Azt olvastam, hogy Kövér
szerint széteshet az MSzP.
Jelentem, ez régen
megtörtént. Nem tudom megmondani, pontosan mikor, de 2008-ban ez a szétesés lényegében már befejeződött, a kezdet meg legalább
két évtizeddel korábbi. A jelzett év nyarán bent jártam az Országházban,
valami beszélnivalóm volt az egyetlen politikussal, akit sosem tekintettem
politikusnak, nem ért rá máshol találkozni velem (sosem ért rá, szerintem most
is hiába hívnám, hogy egy félóra múlva találkozzunk, azt mondaná, leghamarabb a
jövő héten, és akkor is késne minimum húsz percet, pedig már abbahagyta). Az
illető természetesen nő (férfira nem vártam volna), most is késett, mint
mindig. Ültem az előszobában, ahová az emeszpés képviselő urak (nő alig volt
abban a pártban is) jártak kávézkodni. A képviselő urak beszélgettek. Hogy majd
mi lesz ellenzékben. Nem jövő idejű feltételes módban, hanem hogy majd mit
fognak tenni. És közben jókat röhögtek. Nem írom ide, mit mondtam nekik. Engem
is meglepett, hogy egyáltalán megszólaltam, nem szoktam idegenekkel,
politikussal végképp nem, de ott muszáj volt. A 2010-es választások már akkor
el voltak veszítve.
Az Országháznak van
egy klimatizáló rendszere (ha ez a jelenleg hatalmaskodó banda azt is tönkre
nem tette), ami egy alagútrendszerre épült (Steindl Imre így tervezte), egy
légvonalban is többszáz méterre lévő utca egyik bérházának az udvarán van a
szellőző rendszer kupolája. Ennek tulajdoníthatóan egyik évszakban sincsenek
szélsőséges hőmérsékletek ebben az irdatlan épületben (amit egy háromszor
ekkora ország népének képviseletére terveztek, de az uraknak most kicsi, nem
fér el benne a méltóságérzetük). Jó ott lenni. Mindegy, hogyan, lehet hűsölni
vagy melegedni, fizetést adnak, az ennivaló majdnem ingyen van. A többi nem
érdekes, nem kell itt mindenféle idealista elképzelésekkel fáradozni, hogy népképviselet
meg ilyesmi, jó ott, na. A képviselő urak ennyit bírnak érzékelni. Amennyi A
hét mesterlövészben a Vin (Steve
McQueen) által elmondott példázatban van – az öreg földműves
megkérdezi, hogy érzi magát: „mint a fickó,
aki kiesett a tizedik emeletről, és ahogy zuhant, minden emeleten hallották, hogy
azt mondogatja, eddig még jó, eddig még jó”.
Eddig még jó volt.
Azoknak, akik egyfolytában felháborodottan tagadták, hogy ők az MSzMP utódpártjának
a tagjai, miközben (egy-két kivételtől eltekintve) azok voltak és az
életjeleket imitáló töredék még ma is az. Egy böhöm, rothadásnak indult
párttest üszkös maradványai. A szétesés akkortájt indult, amikor a magyar
történelem egyetlen olyan kormánya alakult meg, ami képes volt ellátni a
munkáját – Németh Miklós kormánya. Nincs ebben semmi paradoxon, a tehetetlen
tömeg, a sok szájtáti tulok képtelen volt felfogni, mi történik, csak álltak
tele gatyával és a szájuk sarkából csurgó nyállal, várták a megsemmisülést
ahelyett, hogy teljes terjedelmükkel odaálltak volna a saját kormányuk mögé. Az akkor megindult szétesés 2008-ban véget ért.
Az igazán nagy baj
az, hogy akkortájt nemcsak a mai MSzP széthullása kezdődött el, hanem ezé a
szerencsétlen országé is. Ha akkor Németh Miklós, Glatz Ferenc, Pál László,
Derzsi András megkapja a beszari tagoktól a kellő párttámogatást, és
folytathatja, amit elkezdett, akkor egy balsors rablóbanda, amelyiknek
különböző színű, de végülis azonos szándékú, tehetségtelen martalócai azóta is
fosztogatják a népet, soha nem kerül „hatalomra” (emlékeztetőül az első forduló
eredménye, tárgyunk szempontjából az a releváns: MDF 24%, SzDSz 22%, FKGP 11%,
MSzP 11%).
Ez persze az én
véleményem, de talán érdemes elgondolkodni rajta. Nem mintha bármi értelme
volna, csak úgy játékból.
