Nem gondoltam ám komolyan. Leírtam, technikailag hogyan volna kivitelezhető egy állami bocsánatkérés.
Ha a vidéki futballistának lett volna gyerekszobája, ha sejtené az emberi viselkedés alapjait, akkor a helyzet nem olyan volna, hogy bárkinek is bocsánatot kelljen kérnie. Ha mégis, akkor magától értetődően kérne. Azt mondaná, helytelenül ítéltem meg a helyzetet, bocsánat, máris intézkedtem.
De a miniszterelnöki rangban pöffeszkedő közszolga azt mondta, vicces a tanárok követelése.
Ha végig gondolják az összes lehetséges variációt, ami reakcióként elképzelhető, a végeredmény nem kétséges: ennél ostobább, modortalanabb választ nem lehet elképzelni. Viszont legalább adekvát, tökéletesen illeszkedik az illető habitusához.
Egy büdös bunkó kültelki kocsmatöltelék zsigeri megnyilvánulása kulturáltabb lenne.
