Van egy Kolozsvári Szalonna című lap a neten, néhány napja rendszeresen olvasom, jók a szerzők. Úgy vélem, fiatalok. Többen vannak, szeretem a stílusukat. Én bizonyos szavakat írásban nem használok, de ez semmit nem jelent, az erős kifejezések a helyükön vannak, nem csúnyán beszélnek, hanem pontosan fogalmaznak, egy jól elhelyezett "kecskebaszó"-nak megvan a stílusértéke, szeretem, hogy dühösek, hogy felsőfokon bírják a magyar nyelvet, így a megfelelő kifejezésekkel illetik a magyar "politika" figuráit. Mondhatnám, helyettem írják időnként szaftos szavakkal a publicisztikáikat - ha kérdeznék, sem tudnám felsorolni, mit tartok leírhatatlannak, lám, a "baszás"-t például mindig minden formájában annak véltem, most mégis itt van. Bizonyos neveket sem írok le, bár azt meg tudom indokolni. Nem valamiféle trappista fogadalom miatt tartózkodom például a magyar miniszterelnök nevének a leírásától, nem is pusztán azért, mert felfordul a gyomrom a nevének a kiejtésétől is (élőszóban sem használom), hanem mert némely gusztustalan kitüremkedések, amilyen például a magyar miniszterelnök sokkal pontosabban jeleníthetők meg bizonyos tulajdonságok, ismert jegyek leírásával, amik már tartalmazzák az értékítéletet is.
Egyszóval kedvelem a Kolozsvári Szalonnát. Ott olvastam a terrorházi főigazgató (lám, ezt a nevet sem írom le) legutóbbi megnyilvánulásáról. Egyszer régebben - még a fővárosban laktam - láttam ezt az asszonyt közelről, a Rózsakert nevű konzumtanyán ült tőlem kétasztalnyira. Teljesen olyan volt, mint egy ember. Beszélgetett valakivel, akit közelről ismerek, aki sokszor volt a Jóreggelt Európa című rádióműsorom szereplője, úgy gondoltam, ha ő szót ért ezzel a... Na jó. Felfoghatatlan, hogy bizonyos értelmi szint fölött hogyan lehet egy már nem láthatóan mélyen húzódó szint alá menni. Pénzért? Ennek az asszonynak állítólag milliárdjai vannak. Akkor? Bosszúból, gyűlöletből?
Nem szívesen idézek a mélységesen mély butaságból, de ez az illusztráció szükséges ahhoz, hogy próbáljak követni egy nőt a teljes sötétségbe, egy írni-olvasni tudó történészt, aki valamikor hajdanán képes lehetett szavak, fogalmak felfogására.
Ugye nem akarják, hogy stíluselemzésnek vessem alá ezt a baromi szöveget? Vagy hogy foglalkozzam azzal az értékszemlélettel, ami a "választott politikust" hallhatóan magasra taksálja. Ehhez már önmagában nagyon butának kell lenni, dehát nem is a butaság fokát akarjuk mérni, hanem azt a motivációt keressük, ami ehhez az elbutuláshoz vezetett. Ami Arkagyij Rajkin groteszknek szánt mondatát (ez a kesztyű zöld, olyan a színe, mint a napnak, zöld) teljesíti a valóságban létezővé: egy nő látja és tudja, hogy a nap sárga, de tanulmányokat ír, amik mind arról szólnak, hogy zöld.
Amit a minap a fasizmusról írtam, azt ez a terrorfőigazgató tanulta az egyetemen. Nincs semmiféle lehetőség arra, hogy a csúti dagadék országlását bárki másnak lássa, mint ami: egy fasiszta mindent leromboló tombolásának. Nincs semmiféle lehetőség arra, hogy egy egyetemet végzett történész el ne olvassa a forrást, amiről értekezik, azaz Soros Györgynek a migrációról való megoldási javaslatait, látszik, hogy olvasta, mert a főterrorigazgató azt nem írja le, hány millió illegális migránst akar Soros a nyakunkra telepíteni (egyet sem), azért az ilyesmi öt év alatt egy életre beleég egy egyetemistába: nem adatok megváltoztatásával hamisítunk történelmet, annyi más lehetőség van rá.
Csak locsogok itt, próbálkozom. Egy alapprobléma megoldásának rugaszkodom neki újra és újra - hogy ugyanis egy jellemtelen ember tudja-e, hazugság, amit mond. Hogy aljas, pocsolyagerincű lény lett belőle. Vagy szó sincs arról, akarja-e hinni, amit mond, mert fel sem merül benne a kérdés, hihető-e. Azt keresem, melyik lehetett az a pillanat, amikor a szövegértést felváltotta a sámánista ájulat, amikor kilépett önmagából, és elkezdett bódultan repdesni egy nagy rakás fekália körül.
Attól tartok, megoldás nincs. Egyszerűen azért nincs, mert túlbonyolítok egy végtelenül egyszerű képletet. A főigazgató asszony egy nagyon jellemtelen és iszonyatosan buta ember. És mint ilyen nem elemzendő. Minthogy az elemzésnek nincs, mert nem lehet semmiféle pozitív hozadéka, lévén az illető menthetetlen. A jellemtelenség és a butaság ugyanis gyógyíthatatlan.
