„Polgári engedetlenséget szerveztek a pedagógusok az ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Gimnázium és Kollégium intézményében szerdán. Az iskolában 22 tanár szüntette be a munkát, míg aláírásával 25 pedagógus támogatta az akciót.”
Az iskolában 85 tanár van. Eltűnődtem, mit
jelent az „aláírásával támogatta”. És hogy mit gondol, mit tesz a maradék 38,
aki aláírásával sem.
Dehát van ennél szomorúbb is. Ideteszem a
hvg.hu tudósítását:
Az Apáczai közleménye szerint egyetértenek
a múlt héten az ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola nyilatkozatával,
ami szerint változtatásra van szükség a közoktatásban. A radnótisok szerint
·
évek óta nem kerül be annyi fiatal tanár a
közoktatásba, mint ahányan nyugdíjba mennek, vagy elhagyják a pályát
·
a pályán lévő tanárok többsége megélhetési
gondokkal küzd
·
az EU-s országok tanáraihoz képest
kimagaslóan sokat kell dolgozniuk: a heti 22-26 óra nem a munkaidejük, csak
annak a tanteremben töltött része
·
egyes tantárgyak esetében nyílt politikai
szándékok irányítják a Nemzeti Alaptanterv összeállítását
·
a központi szabályozás szerint olyan
tankönyveket, taneszközöket kell használniuk, amelyek többségükben nem
szolgálják azt, hogy a diákok a 21. században jól használható tudást kapjanak
·
mindezek felett a kormányzat a kormányzat
képviselői lenézően, cinikusan kommunikálnak velük, agresszívnek és
erkölcstelennek állítják be őket, minden tiltakozásuk
mögött politikai szándékot sejtenek.
Az apáczais pedagógusok azt még hozzátették,
szolidaritásukat fejezik ki mindazon kollégáik iránt, akiket fenyegető levelekkel, munkájuk alóli felmentéssel próbálnak
meg eltántorítani a tiltakozástól a valós problémák sürgős megoldása helyett.
Ami
a lapító 38-nál is szomorúbb, az a „közlemény”, mely szerint az Apáczai tanárai
egyetértenek. Saját hozzátennivalójuk nincs, kivéve, hogy szolidárisak. Aminek
különben sem súlya, sem kockázata nincs, ennélfogva értelme sincs.
Mielőtt
félreértenének, sietek megmagyarázni, miért szomorú ez az egész esemény.
Amivel
az apáczaisok egyetértenek, az a nátha tüneteinek a leírása. A magyar
oktatásügynek folyik az orra, és tüsszög. Ráadásul még az orra piros is és
fátyolos a szeme. És a magyar állam nem ad elég zsebkendőt. Ejnye, ejnye. Ezért
mi most engedetlenkedünk egyet, és egy napig nem megyünk be tanítani. Cumtrucc.
Beülünk a sarokba duzzogni egyet.
Mély
fájdalommal közlöm, hogy a náthát egy olyan betegség okozza, ami már az egész
szervezetet megtámadta, teljes izom- és agysorvadással jár, a kelések nyomán
üszkösödés indult meg, a kór okozója pedig elképesztő sebességgel terjed tovább,
megfertőzi a teljes társadalmat, a magyar nép gyorsuló tempóban halad a
kipusztulás felé.
Innen
indult. Az oktatásügytől. Ez ugyanis minden másnak az alapja. Akár elismerőleg
is említhetném, hogy a csúti szotyolahéjköpködő rájött, az ő uralkodásának tér-
és időbeli kiterjedése egyenesen arányos a tanulatlanság terjedésével. Nemcsak
arról van szó, hogy a környezetében nem tűr okos embereket, azok távoltartása
még viszonylag könnyen kivitelezhető, bizonyos szellemi szint fölött eleve senki
nem megy a közelébe sem. A bekerülés szűrője régóta adott, a gerinctelenség foka
szerint változik a felvétel esélye. Mondom, ez rendben van, ez a fundamentum, azt
egy hatéves is tudja, hogy a primitív ember irányítható legkönnyebben, minthogy
az érzelemvilágát a gyűlölet és a rajongás határozza meg, a kettő között meg
nincs semmi.
Azt
hiszem, az sem tekinthető különösnek, hogy Magyarország miniszterelnöke nem képes
felfogni, egy nép tudatlansága nemcsak azt jelenti, hogy könnyen uralható, hanem
azt is, hogy az illető nép haldoklik, és a folyamat viszonylag hamar
visszafordíthatatlanná válik. Nem tudom, változna-e valami, ha az illető megértené, híveit a teljes pusztulásba vezeti – nem hiszem.
Valószínűleg nem érdekelné. Legjobb esetben rendben lévőnek tartaná, a benne
forró gyűlölet és bosszúvágy kiteljesedésének tekintené.
Dehát
mondom, az igazán nagy baj az, amit a tanárok művelnek. A mondattöredék, ami a
radnótisoktól származik, úgy szól, hogy „amelyek
többségükben nem szolgálják azt, hogy a diákok a 21. században jól használható
tudást kapjanak”. A nagy baj az, hogy a tanárok nem látják, a mondat
helyesen így szól: azt szolgálják, hogy a diákok a 21. században
jól használható tudást ne kapjanak. Tudniillik ez a cél. Olyan mennyiségű és minőségű
tananyagot kell a diákjaiknak megtanítaniuk, ami mellett biztosan nem jut
elegendő idő a készségfejlesztésre. Jól tetszik látni, erről van szó. De
mondom, ez a cél.
A
legeslegnagyobb baj az, hogy a következő mondat: „egyes tantárgyak esetében
nyílt politikai szándékok irányítják a Nemzeti Alaptanterv összeállítását”, valamint
„minden tiltakozásuk mögött politikai szándékot sejtenek”, a totális
értetlenséget tükrözi. A benne foglalt fejcsóválás a tanártársadalom gyermeteg,
prüdériával kevert ostobaságát mutatja: politika, fújjj, de büdös, mondják
fintorogva. Tessék szíves lenni valamelyest megbarátkozni a ténnyel, ez bizony
tömény politika. Amire nem az a válasz, hogy szigorú pofákat vágva eltoljuk
magunktól a politikának még az árnyékát is. Hanem az, hogy a politika különféle
eszközeinek a felhasználásával élve beszállunk a partiba.
Százharminc-száznegyvenezren. A politika eszköze a sztrájktól az utcakőig
terjed és tovább. Mondtam már korábban, itt nem a választási győzelem
lehetetlen. A törvényes felelősségre vonás is az.
A
csúti szotyolahéjköpködő a maga elképesztően primitív, egyszerű
agyberendezésével rájött arra, hogy először a gyerekeket kell megbénítani, az ő
jövőjüket kell ellehetetleníteni azzal, hogy a legsötétebb butaságba taszítják
őket a tanárok felhasználásával.
Ha
a tanárok szellemi képességeinek terjedelme olyan szűk, amilyennek ez a fenti
közlemény és nyilatkozat láttatja, akkor ennek itt tényleg vége van. Akkor
tényleg nincs teendő. Azt nem tudom, mi történne, ha a tanárok megtennék az
alaplépést, és határozatlan időre beszüntetnék a munkát az összes oktatási
intézményben, az általános iskola első osztályától az egyetemekig.
De hogy
ez az első teendő, az biztos, mint a halál.
