Nem szeretem a renegátokat. Nem azért, mert elárulják azt a helyet, "eszmét", politikai közeget, ahol voltak, hanem mert ott voltak. A tagadást (nego, negare...) viselem rosszul, a "megvilágosodást", ami rendszerint akkor következik be, amikor a renegát egyszercsak úgy gondolja, a hely, az eszme már elviselhetetlen bűzt áraszt. Elviselhetetlen volt az a bűz korábban is, csak akkor még a szolgálat busás haszna elnyomta a rothadás áporodott levegőjét. A jobboldaliság meg akkor sem változik kívánatossá, ha a renegát odahagyja az akolmeleget. A "belváros szívében" ünneplendő, szabadságot hazudó felhívás sem teszi kívánatosabbá a jobboldali ideológiát.
Egy hónapja a női nem szégyenének neveztem azt a két "asszonyt", akik lemondtak. Azóta eltűrték, hogy a nagyhasú bugris leasszonyozza őket, és fejcsóválva helytelenítse, amit tettek. És tűrnek azóta is. Elhiszem, hogy az ígéret a busás jövőről nagyon csábító, egy közepesen tisztességes ember el is gondolkodna rajta, nem ér-e többet, mint az aprópénzre sem váltható becsület, aztán a közepesen tisztességes is úgy döntene, nem, nem ér többet. Ezek ketten valószínűleg el sem gondolkodtak. Tényleg a női nem szégyenei. Ha majd egyszer mégsem bírják tovább, és kipakolnak, akkor legalább a nőségük érvényesül. Az ő érdekükben remélem, hogy egyszer belegondolnak, milyen nyomot hagynak a saját gyerekeikben.
Az "ellenzék" ezenközben még mindig pedofilozik. Egyik ostobábban, mint a másik - a magát végtelenül tökéletesnek képzelő, valaha valamivel jobb formát mutató, a jelenre végképp taszítóvá vált kisgyerekes anya, a női nem harmadik szégyene, nemcsak ostobább a többinél, kártékonyabb is.
A szotyolahéjköpködő tahó eddigi legjobban sikerült aljassága annyira bevált, hogy ő is csak csodálkozik, nyilván nem gondolta, hogy ez a kegyelmi ügy ennyire eltereli a figyelmet a fontos dolgokról - hogy ez az "ellenzék" tényleg ennyire tehetetlen, szánalmas, ártalmas, ízléstelen és bárgyú.
P.S.: Ma reggel olvasom, hol lesz a március 15-i ünneplése annak, hogy az 1848-as események következtében meghalt soktízezer ember egy tökéletesen értelmetlen "forradalom és szabadságharc" során. A megjelölt hely nem a "belváros szíve", még csak nem is a belváros. Elmondtam milliószor, kevés normális, adatokon alapuló, meghatározható hagyománya van ennek az országnak, a pesti belváros ezek egyike. A kiskörút és a Duna által határolt terület, az a belváros. Ami azon kívül van, nem az.
