Názáreti 30.

Bennem is felmerül a kérdés (mondtam itt többször), hogy abból a bulvárszövegből, ami a négy evangéliumban olvasható, miért nem az marad fenn egy akármilyen finom szűrés után, hogy Jézus volt a világtörténelem legnagyobb demagógja. Mert voltak nála ügyesebb demagógok, akik a buta emberek számára jobb szövegekkel ámítottak? Ez kevés. Mert istent ígérte és a mennyek országát? Minden pap ezt teszi minden nap. A Názáreti 28.-ban említett bájgúnár időnként százezrek előtt mondja a magáét. Mert jó a történet az istentől gyereket szülő, de közben szűzen maradó nőről, akinek a hites urát az angyalok értesítik, hogy a felesége megcsalta? Tudat alatt minden "hívőben" munkálkodik az ördög, hogy egy balkézről született gyerek prédikál a paráználkodásról, közben ő is együtt él egy házasságon kívüli kapcsolatban valami cédával, akiről nem is lehet tudni, kicsoda és mivel csavarta el a szerencsétlen fejét? Rossz, rossz, rossz. Minden második bé film ilyesmiről szól, ráadásul ezeket ügyesebb svihákok írják, mint amilyen a négy evangélista(?) volt. Harmadnapra feltámadott és magára vette az ember minden bűneit? Ne tessék azt képzelni, hogy valaha valaki feltette a kérdést, akkor miért vannak még mindig bűnök, több és csúnyább, mint valaha. Magára vette és kész. Ezért feszítették meg.

Kell hogy legyen értelmes magyarázat, az kevés, hogy én "hiszem", Jézus nem lehetett olyan, amilyennek ábrázolják.

Egy közeli ismerősöm az írta az elektromos faliújságjára, hogy engem hallgatott a rádióban, és onnan tudja: a Biblia egy tévedés. Akár iróniának szánta, akár komolyan gondolta, mindenképpen baj, ha ez jön át abból, amit beszélek. Mert ennek éppen az ellenkezőjét próbálom közhírré tenni - a Biblia tökéletesen elérte a célját. A cél ugyanis az volt, hogy az ember türelmes és engedelmes birkaként legyen kezelhető, ennek érdekében pedig bármit meg lehet tenni, még azt is, hogy Jézust vásári csodadoktorrá alázzák, és annak az istennek a pökhendi szócsövévé teszik, amely isten büntet és félelemben tart.
A történések leírásával feltehetően nincs baj, nem lévén más, hitelesnek elfogadható forrás, hinnünk kell, az eseményekről való "tudósítás" annyira valószerű, hogy körülbelül úgy lehetett. Annál is inkább vélhetjük reálisnak, mert a puszta történéssel kevésbé lehet manipulálni, könnyebb róla lehántani a nyilvánvaló ellentmondásokat és a józan ésszel elfogadhatatlan, "csodás" elemeket.
A baj ott kezdődik, amikor egy rendkívüli ember mondatait közvetíti egy nála nagyságrendekkel alacsonyabb szintű intellektus. Ez még akkor is hamis eredményt ad, ha nincs mögötte csalási szándék, dehát van. A cél ugyanis így érhető el.
Úgyhogy még egyszer: a Biblia nem egy tévedés. Úgy is mondhatnám, tökéletesen megvalósította, amit létrehozója, a papok képviselte hatalom elvárt tőle. 

Talán azt is mondtam már, én egy istenben reménykedő ateista vagyok. Aki bizonyos pillanataiban (nem tudom, ezek világos vagy homályos pillanatok-e) el-eljut odáig, hogy kell lennie valamilyen istennek. A könyvemben le is van írva, milyen az isten, akit Jézus akart volna megismertetni az emberrel, ha hagyták volna. Nem, nem. Nem azzal nem hagyták, hogy megölték (vannak kétségeim a halálának körülményeit illetően). Azzal, hogy lerángatták a saját szintjükre, a világtörténelem legszebb jellemét és legvilágosabb elméjét összekenték a papok és az őket követő nép morális váladékával.

Azt mondtam az előbb, kell hogy legyen értelmes magyarázatom arra, miért tartom Jézust olyannak, amilyen a názáreti a könyvemben, és miért tartom hamisnak és hitványnak a Biblia-festette képet.

Említettem (talán többször is), nem vitatom a Biblia történeteinek valóságalapját. Nyilván volt valami tiszta kép, amit minden evangélista olyanra mázolt, amilyen neki tetszett, illetve amilyet a megrendelő látni kívánt. Egyet hadd mutassak ezek közül, azt hiszem, tanulságos.

Emlékeznek a minapi, Mátéból vett sorokra? Hogy apád-anyád csak utánam? Hogy nem vagy méltó, ha őket jobban szereted. Megkerestem ugyanezt Lukácsnál.

51. Gondoljátok-é, hogy azért jöttem, hogy békességet adjak e földön? Nem, mondom néktek; sőt inkább meghasonlást.
52. Mert mostantól fogva öten lesznek egy házban, a kik meghasonlanak, három kettő ellen, és kettő három ellen.
53. Meghasonlik az atya a fiú ellen, és a fiú az atya ellen; és az anya a leány ellen, és a leány az anya ellen; napa a menye ellen, és a menye a napa ellen.
54. Monda pedig a sokaságnak is: Mikor látjátok, hogy napnyugotról felhő támad, azonnal ezt mondjátok: Záporeső jő; és úgy lesz.
55. És mikor halljátok fúni a déli szelet, ezt mondjátok: Hőség lesz; és úgy lesz.
56. Képmutatók, az égnek és a földnek ábrázatáról tudtok ítéletet tenni; erről az időről pedig mi dolog, hogy nem tudtok ítéletet tenni?
57. És mi dolog, hogy ti magatoktól is meg nem ítélitek, mi az igaz?
58. Mikor pedig a te ellenségeddel a fejedelem elé mégy, igyekezzél az úton megmenekedni tőle, hogy téged ne vonjon a bíró elé, és a bíró át ne adjon téged a poroszlónak és a poroszló a tömlöczbe ne vessen téged.
59. Mondom néked, hogy nem jősz ki onnét, mígnem megfizetsz mind az utolsó fillérig. (Lk 12.)

Tetszik látni a különbséget? Meghasonlanak. Jó, de miért? Esetleg a záporeső miatt. Vagy a hőség. Egy fenét fogok én itt bíbelődni a magyarázatokkal, mondja Lukács, gondoljatok, amit akartok. Nekem csak azt mondták, hogy félelmet kell keltenem, hát itt van a poroszló meg a visszafizetendő. Az utolsó fillérig. Aztán kezdj vele, amit akarsz. Mintha azt mondaná Lukács, jön majd egy csomó olyan, mint az amerikai prédikátor, az úgy megmagyarázza, hogy belefeketedsz. Akár kérted, akár nem. Egy bizonyos. Ez a Christofferson nem fogja azt mondani, hogy a Lukács néven írt szöveg szerzőjének valamivel jobb ízlése volt, és nem akarta szörnyeteggé formálni Jézust.

Na jó, még egy példa. A Názáreti 15.-ben idéztem egy szövegrészt (Mt 24.), és azt állítottam, nem az írta, aki a többit, kilóg az evangéliumból. Átvesznek ebből részeket a későbbiek. Márknál még valamennyire érthető, de már inkább zavaros (Mk 13. 13.) Lukácsnál még annyira sem érthető, szét van szedve a szöveg, finom homály, semmi más (Lk 21. 12.) János meg a szokásos nikotex fogalmazás, legjobbnak látja, ha az egészet rátolja az Úrra, így Jézust menthetőnek véli - persze nem az (Jn 15. 21.)

Na jó, érjünk a végére. Sok hely van az evangéliumokban, ahol csak olvasni kell tudni, és nyilvánvaló, miféle lehetett az eredeti helyzet, milyenek voltak az emberek, mi volt a történetük. Ezek közül csak egyet teszek ide, abban a meggyőződésben, hogy ez az egy is elég a bizonyításhoz.

15. Ünnepenként pedig egy foglyot szokott szabadon bocsátani a helytartó a sokaság kedvéért, a kit akarának.
16. Vala pedig akkor egy nevezetes foglyuk, a kit Barabbásnak hívtak.
17. Mikor azért egybegyülekezének, monda nékik Pilátus: Melyiket akarjátok hogy elbocsássam néktek: Barabbást-é, vagy Jézust, a kit Krisztusnak hívnak?
18. Mert jól tudja vala, hogy irigységből adák őt kézbe.
19. A mint pedig ő az ítélőszékben ül vala, külde ő hozzá a felesége, ezt üzenvén: Ne avatkozzál amaz igaz ember dolgába; mert sokat szenvedtem ma álmomban ő miatta.
20. A főpapok és vének pedig reá beszélék a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el.
21. Felelvén pedig a helytartó, monda nékik: A kettő közül melyiket akarjátok, hogy elbocsássam néktek? Azok pedig mondának: Barabbást.
22. Monda nékik Pilátus: Mit cselekedjem hát Jézussal, a kit Krisztusnak hívnak? Mindnyájan mondának: Feszíttessék meg!
23. A helytartó pedig monda: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig még inkább kiáltoznak vala, mondván: Feszíttessék meg!
24. Pilátus pedig látván, hogy semmi sem használ, hanem még nagyobb háborúság támad, vizet vévén, megmosá kezeit a sokaság előtt, mondván: Ártatlan vagyok ez igaz embernek vérétől; ti lássátok!
25. És felelvén az egész nép, monda: Az ő vére mi rajtunk és a mi magzatainkon.
26. Akkor elbocsátá nékik Barabbást; Jézust pedig megostoroztatván, kezökbe adá, hogy megfeszíttessék.
27. Akkor a helytartó vitézei elvivék Jézust az őrházba, és oda gyűjték hozzá az egész csapatot.
28. És levetkeztetvén őt, bíbor palástot adának reá.
29. És tövisből fonott koronát tőnek a fejére, és nádszálat a jobb kezébe; és térdet hajtva előtte, csúfolják vala őt, mondván: Üdvöz légy zsidóknak királya!
30. És mikor megköpdösék őt, elvevék a nádszálat, és a fejéhez verdesik vala.
31. És miután megcsúfolták, levevék róla a palástot és az ő maga ruháiba öltözteték; és elvivék, hogy megfeszítsék őt. (Mt 27.)

A fontos részeket kiemeltem, hogy a valódi történet könnyebben követhető legyen. A legfontosabb a sokaság jelenléte. Máténál csak később derül ki, alant olvasható a lényeget mindig jobban látó Lukácsnál: a főpapok és főemberek is ott voltak. Máté azt írja, irigységből adták őt kézbe, Lukács megint pontosabb és fontosabb információt ad: sem Pilátus, sem Heródes nem értette a vádat. Egy bizonyos: a fogoly személye jelentős. Hogy kinek mennyire és miért, az olyan kérdés, amire az evangéliumokban nincs válasz. Mely válasz viszont elég egyszerűen kikövetkeztethető.
Jézus egyelőre sem a rómaiakra, sem Heródes Antipászra nem találtatik veszélyesnek. A bajt csak a főpapok és főemberek látják, valószínűleg próbálják is megértetni, de nem sikerül. Ha sikerülne, maguknak megszerezhetnék az esélyt a túlélésre, a rómaiaknak megspórolhatnának egy költséges háborút.
Máté szerint a főpapok és a vének rábeszélték a sokaságot, hogy Barabbást válasszák. Kicsit túl hamar és túl hatásosan sikerült ez a "rábeszélés". Arról nem beszélve, hogy úgy elképzelem: Pilátus fölteszi a kérdést, aztán megvárja a rábeszélés eredményét. Esetleg szavazást kér, kit sikerült meggyőzni, kit nem. Ugyan már. Lukács a valósághoz közelebbi helyzetet írta le: Pilátus föltette a kérdést, mire felkiálta az egész sokaság, mondván: Vidd el ezt, és bocsásd el nékünk Barabbást!

Hogy miért? Mert Barabbás békén hagy minket. Nem kérdez, és nem akarja megváltoztatni az életünket. Nem vonja kérdőre a papjainkat, nem szól bele a vallásunkba, nem zavarja ki a templomból azokat a nélkülözhetetlen embereket, akik pénzt váltanak nekünk, és beszerzik - fáradságos munkával - az állatokat, hogy gyakorolhassuk az égő áldozat szép hagyományát. Ott voltunk néhányszor, amikor az a másik, akit itt most szabadon akarnak engedni, beszélt, hát felháborító dolgokat mondott.

Tetszik gondolni, hogy túljátszom a jelenetet? Ó nem. Visszafogott vagyok és mérsékelt.
Hú, de belemelegedtem! Most látom, ki tud ennyit elolvasni?
Bocsánatot kérek, holnap folytatjuk.

13. Pilátus pedig a főpapokat, főembereket és a népet egybegyűjtvén,
14. Monda nékik: Ide hoztátok nékem ez embert, mint a ki a népet félrevezeti: és ímé én ti előttetek kivallatván, semmi olyan bűnt nem találtam ez emberben, a mivel őt vádoljátok:
15. De még Héródes sem; mert titeket ő hozzá igazítálak; és ímé semmi halálra való dolgot nem cselekedett ő.
16. Megfenyítvén azért őt, elbocsátom.
17. Kell vala pedig elbocsátania nékik ünnepenként egy foglyot.
18. De felkiálta az egész sokaság, mondván: Vidd el ezt, és bocsásd el nékünk Barabbást!
19. Ki a városban lett valami lázadásért és gyilkosságért vettetett a tömlöczbe.
20. Pilátus azért ismét felszólala, el akarván bocsátani Jézust;
21. De azok ellene kiáltának, mondván: Feszítsd meg! Feszítsd meg őt!
22. Ő pedig harmadszor is monda nékik: Mert mi gonoszt tett ez? Semmi halálra való bűnt nem találtam ő benne; megfenyítvén azért őt, elbocsátom!
23. Azok pedig nagy fenszóval sürgeték, kérvén, hogy megfeszíttessék; és az ő szavok és a főpapoké erőt vesz vala.
24. És Pilátus megítélé, hogy meglegyen, a mit kérnek vala.
25. És elbocsátá nékik azt, a ki lázadásért és gyilkosságért vettetett a tömlöczbe, a kit kértek vala; Jézust pedig kiszolgáltatá az ő akaratuknak. (Lk 23.)