Ezt most inkább nem elemzem. Ennek a baromi bandának a baromi butasága ennyiből látszik, ennyi elég. Ez még egy adag hígfolyóssal leöntötte a távozó pártelnök minapi kommunistázását.
Azért valamit még hozzáteszek. A múlt század hetvenes éveinek a közepe táján felavattak egy úgynevezett Ménösszpontosító Állomást Nagycenken. Érkeztek lovasemberek és érkeztek vezető elvtársak, utóbbiak nagy fekete állami autókkal. Mi lovasemberek (ha volt autónk) leparkoltunk kívül, a kőfalon túl, a nagy feketék meg bementek a Széchenyi-kastély kertjébe. A kastély állandó kiállítását bezárták. Az avató ünnepség után az elvtársak a kastély erkélyén konyakoztak.
Ezt én elmondtam a Rádióban egy csodálatos szerkesztő, az akkor már 70 felé járó Balyó Mária műsorában (sokszor fogom még leírni a nevét). Előbb őt rendelték be a pártközpontba, aztán engem. Őt nyugdíjba küldték, velem közölték, hogy ki vagyok rúgva - legfőképpen azért, mert félrevezettem a hallgatókat, mert hazudtam, mert ilyesmi nem történt Nagycenken. Azt nem tudták, hogy készítettem szép, éles fényképfelvételeket. Olyat is, amin jól látszik az ajtóra kitett tábla, mely szerint ZÁRVA, és az ajtó fölött az erkélyen a konyakozó főelvtársak.
Közöttük Schiffer elvtárs, ennek a most lemondott pártelnöknek a valamilyen pereputtya. A pártelnöké, aki most kommunistázik. Akinek fogalma nincs róla, hogy Magyarország történetében 1945. után nem volt kommunista párt.
Mielőtt elfelejtem, a pártközponti elvtársak becsületére legyen mondva, a fényképek láttán testületileg elsápadtak, és rögtön telefonáltak a Rádióba, hogy a nyugdíjazás és a felmondás törölve.
Pedig - egy régi vicc poénját idézve - le is lövethettek volna.
