Keresés ebben a blogban

2017. november 17., péntek

Légvezeték

Van egy diófánk. Azaz hogy csak gyakorlatilag van, elméletileg nincs. Amennyiben a diófa a kerítés utca felőli oldalán áll, ami azt jelenti, hogy közterületen. Ha egy méterrel beljebb volna, akkor az már a mi kertünk, akkor legálisan látnám el a fával kapcsolatos teendőket. Nem tudom, érthető-e. Csak azért kérdezem, mert nekem a dolog nem teljesen világos, mint ahogy az sem, hogy nekem voltaképpen nincs jogom a kertünk előtti utcát rendben tartani (sosem gondoltam, hogy az utcaseprői szakmát is gyakorolni fogom), de ha jogellenesen nem söpörnék, lapátolnék, mosnék, nem irtanám a gazt, nem szórnám fel murvával a járda melletti részt, akkor errefelé már nem lehetne közlekedni, mert mindent elborított volna a sár, a dudva, benőtte volna az akác, a bodza. A szomszédaimtól tanultam, ők ezt tizenöt éve csinálják, amióta a falunak ez a fertálya kiépült.
Leegyszerűsítve a dolgot, jogaim nincsenek, csak kötelességeim, ha jót akarok.
Három napig nem voltunk itthon. Ez idő alatt a villanyszolgáltató pribékjei nekiestek a diófának, és lényegében tönkretették. Összevissza vagdosták az ágakat, mert azok készültek ránőni a villamos vezetékre. Három éve költöztünk ide. Nem állítom, hogy ennyi idő alatt komoly gazdaemberré képeztem magam, de úgy vettem észre, a diófa lassan nő, főképp oldalra terjeszkedik, a porzós virágok is meg a termősek is inkább lekonyulnak. Lényeg az, hogy a diófa három év alatt alig változott. Most mégis nekiestek, és lényegében kiirtották, de legalább 5-6 évvel vetették vissza a fejlődésben.
Sütött a gyűlölet a megcsonkított fából. Hogy a villanycég barbárjai úgy estek neki, mintha ezzel a ház gazdáján álltak volna bosszút. Hogy miért? Mert Magyarország lakosságának ez az alapérzeménye. A gyűlölet, a megtorlás, a bosszú mindazért, ami az itt élő embert éri élete során. Ez a bosszú irányulhat egy bizonyos személy ellen, de nem az a jellemző. Még az egyes ember ellen irányuló bosszú hevességét is az általános sértettség tüzeli, tárgyakba belerúgni és a diófát gyilkolni azért kell, mert másképp lehetetlen levezetni a megalázottságot, azt a többségben sosem tudatosodó lenézettséget, ami még azokban is munkál, akik rajonganak az életük megkeserítőiért. Mely megalázottság, lenézettség, általános gyűlölködés még sosem volt olyan pusztító, amilyenné egy primitív bunkó, egy falusi futballista mérgezi a magyarországi levegőt lényegében 27 éve, amióta demokráciaként, a lehetőségek széles spektrumaként címkézzük az ócskalelkű gazemberek, a bűnözők, a gyilkos bosszúállók szabadságát, és különösen a legutóbbi hét évben, amióta ez a briganti a rabolt milliárdok öröknek vélt biztonsága mögül irtja ezt a szerencsétlen, végtelen butaságban tartott népet.
A barbárok meghagyták az egyetlen függőlegesen felfelé törő ágat, mintha csak bele akarnák verni az orromat, ők bármit megtehetnek. Mert az én diófám - ami nem is az enyém - ki van szolgáltatva nekik, és ők élnek is a hatalmukkal. A viceházmesterek országa semmit nem változott, mindenki megmutatja a saját területén, hogy ő ki tud tolni azzal, aki odatéved. A diófavágó barbár ezt már aznap délután megkapta a postán, az önkormányzati hivatal ablaka mögül, egy autóvezetőtől, aki ráfröcskölte az útszéli tócsa sáros vizét - így öljük körbe egymást minden nap.
Különben megmutatom, milyen az utcánk, ha valaki felnéz az ég felé.




Ezeket a drótokat itt úgy hívják, légvezeték. Az alsó képen látható vastraverz nem a magasfeszültségű távvezeték tartóoszlopa, erről ágaznak el ennek az üdülőövezeti utcának a villanydrótjai az egyes házak tetején álló rudakhoz - azon megy be a villany a 21. század Magyarországának családi házaiba. Ezek a vezetékek teszik lehetővé, hogy a szolgáltató pribékjei megcsonkítsák a fákat.
Mutatok még egy képet.


Ez egy osztrák falu utolsó utcája, erre már a madár se jár, innen nincs tovább, a falu végében 2000 méteren felüli hegy állja útját bármilyen közlekedésnek.
Évtizedek óta nem látnak légvezetéket, már azt sem tudják, mi az. Nem tudom, az ottani villamos műveknek van-e akkora nyeresége, amekkora a miénknek (sokmilliárd tisztán), de azt tudom, hogy azt teszik, ami a dolguk. Földbe ássák például a villanyvezetéket (nem most, már ötven éve megtették), és nem teherautókat küldenek facsonkításra.
De ha volna valamilyen ok, ami miatt a közcégnek hozzá kellene nyúlnia a közterületi fához, egészen bizonyos, hogy olyan embert küldene, aki ért ahhoz, amit csinál.
Nem nagy ügy, ugye? Villanydrótok, hát istenem, meg lehet szokni.
Mindent meg lehet szokni. A torz falusi futballistából sugárzó és szétterjedő gyűlöletet is.
Erősödik a fidesz.

P.S.: Élő lelkiismeretem, az öcsém szólt, hogy az a feszültség, amit én magasnak neveztem, egyszerűen csak nagy. Kettőnk között az a különbség, hogy ő villamosmérnök ugyan, de gondja van a magyar nyelv állapotára is, én viszont úgyszólván teljesen elhanyagolom a villamos energiával foglalkozó tudományokat. A villamos energia nagy szerencséjére.
Ami pedig a légvezetékeket illeti, legegyszerűbb, ha a mérnök úr nekem írt leveléből idézek:
A mi légvezeték hálózataink ugyanazoknak a kezében vannak, mint akik a - példában osztrák fényképen látható - pozitív példák országában birtokolják azokat. A gyarmatokon minden megengedett. Jól mondod, óriási nyereségük van, azt viszik ki az országból, eszük ágában sincs bármennyit is fejleszteni. Ez a kádári eladósodás következtében kényszerű privatizáció során elkótyavetyélt javaink miatt van így, nem kormányfüggő.
Ezek szerint csak a gyűlölet az. Annak is csak a mértéke.
Csak.