„Nem tudom,
hogy Gyurcsány Ferencnek vannak-e történész tanácsadói. Ha vannak, javaslom,
hogy bocsássa el őket.”
Ha olyanok, mint a javaslattevő, akkor én
is.
Bírom ezeket a felkent tudós
„történészeket”. Mi csak ne pofázzunk mindenféléket, majd azt ők tudják. Majd
Karsai László megmondja, milyen a náci. Ő az egész háztömb helyett tárgyilagos,
mely tárgyilagosságnak alapvető ismérve a totálisan értelmetlen,
megmagyarázhatatlan és ostoba Gyurcsány-fóbiája, valamint a kényes és óvatos miniszterelnök-mosdatás,
ami azon a mezsgyén tántorog, aminek a másik oldalán már a csúti futballista
iránti rajongás tenyészik. Ezenkívül egyedül ő van hivatva megállapítani,
milyen a náci, mert az a történészek dolga és egyedül az övék, kuss az alvégen.
A történész dolga, hogy a történelem elnevezésű diszciplínával foglalkozzék. A rend
kedvéért rögzítsük a közkézen forgó, felületes definíciónál pontosabban, mit
nevezünk történelemnek: a történelem a nyilvános
események hiteles adatainak sora, az intézményekhez
tartozó emberek, embercsoportok cselekedeteit rögzítő dokumentumok jegyzéke. Valamint az ok és okozat feltárása, ha a
tudomány művelői elegendő ismerettel, azaz korabeli
adattal és dokumentummal bírnak az események magyarázatához. A
történelemtudomány természettudományos módszerekkel dolgozik, minél távolabb
kerül ettől, annál kevésbé nevezhető tudománynak.
Azaz a történész nem szakértője a nácizmusnak, nem dolga annak
meghatározása, azaz fölösleges nagyképűsködni és fölényeskedni, a történész
legföljebb a magánvéleményét, a foglalkozásától teljesen független nézeteit
közölheti, akárha utcaseprő is lehetne taglalt esetünkben. Egy közepes
képességű történésztől az várható el, hogy ismertesse a nagyérdemű közönséggel
a német történelem 1933. és 45. közötti törvényeit, azok köznapi alkalmazását,
a nemzetiszocializmusnak a németországi megnyilvánulásait.
Egy jó képességű történész arra is képes lehet, hogy fentiekből
összeállítsa a nemzetiszocializmus lényegi jellemzőit, és azokat összevesse a
Gyurcsány Ferenc által leírt 12 ponttal. Ehhez mindenekelőtt az volna szükséges,
hogy ismerje és a maga számára kötelezővé tegye Tacitus alaptételét. Sine
ira et studio. Tisztességes
történész legalább Tacitus óta harag és részrehajlás nélkül írja a
történelemről szóló mondatait (ha magának Tacitus-nak ez nem sikerült is) – a
történések ugyanis objektív jelenségek, azaz függetlenek mindenféle szemléleti befolyástól.
Még egyszer: tisztességes történész. Akiből nem süt az ellenszenv és a
pökhendiség. „Ha Gyurcsány 12 pontját szemináriumi dolgozatnak fognám fel,
akkor azt mondanám, hogy ez nem sikerült… Hiányzik belőle ugyanis a tömegmozgalom,
hiányzik az összes többi párt betiltása és a totális sajtóellenőrzés is…” Kell-e
mondanom, nem hiányzik. Van a magyar állampártnak CÖF-je, a többi pártot nem
kellett betiltani, megtette azt áttételesen a választási törvényük, az egész
országot beterítő médiájukon meg mit ellenőriznének. Ami valamelyest veszélyes
volt, rég megsemmisítették. Az egy szál tévé, ami őfelsége ellenzékeként
működik és lényegében nézhetetlen, vagy az ugyancsak egy szál rádió, aminek
semmi köze nincs a rádiózáshoz (az idézett Karsai-mondatok is onnan áradtak ki az éterbe), kifejezetten jó, ha van, lehet rá hivatkozni,
hülyéknek beadni, hogy itt milyen médiaszabadság van és nincs nácizmus.
„…sorolta még ellenérveit Karsai László, aki szerint nincs is szükség
fasizmusra, nácizmusra, tömegterrorra, jobb módszer az intézmények kiüresítése,
a sajtó megszállása, elárasztása hazugságokkal, bizonyos szabadságjogok meghagyása.
Mint mondta, az ellenzék is hozzájárul, hogy a rendszer fennálljon, és akárhogy
is szervezték meg az idei választást, azért sok millióan szavaztak újra erre a
rezsimre…”
A náci Németországban is sokmillióan
szavaztak arra a rezsimre.
Az igazán nagy baj az, hogy Karsai
felsorolja, miért tipikus náci a mai Magyarország társadalmi és politikai
berendezése, indítva ezt a felsorolást azzal, hogy nincs is szükség nácizmusra.
A fene egye meg, hát persze, hogy nincs már rá szükség, hiszen működik!
Tizenhárom éve.
Az igazán nagy baj az, hogy talán nem
Karsai képességei szerények, hogy talán ő is elég pontosan tudja, amit
felsorol, az a 21. század nácizmusa. Egy szövetségi rendszerben zárványként működő sunyi és gyáva nácizmus, a hajdani németországinál is sunyibb és gyávább, lényegünknek megfelelően lábszagú nácizmus. A baj az, hogy Karsai mondata mögött, miszerint „nincs
intézményes antiszemitizmus”, ott van a magyar hétköznap gyakorlatának tudomásul
vétele: nincs semmi szükség az intézményesre, az antiszemitizmus szélesen
elterjedt és működőképes, a gyűlöletet maga a miniszterelnök szítja a marha
baloldal által „kétértelműnek” nevezett egyértelmű uszításaival.
Az igazán nagy baj az, hogy Karsainak
nemcsak a történészi viselkedése taszító, hanem főképp az emberi mentalitása.
Amivel beállt a „baloldali” ökölrázók közé, akik egy pillanat alatt váltak a
nácik támogatóivá. Mikor a mindent elsöprő objektivitás nevében elkezdték
tönkretenni az egyetlen embert, aki ebből az országból képes lett volna élhető
helyet csinálni. Éppen abban a pillanatban mentek neki, amikor Gyurcsány Ferencnek
a legnagyobb szüksége lett volna a támogatásukra, hogy a saját pártjának
megtisztítása után nekiláthasson annak a munkának, amit 16 évvel korábban
kellett volna elkezdeni. Ezeknek a „baloldaliaknak” (akiknek különben lényegesen
több közük van a látens náci érzelmekhez, mint a hagyományos értelemben vett
baloldalisághoz) mára sikerült elérniük, hogy Gyurcsány Ferenc elkezdje végleg
és visszavonhatatlanul kiírni magát a politikából. Például ezzel a
bejegyzéssel, amihez hasonlót sem tehet ki politikus.
Nekem ez különben kifejezetten
rokonszenves, minthogy minden mondata tökéletesen jeleníti meg a valós
helyzetet, azaz abszolút igaza van, csakhát…
Csakhát korunkban és országunkban ennek
nincs sok értelme. Hiába van ugyanis igaza, ebben sokkal több az indulat, mint
a racionalitás. Hidegen, élesen vágó észre volna most szükség, annak
felismerésére, hogy minden kártékony lényt csak az ő fegyverénél erősebb,
hatásosabb fegyverrel lehet eltávolítani.
Hogy mi volna a dolga egy tisztességes
történésznek?
Nem mindegy?
Jelenleg nem tehetünk mást, mint hogy megállapítjuk,
mit tesz a történész és ezenközben mit a karaván.