilyen kérdést föltenni? Tényleg nincs, aki megkérdezné tőle, ha egy rablógyilkos megöl valakit, és utána azt mondja, neki az a véleménye, hogy a rablógyilkosság segít megoldani a világ, azon belül a mélyszegénység gondjait, akkor annak a rablógyilkosnak tiszteletben kell tartani a véleményét? Hogyan merészel bármiféle hatóság korlátozni a rablógyilkost a vélemény nyilvánításban (amely nyilvánítás esetünkben ugyebár maga a rablógyilkosság)? Egy olyan országban, mint a miénk, ahol szólásszabadság van. Tényleg nincs senki, aki megkérdezné? Mert az nyilvánvaló, hogy abban a sötétségben, ami a szóban forgó agyvelőben sűrűsödik, ilyen kérdés nem merülhet fel, de ha valaki megkérdezné esetleg... nem? Elősorolni neki azokat a törvényhelyeket, amiket az országház vicije* meg az udvari igric sértett. Nem lehetne kísérletet tenni? Hogy ez a két sejthalmaz nem véleményt nyilvánított, hanem súlyos, több paragrafusba ütköző bűnt követett el... nem lehet? Csak megkérdezni legalább. Hogy esetleg megpróbálná azt a sötétséget ott egy kicsit, mondjuk egy lux világossággal... az csak egy gyertya fénye... nem lehet?
Hülye kérdés. Hát persze, hogy nem lehet. Egyebek között ezért az elsőszámú köztörvényes. Valamennyi közül a legostobább. Mert azt hiszi, megúszhatja.


*Szómagyarázat: a hajdani (20. század végéig nagyjából) bérházaknak volt házfelügyelője, akit a népnyelv egyszerűen házmesternek hívott, ez körülbelül ugyanaz a funkció, mint a miniszterelnök, de a házmesternek csak egy házat kellett volna szolgálnia, ez valamivel kisebb felelősség (nem sokkal), mint Magyarországot szolgálni. A házmester is általában uralkodónak képzelte magát, elsőszámú feladatának a lakók megrendszabályozását vélte. Ennek a házmesternek volt egy segédje, a viceházmester, akit a népnyelv csak vicinek hívott. Ennek a feladata volt a gang felmosása és a szemetesedények kiürítése, ez körülbelül ugyanaz a funkció, amit ma házelnöknek hívnak, csak a hajdani viceházmester felelőssége sokkal nagyobb volt. És nem utolsósorban a vici sosem volt olyan mértékig talpnyaló csicskása a házmesternek, amilyen most az úgynevezett házelnök az úgynevezett miniszterelnöknek. És még egy különbség: a vici általában egy közönségesen rasszista proli volt, annyi ésszel, amennyi a vázolt funkciók ellátásához szükségeltetett. Ha egy, a közönségesnél lényegesen rasszistább prolinak annyi esze sincs, amennyi egy bérház gangjainak a felmosásához szükségeltetik, akkor azt házelnöknek hívják. Legalábbis Magyarországon.

2015. december 18., péntek

A jogállamról

Olvastam mindenféléket a nőkről megnyilvánuló két középkori barbár megnyilvánulásairól, még jópofizást is apácákról szóló slusszpoénnal, de valószínűleg nem jutott el hozzám minden.
Különféle paragrafusok megsértése miatt ezt a két véglényt eleve tíz év börtönre ítélne minden, nagyjából tisztességes jogrendet alkalmazó állam - erről például nem esett szó, pedig van ennél súlyosabb körülmény is.
Nem ismerek statisztikákat, de valószínűnek tartom, hogy a nők elég nagy százaléka nem képes gyereket szülni, ezt meddőségnek hívják. Ezeknek a nőknek a különös kegyetlenséggel elkövetett megalázása hány év börtönnel büntetendő még egy olyan jogrendet megcsúfoló államban is, amilyen ez a szerencsétlen ország?
Én sajnos nem perelhetem be a szóban forgó kitüremkedéseket, de a személyesen érintettek közül bárki, akár mindannyian is, akik egymásra tudnak találni - a közösségi oldalak korában ez nem olyan bonyolult feladat.
Ugye nem kellene hagyni, hogy ezek az ócskalelkű, sunyi kis gyáva alakok továbbra is következmények nélkül szennyezhessék a légkört beszédnek látszó széndioxid kibocsátásaikkal?