Csak azért ajánlom a figyelmükbe a két zenét, mert a film zeneszerzőjén meg rajtam kívül talán nem sokan vannak, akik tudják, miért érdekes az a motívum, ami a Viktória című angol sorozat egyik epizódjában hallható.
A dolog gyenge pontja az, hogy a filmet nem tudom idetenni, azt csak az tudja meghallgatni, akinek az otthoni boxában megvan a II/5. epizód. Annak a 42. percében kezdődik egy nagyzenekari variáció, Viktória királynő és kísérete látható a tájban, mennek haza Franciaországból.
Azt már ide tudom tenni, aminek a variációját Ruth Barrett és Martin Phipps (a Viktória két zeneszerzője) megírta ehhez a részhez. És ami akkor is kihagyhatatlan élmény, ha a filmzenével való összehasonlítást nem tudják eljátszani.
Azon esetleg el lehet morfondírozni, nem lett volna-e még stílusosabb nemcsak francia, hanem kortárs francia zeneszerzőt választani a parafrázis alapjául, de az én véleményem ebben a disputában az volna, hogy nem. Először is a kínálat szerény: Berlioz nem az a komponista, akitől könnyű volna idézni a "Rákóczi indulón" kívül, Offenbach meg abszolút nem idevaló. Több nincs, Bizet, Saint-Saëns későbbi. Úgyhogy - bár Couprin jó száz évvel korábbi - a teljes életművével, de kiváltképpen az idézett Tic Toc choc-kal tökéletesen illeszkedik a filmrészlet hangulatához. Az előadás, amit ideteszek meg olyan, hogy Couprin valószínűleg elsírta volna magát a meghatottságtól, ha hallja, milyen zseniális zenét írt. Szokolov ugyanis tényleg valószínűtlen.
