Ez a bejegyzés itt éppen három éves. Most változtatás nélkül
ideteszem, aztán majd még mondok valamit:
Na jó. Veselkedjünk neki. Nem szeretem, amit most fogok
tenni, de kénytelen vagyok, mert úgy vélem, még mindig vannak, akik azt hiszik,
túlzok, midőn azt állítom, hazánk első számú elöljárójáról nehezen dönthető el,
melyik a legrosszabb tulajdonsága: a butaság, a jellemtelenség, az önimádat...
és így tovább.
Fönt van az interneten egy Szárszón készült felvétel a 90-es
évek elejéről. A futballista fiatal volt, szellemi erejének teljében. György
Péter egyenes kérdéseket tett föl, és egyenes állításokat rakott össze. Fontos:
akkor a többség egy liberális ifjút ismert, nem ezt a mai gerinctelen rablót,
akkor a többségben még élénken élt a 89-es, szovjet csapatokat hazaküldő
beszéd, még nagyon kevesen voltunk, akik undorodtunk attól a hőzöngéstől és már
beleborzongtunk abba a (különben várható) jövőképbe, amikor ez a gyűlöletkupac
teljhatalomra jut.
Nézzék, hallgassák meg, figyeljenek a válaszra. Meg a
hallgatóságra. Hogy néhányan már gyanakszanak. Itt van, megmutatom, utána
beszélünk.
Ugye nem várják, hogy részletes elemzést adjak? Talán elég
néhány lényeges elem megemlítése.
A patkányeffektus: védekezés a
sarokban látszatkitámadással. Senki nem bántotta, de már harcolni akar. Nem
nevezi meg az ellenfelet, nem választ fegyvert, nem mondja, hogy hol és mikor,
csak a harc szükségességéről beszél, és támad. Úgy általában. Nyer már itt is,
mint azóta mindig, minthogy nincs ellenfél, aki legyőzhető volna. Ha ugyanis
felbukkan egyetlen egy is, akiről gyanítható volna, hogy esetleg visszaszól,
akkor hátra arc, menekülj.
Az elkenés: semmilyen kérdésre nem
válaszol, mert azt mondja, nem volt kérdés. Ami mégis megkerülhetetlennek
látszik (székház-ügy), arra ott van mindjárt a világtörténelem kezdete óta
használt séma, a gyávák menedéke: mások is azt csinálják. Más pártok
pénztárnokai is együtt ebédelnek. Nem azt mondja, ő miért tette, azt mondja,
mások is. Nem ismerjük el, hogy hiba volt, bűnösek vagyunk, azt mondjuk, mások
is.
Beszéljünk a kacsáról: mindegy, mi a téma, mindegy mit
kérdeztek, a kacsáról tudok egysmást, arról fogok beszélni. Méghozzá úgy, hogy
előbb megjegyzem, mennyire nincs semmi értelme annak, amiről mások akarnak
beszélni, már csak azért sincs neki értelme, mert az, amiről mások akarnak
beszélni, nem más, mint alaptalan és nemtelen támadás, és én nem vagyok
hajlandó felvenni a kesztyűt, valamint a mások ingét sem.
Majd én megmondom, miről lesz szó: milyen lehetőségei vannak az
értelmiségnek, ez fontos kérdés. Tessék szíves lenni egy pillanatra komolyan
venni ezt a nyilvánvaló ostobaságot és tessék megpróbálni válaszolni. Na?
Tetszett találni értelmes, nem közhelyekben és általánosságokban tartott
mondatokat? Hát persze hogy nem.
És így tovább.
Még egyszer. Egy fiatal liberális beszélt, szellemi erejének
teljében. Annyira borzasztó, hogy már akkor nyilvánvaló volt, amit néhányan
megállapítottunk: az isten őrizze meg az országot ettől az alaktól.
Nem őrizte meg.
Inotai András azt mondja, Magyarország jelenlegi
miniszterelnöke a válságkezelésébe fog belebukni. Nem fog. Ez az alak pontosan
olyan volt fiatalon is, amilyen ma. Ezzel nyert 98-ban, és lényegében 22 éve
ezzel a változatlan habitussal, "stílussal" és mentalitással tartja
az öklében az országot. Nincs tévedés, 2002. és 2010. között is ő kormányzott.
Az "ellenzék" akkor is olyan volt, amilyen ma. Az egyszál Gyurcsány
társak nélkül tehetetlen volt, ahogyan ma is az, a népnek nem ő kell. Tavaly
ősszel egy része ennek az ázsiai törzsszövetségben élő csoportosulásnak, amit
magyar népnek nevezünk, egy pillanatra megingott. Lett némi esély ezeknek a
megtartására és a többiek meggyőzésére. Én október 14-én szóltam, egy ennél
lényegesen nagyobb olvasottságú fórumon. Annyira nem volt semmi értelme ennek
az én segélykiéltásomnak, hogy még a saját fórumom is ellenem fordult. Pedig
csak azt mondtam, hogy az úgy nem lesz jó. Kevesebb, mint egy hónappal később
vissza kellett jönnöm ide, mert ugyanaz a saját fórumom már nem volt hajlandó
közölni az írásomat. Abban ugyanis megismételtem, kissé bővebben, amit
októberben már megírtam. Azt is ideteszem, hogy ne kelljen keresgélni:
A Heti Napló tegnapi kérdése így szólt: ön szerint Karácsony
Gergely be tudja tartani a választási ígéreteit?
Az első inzert bevágása előtt úgy véltem, szoros eredmény
lesz, az „igen” néhány százalékos többségével. 32-68-as „igen-nem” arányt
mutatott.
Ennek a műsornak a nézői jórészt valószínűleg megszavazták,
hogy Karácsony Gergely legyen a főpolgármester. Ennek a műsornak a nézői
valószínűleg nem pontosan tudják, a jog mit tesz lehetővé és mit kötelezővé a
főpolgármesternek. Én elolvastam azt a 105 oldalt, ami tartalmazza a
részleteket.
Abban az nincs benne, hogy Tarlós Istvánnak kiemelt
végkielégítést kell adni, sőt az sincs benne, hogy díszpolgári címmel kell
megkínálni. Igaz, az sincs benne, hogy egy köztörvényes bűnözőt a jog
eszközeivel felelősségre kell vonni. Az a PTK-ban olvasható, részleteiben pedig
a BTK-ban mint állampolgári kötelesség. Azaz nemcsak a főpolgármesternek nincs
mérlegelési lehetősége, tegyen-e följelentést, ha bűncselekményt tapasztal,
hanem egy hölgyfodrásznak sincs.
Mindenhol a „kettős mérce” elnevezésű izét olvasom – nem
tudom, mi az. Csak azt tudom, hogy egy mérce van, és azt minden esetben
használni kell. Egy főpolgármester sem döntheti el, óhajtja-e használni vagy
nem. A kiemelt végkielégítés tulajdonosa és a díszpolgári cím várományosa nem
egy tábla csokoládét lopott, mert éhes volt, hanem bűnsegédi bűnrészesként vett
részt egy világváros tönkretételében, valamint ellopott a költségvetésből 137
066 394 000, azaz százharmichétmilliárd hatvanhatmillió
háromszázkilencvennégyezer forintot. Nem állítom, hogy zsebre tette, csak azt
állítom, hogy ekkora volt a hiány, amit a kormány nullára írt. Lehet, a kormány
lopta el (sőt nagyon nagy ennek az esélye), de a felelős ezért is a korábbi
főpolgármester. A többit tételesen nem sorolom, sokszáz gépelt oldalt töltene
meg csak ez a lajstrom. Mindannak a töredékéért, amit ez a szándékosan
hangsúlyozott náci külsejű és modorú alak elkövetett, súlyos börtönbüntetés
járna bárkinek. Azt tudjuk, miért volt ez alól kivétel Tarlós István. Azt nem
tudjuk, miért kivétel még most is.
Mielőtt folytatom, le kell szögeznem valamit. A jelentkezett
kínálatból nem tudok Karácsony Gergelynél jobbat mondani, ha még fővárosi lakos
vagyok, én is rá szavaztam volna. Én azt is elhiszem, hogy ő ilyen, amilyennek
megismertük, és ez leánylíceumi kézimunkatanároknak nagyon tetszik. De amint
látható, ezen tanárok aránya a többiekhez nagyjából 32 a 68-hoz. Ez itt nem
európai viselkedés meg gyerekszoba meg a fene tudja, még mi mindent hordtak
össze Karácsony Gergely viselkedésének a védelmében, hanem a hatáskör totális
félreértelmezése. Aznap szóltam, amikor ennek az első megnyilvánulása a
közönség elé került. Ráadásul elég nagy példányszámban. Jajhát. Ez volt a
legenyhébb reakció, hogy ugyanis mit képzelek én, lehet ezt finoman, úri módon
is, nem kell mindjárt.
De. Kell mindjárt. Finoman, úri módon, enyhe mosollyal. És a
hatályos törvények előírásai szerint.
Nem tudom, mennyire érthető most, amit mondok, és amit már
majd’ egy hónappal ezelőtt is elmondtam: ez nem indulati kérdés. Hogy valaki
szelídnek született vagy rabiátusnak. Annyira nem, hogy egyre kevésbé értem a
történéseket. Ez nem jó modor, ez simulékonyság. Az „érdekérvényesítésnek” ez a
módja bennem másfajta képzeteket kelt, mint amiket az első ilyen tárgyban írt
jegyzetemmel kapcsolatban tapasztaltam. Ez gyengeség. Megalkuvás. Hason csúszva
közeledés. Tessék szíves lenni elolvasni az érvényes jogszabályokat. Amiknek a
legnagyobb része természetesen jogszerűtlen, mert a fideszes diktatúra terméke,
de még így sem magyarázható ez a magatartás. Jó volna megérteni: Budapest egy
közel kétmilliós világváros, önmagában nagyobb a súlya, mint nélküle az egész
országnak. Ez a vízfej, ez az aránytalanra nőtt óriás ebben a pillanatban
elveszett a csúti gazember számára. Akkor miért tetszik egyezkedni vele? Mit
tud ő tenni törvényesen, amivel ellehetetleníthetné a fővárost? Addig működött
a vidéki torzszülött fóbiája, amíg az ő parancsszavára várt mindenki
Budapesten. Azt tetszik gondolni, ennek így kell maradnia? Hogy jobb a
békesség, bekúszunk a talpa alá, tegye a mocskos, büdös talpát a tarkónkra?
Miért kellett a főpolgármesternek kezdeményeznie a miniszterelnökkel való
találkozót? Ha jól tudom, nem a beosztottja.
A politika állítólag a kompromisszumok művészete. Ostoba
emberek, ostoba politikusok állítása szerint. A politika valójában azon a
döntésen áll vagy bukik, melyik az az ügy, ahol a kiegyezésre kell törekedni és
melyik az, ahol a konfrontáció a követendő módszer.
Egy bűnözővel nincs kiegyezés. A világtörténelem eddig azt
igazolta, hogy ez a tétel alapos, hosszú távon egyedül működőképes, az állítás
dokumentuma az emberiség léte. Nyilvánvaló, hogy a törvény is a főpolgármester
oldalán áll, de ha netán nem, ha csak küzdelem árán valósítható meg a
törvényesség felülkerekedése, akkor is azon az úton kell elindulni – a
választás felhatalmazásának ez volt a lényege vagy ahogyan most divatos
mondani, az üzenete. Ebben partner Budapest és az ország lakója. Ha világosan
megmondják neki, miről van szó. Ha kiáll Karácsony Gergely a nagy nyilvánosság
elé (van rá mód, nem is egy), és azt mondja, itt most bunyó lesz, meglátjuk, ki
az erősebb, de az nem mehet tovább, ami eddig volt. Olyan jó volna megérteni:
nem partner, ellenfél. Sőt, a túloldal értelmezése szerint ellenség, amit talán
nem ártana tudatosítani, és alkalmasint használni, ha elfajul a dolog. Ezt az
országot és benne a fővárost újjá kell építeni, ahogyan egy pusztító háború
után kell.
Azt is sokszor mondtam már, Schneider Mátyás kívánsága a
fürdővíz keverésében lehet jó poén, de esetünkben az ebből is egy kicsit meg
abból is egy kicsit nem fog működni.
Az nem megy, hogy nem akarunk újabb stadiont, kivéve, ha
mégis akarunk. Én aztán igazán nagyon szeretem az atlétikát például, és tényleg
sikeres is volt (nagyon régen és már nagyon régen nem) Magyarországon, de
baromira nem érdekelnek a nemzet sportolói, elképesztő, hogy ez egyáltalán
szóba kerülhet. Ez ugyanis nem samponreklám, ahol van az a pénz, amennyiért
korpás a hajunk. Hogy majd megbeszéljük, aztán lehet, hogy mégis építünk
százmilliárdokért egy tökéletesen fenntarthatatlan és fölösleges stadiont három
embernek, tízmillió ellenében. Mint a falunk futballpályája, ami mellett
naponta elmegyek, ami esténként fényesre van világítva a műfüves kispályával
együtt, és ahol kéthetente hat hét ember rugdos egy labdát. Különben üres. Na
ugyanez nagyban az összes stadion, beleértve azt is, aminek a megépítését az új
főpolgármester nem tartja kizártnak.
Remek eredmények születtek október 13-án (kivéve Egert és
Dunaújvárost, azokat a tegnapi Jászberénnyel együtt szívesebben írtam volna a
veszteséglistára, mondom bűnözőkkel nem közösködünk, de ez már egy másik
kérdés). Ezek az eredmények nem is olyan lassan veszítik el a jelentőségüket,
amennyiben marad minden a régiben.
Nagyon szépen kérem, ne tessék fanyalogni, hogy ó, ez csak
egy helyhatósági, majd az országgyűlési, az lesz csak komoly.
Nem lesz. Ennek van súlya. Mindenképpen, annak a bizonyos
demokráciának ugyanis ez az alapja. Innen lehet elkezdeni azt, ami a jövőben
kizárja a csúti gazemberhez hasonló brigantik felszínre nyomakodását. Ezenkívül
ez itt van, ez most van és nem három év múlva, erre most kaptak felhatalmazást,
amivel nem élni rosszabb, mint veszíteni.
Ha minden így megy tovább, az a hetinaplós kérdés hoz még
csúnyább eredményt is.
Ez volt tavaly novemberben.
Magyarország miniszterelnöke azt csinál, amit akar. És ez
így is fog maradni.
