A Hősök terén ünnepelnek. Ujjukkal V betűt formáló emberek széles vigyorral. Hogy mit? A "magyar foci válogatottat". Hogy miért? Mert három balsors csapattal kerültek egy csoportba, és onnan olyan játékkal, amivel az ötvenes évek NB II-jéből kiestek volna, tovább jutottak. Mert aztán csak 4 gólt kaptak, holott kaphattak volna 12-t is. Egy közepes képességű csapattól, a belgáktól. Olyan játékot produkálva, hogy én itthon szégyelltem magam helyettük.
1954-ben a világbajnokságról hazatérő magyar válogatottat nem merték a fővárosba hozni, mert a nép meglincselte volna őket.
Másodikak lettek. Egy világ- (nem Európa) bajnokságon, ahol a kétszeres világbajnok Uruguayt verték ki, meg az előző vb másik döntősét, Brazíliát.
Sok abszurd történetet láttam már. Ehhez az ünnepléshez foghatót még soha. Sokadszor mondom, ez a nép nem érdemel jobbat a csúti futballistánál.
