Majdnem mindennap olvasok az iskolai "hitoktatás"-ról, "hittan"-ról. Nincs ilyen. Azaz ha van, az baj, nagyon nagy baj. Hitet oktatni ugyanis nem lehet. Hitre korbáccsal kényszeríteni, halálos fenyegetések árán rábírni valakit, hogy higgyen, olyan volt már (akkor az ember azt mondja, hogy már hisz), vélhetőleg lesz is ilyen, de arra tanítani valakit, hogy higgyen, az nem megy.
Sokszor mondtam már, a hit és a vallás két külön dolog. Persze vallást oktatni sem lehet, de a vallás történetét, a vallásokról való ismereteket már inkább, egye fene, ne kukacoskodjunk, rövidebb úgy, hogy vallásoktatás. Bár személyes tapasztalataimról szóló emlékeim szerint e tárgyban - akárhogyan nevezzük is - inkább kényszerítés történik, mint oktatás, a gyerekeket istenfélelelmre nevelik.
Nincs kultúrnyelv, ami ismerné a "hitoktatás" fogalmát. Az angol, francia, német, olasz, spanyol nyelv a "religio"-ból, azaz a vallásból képezi azokat a szavakat, amik a magyarban "hit"-tel kezdődnek.
Ha egy nemzet csak zavarosan képes kifejezni magát, akkor elég hamar működésképtelenné válik az ország, amiben él.
Minden ismeret, amit egy gyerekhez eljuttatunk, az ő gyarapodását szolgálja. A vallástörténet és az etika is hozzátartozik az ismeretek halmazához.
De kötelezően hitet oktatni... Persze nincs ebben semmi különös. Az Ország Vezér meg van győződve róla, hogy neki joga van beletúrni az országlakos életébe. Ebben sincs semmi különös, minden középkorban élt despota így vélekedett, mondhatnám természetesnek tartotta. Az országvezér el van maradva néhány évszázaddal. Ebben sincs semmi különös.
Az a döbbenetes, hogy egy ország népe ezt nemcsak tűri, még tetszik is neki.
Butaságokat beszélek. Ebben sincs semmi különös. Apuska így tartja helyesnek, akkor így helyes.
