A Washington Post egyik online-melléklete felidézi az 1999-es Conference on Cosmic Design (Kozmikus Tervezés Konferencia) vitáját, ahol a tudománytörténet egyik legnagyobb zsenije, a Nobel-díjas fizikus Steven Weinberg mondta azóta sokat (néhány éve általam is) idézett mondatait: "A vallás sérti az emberi méltóságot. Vele vagy nélküle a jó emberek jó dolgokat tesznek és a gonosz emberek rossz dolgokat tesznek. De ahhoz, hogy jó emberek gonosz dolgokat tegyenek, ahhoz vallás kell." Eddig nem ismertem a teológusok és vallásos tudósok ellenérveit, most elolvastam a konferencia összefoglalójában. Az egyik legjelesebb résztvevő azt mondta, hogy a materializmus állítja, az ember atomok véletlenszerű rendeződése egy irracionális univerzumban, a vallás viszont megteremtette a méltóság fogalmát azzal, miszerint az ember Isten képmása, ennélfogva birtokolja a méltóság nagyszerűségét. Úgyhogy Weinberg egy vallás által teremtett fogalmat használ a vallás ellen.
Aha. Arról már nem szól a cikk, mit mondott erre Weinberg, úgyhogy én vagyok kénytelen felhívni az esetleg bólogatók figyelmét, hogy az emberi méltóság a cinikus filozófiában jelent meg az időszámítás előtti 4. és 3. század határán, ha valaki olvasott Rejtőt, és érdeklődött az általa idézett Antiszthenész iránt, annak sok évtizede ismerős ez a név meg a cinikus filozófia mint a sztoikusok elődje. De ez csak tudálékosság. Az emberi méltóság nem filozófiai és főképp nem vallási fogalom, hanem viselkedésforma. Nyilvánvalóan volt méltóságteljesen megjelenő ősember is, évmilliókkal azelőtt, hogy kései leszármazottai a gyávaságuk, bizonytalanságuk és tudatlanságuk leplezésére kitalálták volna maguknak az istent.
A másik tudós ember megnyilvánulása még ennél is jobb. Eszerint Weinberg kijelentése azért hamis, mert a 20. század legbrutálisabb tetteit ateisták követték el, mint például a sztálinisták vagy a maoisták. Remek érv. Sztálin és Mao mint jó emberek. Esetleg a fanatikus csatlósok, mondjuk például Rákosi...
Azért örültem meg ennek a visszaemlékezésnek, mert hetven éve várok valami olyan érvrendszerre, ami elfogadható magyarázattal szolgál arra, miért élnek a vallás előírásai szerint értelmes, felnőtt emberek. Miképpen képesek beépíteni a gondolatvilágukba például az istenfélelmet? Olvastam sokféle "magyarázatot", a fogalom (félelem) elől való menekülés ilyen-olyan változatait (ezek közül a legmulatságosabb, az tetszik legjobban, hogy az istenfélelem annak felismerése, minő hatalmas és szent az isten, valamint mennyire igazságos, a másik meg az, hogy nem a pokoltól - ó irgalom atyja ne hagyj el - fél a hívő, csak nem akarja megbántani az ő teremtőjét)... Nem írok több ilyet, mert ezekbe még a képernyő is belepirul.
A lényeg az, hogy a 27 évvel ezelőtti konferencián sem mondott senki egyetlen mondatot sem arról, miért nem kártékony, az emberré válást folyamatosan akadályozó, az ember földi életét semmibe vevő, tömeggyilkos ideológia minden vallás, amiből ismét csak arra kellett következtetnem, hogy azért nem, mert világos pillanataikban ezek a védelmező ájtatosok is tudják, hogy az - egy irtózatos, megfékezhetetlen és jelenleg gyógyíthatatlan pandémia, aminek különféle tünetei évezredek óta pusztítják emberek százmillióit.
Ha valakinek még kétségei volnának a fentiekkel kapcsolatban, annak csak egy kérdést teszek fel: miért választotta a csúti szörnyeteg éppen a kereszténységet förtelmes uralkodásának alapjául?
