Nem az van.
Teszek egy utolsó, kétségbeesett kísérletet. A macskakőről van szó. Hegedűs Istvánnak (HiHi aláírással jelentek meg a rajzai) volt egy karikatúrája, Az őrület éjszakája, egy embert ábrázolt, aki egy villamos-áramszedővel a vállán rohant a síneken, és kikiabált a megállóban álló embernek: Pattanjon fel, én vagyok az utolsó kocsi.
Ez jutott eszembe, midőn elhatároztam, írok a macskakőről. Valószínűleg én vagyok az utolsó, aki még tudja, mi az.
Itt látható két kép - változatok a macskakőre. A különféle enciklopédiák és lexikonok címszavai között hiába keresik a leírást, vagy nincs vagy rossz (amiket megnéztem: Pallas, Tolnai, Új Magyar, Larousse, Officina, Cambridge, Magyar Nagy, A Magyar Nyelv Értelmező Szótára, Akadémiai Kislexikon). Azt írják ugyanis, hogy városok utcáinak burkolására használt, négyzet alakúra vágott kő.
Nem! Az a kockakő vagy bazaltkő, nincs köze a macskakőhöz. A macskakő elnevezésnek a jelzett esetben a világon semmi értelme nem volna, pedig a nyelv - minden ellenkező híreszteléssel ellentétben - logikus és világos felépítmény, fejthető és magyarázható szavak gyűjteménye.
A kockakő vagy bazaltkő arra való, hogy az ember és járműve ne süllyedjen el a sárban. Kétségtelen, ha ilyen köves úton (a Dunántúl középső részén használatos tájnyelvben küvásutonn) közlekedik, a macska lába sem lesz sáros, de ez a tény kicsit kevés a macskakő elnevezéshez.
A kockakőnél lényegesen olcsóbb és jóval korábbi, a cementágyba ragasztott kavics (azaz a macskakő) azért kapta ezt az elnevezést, mert olyan, mint a macska talpa. Mármint a formája, a látvány, a képzet, azt a benyomást kelti az emberben, hogy olyasféle ábrát lát, amilyet a macska talpa nyom a frissen simított cementbe, azaz kisebb és nagyobb, amorf rajzolatokat. A kavics cementbe ágyazására pedig azért volt szükség, mert az ilyen úton járó, vaspántos kerekű szekér zötyögött ugyan, meg hangos is volt, de nem törte össze a cementet.
Szépen kérem, ha ilyet látnak,
ne mondják rá, hogy macskakő, mert nem az.
