Olvastam valahol a neten egy levélrészletet, megkerestem az
eredetit:
Vitéz Nagybányai Horthy Miklós levele Adolf Hitlernek
Excellenciás uram!
Excellenciád baráti meghívását követve folyó hó 16-án a
klessheimi kastélyba utaztam, hogy a szövetségi viszonynak és a közös
érdekeknek megfelelően kicseréljük gondolatainkat az együttműködésünkre
vonatkozó kérdéseket illetően.
Minthogy nagy jelentőséget tulajdonítok az országaink
közötti nyílt és bizalomteljes kapcsolatok változatlan fenntartásának,
kötelességemnek tartom, hogy kellő részletességgel válaszoljak azokra a
szemrehányásokra, amelyeket az ebből az alkalomból tartott hosszú
megbeszéléseink során nekem tettek.
Az egyik szemrehányás arra vonatkozott, hogy
Magyarországon állítólag túl enyhén kezelik a zsidókat. Ebben a kérdésben
minden elbizakodottság nélkül hivatkozhatom arra, hogy annak idején én voltam
az első, aki szót emeltem a zsidók destruktív magatartása ellen, és azóta
megfelelő intézkedéseket tettem befolyásuk visszaszorítására. Emiatt az
akkoriban új irányzat miatt országomat Németország és az egész többi világ
bojkottálta. Az általam hozott intézkedések azonban gyakorlatilag elvették a zsidóktól
azt a lehetőséget, hogy tovább gyakorolják káros befolyásukat az ország
közéletére. Hogy ennek folyamán micsoda óriási nehézségeket kellett legyőzni,
az abból a körülményből adódik, hogy a kereskedelem és az ipar annak előtte
majdnem teljesen a zsidók kezében volt.
A zsidók fokozatos kikapcsolására vonatkozó további
intézkedések folyamatban vannak, s amint meg lesznek teremtve elszállításuk
feltételei, ezt végre is fogjuk hajtani.
1943. május 7.
Horthy Miklós titkos iratai, Kossuth Könyvkiadó, 1965. 302.
oldal.
Ez meg egy hír a közelmúltból:
A Mi Hazánk képviselői benyújtanak egy határozati
javaslatot is, a második bécsi döntés évfordulóját a „hazatérés napjává”
nyilvánítanák… A párt hetekkel ezelőtt kezdeményezte Kövér László házelnöknél,
hogy az Országház kupolatermében a nemzet nagyjai mellett helyet kapjon Horthy
Miklós is. Választ nem kaptak a házelnöktől. Novák Előd megjegyezte azt is,
hogy a DK vezetésével most azok háborognak a legjobban, akik „ha tehetnék,
állandó jelleggel szivárványszínű zászlót tűznének a Parlamentre”. A
szoboravatásra Dúró Dóra alelnöki irodájában került sor, a Mi Hazánk
politikusa, aki egyben az Országgyűlés alelnöke is, úgy fogalmazott, hogy az
elmúlt harminc év egyik legnagyobb emlékezetpolitikai mulasztása, hogy nem
kezelik helyén Horthy Miklóst. Dúró Dóra szerint „példaként lehet tekinteni” a
korszakra, mert az I. világháború és Trianon után, gazdasági válsággal küzdve
sikerült fejlődést és kulturális megerősödést felmutatni. Az alelnöki irodában
egy 57 centiméter magas, Horthy Miklóst ábrázoló bronz mellszobor kapott
helyet.
Napi hír 2022.08.30.
Az országgyűlés
elnöke, aki az ötvenes években ott, ahol én felnőttem, egy viceházmesteri
állásra is alkalmatlannak nyilváníttatott volna, mert bizonyos szintű kultúra
és modor ahhoz is kellett, hogy valaki összeszedje a szemetesvödröket és
felmossa a gangot, azt mondta erre a „kapott helyet”-re, neki nincs joga
beleszólni, ki mit tart az irodájában. Ugye nem kell mondanom, ez a tömény náci
mentalitásról ordító duma legalább tíz köztörvényes paragrafussal támadható.
A szorult helyzetben lévő védők nem adták meg magukat, és
az ostrom utolsó napján, szeptember 8-án kapitányukkal az élükön kitörtek a
belső várból („Zrínyi kirohanása”). A várkapun elsőként kilépő Zrínyit szinte
azonnal találat érte, a megölt hadvezér fejét később a Győrben állomásozó,
Sziget felmentésére képtelen császári haderő táborába küldték a törökök.
Seregének maradéka majd mind egy szálig odaveszett. A belső várba tóduló,
zsákmányra éhes törökök a vár magjának számító kerek toronyban tárolt puskapor
felrobbanása által súlyos veszteségeket szenvedtek, ez a művelet valószínűleg
tudatos (öngyilkos) akció volt a védők részéről.
1994-ben avatták fel a két nép barátságát jelképező
Magyar-Török Barátság parkot a város határában a Kaposvárra vezető út mentén. A
török állam közreműködésével kialakított parkban áll Zrínyi Miklós és Szulejmán
szultán portészobra, Metin Yurdanur alkotása, az itt elhunyt török uralkodó
jelképes nyughelye előtt.
Meg tetszene mondani nekem, a két nép
mikor kötött barátságot? Mert az kétségtelen, hogy Zrínyi Miklós meg akarta
győzni II. Rákóczi Györgyöt egy török fennhatósággal alapítandó nagy magyar
állam létrehozásának szükségességéről, a rohadék (európai) Habsburgok ellenében,
még bőven a török megszállás idején, de ez talán mégsem nevezhető a két nép
barátságának. Mellesleg ez a Miklós nevű annak a Zrínyi Miklósnak a dédunokája,
akit Szulejmán katonái öltek és gyaláztak meg, nem egészen száz évvel korábban.
Ó, és mielőtt elfelejtem, annak az ugyancsak meglehetősen jellemtelen,
puhagerincű II. Rákóczi Ferencnek a nagypapája, aki 1697-ben a bécsi udvarban
feljelentette a lázadni készülő, őt vezérüknek felkérő jobbágyait, majd XIV.
Lajos szponzorációjával elvesztette majd’ minden csatáját, végül meglépett, és
a törököknél kért menedéket, Károlyi Sándorra hagyva a „szabadságharc” minden
következményét és felelősségét (aki különben ezt a „megtiszteltetést” méltón
viselve rögtön át is állt a császári seregbe). Rákóczi azokhoz a törökökhöz
menekült, akiket 1686-ban Buda alól vertek ki az egyesült nyugati csapatok (a
magyaroknak Budavár felszabadításához semmi közük nem volt), azokhoz a törökökhöz,
akik az ő felmenőjének a fejét levágták Szigetvár kapujában és röhögve küldték
fel a Habsburgoknak. Ez lett volna annak a szép barátságnak a kezdete, aminek
emlékére Szulejmán-szobor kellett Szigetvárra?
Tessék szíves lenni megkérdezni Magyarország
teljhatalmú diktátorát (jelenleg miniszterelnöki beosztásban bitorolja a
hajdani Várszínházat, és a sok, gondolkodásra képtelen újságíró segítségével
karmelitának nevezteti), hogy a hajdani kollégának, bizonyos Sztálinnak a
szobrát nem kellene-e visszaállítani a Városligetbe. Ezenkívül szoborügyileg ajánlom
figyelmébe Mussolinit és Hitlert. Gondolom, Batu kán és Szubotáj szobra már
készül, Muhiba javaslok egy szoborcsoportot, amin Dzsingisz kán és Ögödej is
rajta van. Ezt valahogy össze kellene kötni a szomszédos Ónod határában felállítandó
emlékművel, amin kétszeres életnagyságban látható Bercsényi és Károlyi, amint a
szépemlékű ónodi országgyűlés alkalmából az általuk lekaszabolt, Turóc
vármegyei képviselők sírját köpködik, a szoborcsoportozat szélén Rákóczi
testőrei vizelik le Rakovszky Menyhért
táblabíró és Okolicsányi Kristóf alispán kihantolt tetemét, az ónodi
országgyűlés nagyobb dicsőségére.
Esetleg még Haynauról kellene valami szép
szobrot, nem? Vagy egy diadalívet, azt szeretik mindenféle tömeggyilkos
gazemberek, amilyen például Napóleon volt, áll is Párizs kellős közepén egy
ilyen izé, kellemetlen lehet az értelmes franciának naponta szembesülni az
ostoba történelemszemléletükkel és a fals értékítélettel, pedig csak le kellene
kaparni róla mindent, ami arra a brigantira emlékeztet meg a förtelmes
forradalmukra, akkor akár maradhatna is, ha már ott van. Azért ez is érdekes,
nem? Hogy Dantont, Robespierre-t meg a többi gonosztevőt sikerült kirakni a
nemzeti jóemlékezetből, de ezt a Napóleon nevű undorító bitangot össze tudják
egyeztetni Montaigne-nyel, Descartes-tal, Rameau-val, Ravellel, Monet-val, azaz
az egész fantasztikus kultúrájukkal, ahol még rútabbul éktelenkedik egy olyan
koszfolt, amilyen az a rémes korzikai.
Hol is tartottam? Ja igen, itt van még a
Horn Gyula-ügy. Tényleg annyira bonyolult volna, hogy ez nem jobboldali vagy
baloldali kérdés? Ezredszer is ideírom: az embert a rosszcselekedetei minősítik,
nem a jók. Hitler is megsimogatott egy kutyát, és az ő uralkodása idején épült
a Waldbühne. Majdnem minden gazembernek vannak jótettei, kivétel ez alól a
jelen magyar miniszterelnök. Horn Gyula érzett magában indíttatást, hogy karhatalmista
(pufajkás) legyen, az ötvenhatos forradalom megtorlója. Akkor? Lehet kérdés, mit
csinált 89-ben? Ha valóban ő engedte volna ki a keletnémeteket (nem ő volt,
hanem Németh Miklós és Gorbacsov), az is mindegy volna, a pufajkásság számít.
Ha jó miniszterelnök lett volna (nem volt az, elvesztett egy simán nyerhető
választást), akkor is a pufajkásság számít.
Ha megjelenik a könyvem (megváltoztattam a
címét, Nemzeti nagylétünk lett az Ezerév helyett),
néhányan nyilván elkezdenek majd gondolkodni a legkártékonyabb figurák, I.
István, Szapolyai, Rákóczi, Kossuth szobrairól, dicsőséges képmásaikról és a
róluk elnevezett intézményekről, közterületekről.
Hosszú gondolkodás lesz. De egyszer ezek
mind szemétre kerülnek.
Na akkor fog megszületni a magyar nemzet. Olyannak,
amit nem kell többé szemlesütve viselni. Igaz, büszkének lenni sem kell, csak
embernek, olyannak, mint bárki más, bármilyen nemzetből való.
