Na akkor ismételjük át mégegyszer.
1990-ben gőgösgúnárgedeon és üzletfelei átvették a hatalmat. Ismétlem: átvették. Az MSZMP-től. Senki nem akarta ugyan, hogy átvegyék, senki nem jogosította fel az MDF nevezetű konglomerációt, hogy hatalmat gyakoroljon, arról volt szó, hogy szolgálni fognak, a magyar történelemben először egy szabadon választott társaság azt fogja tenni, amit ígért, amikor a szavazatokért kuncsorgott, hogy szolgálni fogja a népet, ők mégis inkább a hatalmat akarták. Ezt onnan lehetett tudni, hogy hallani sem akartak összefogásról, eszük ágában sem volt koalíciót alakítani azzal a másik egyesüléssel, amelyik náluk sokkal többet tett azért, hogy itt valami parlamentáris demokráciaszerű berendezkedés jöjjön létre.
Akkor, 1990-ben lehetett volna valamit csinálni ezzel az országgal. Össze kellett volna fogni. Helyette dzsentroid horthybaájult bolsevikörökösök nekimentek gazdaságnak, kultúrának, intézményeknek, de legfőképpen azoknak, akiket nem tartottak eléggé magyarnak, és négy év alatt szétdúltak mindent, ami a létező szocializmus után még megmaradt.
Most itt van egy valószínűtlen képződmény, egy hihetetlenül buta, össze-vissza hazudozó rablóbanda. Most ezektől akarják átvenni a hatalmat. Még nincs meg, még tenni kellene valamit érte, ezek nem fognak úgy elmenni, ahogyan az MSZMP tette, de már most különféle alakok különféle bornírt „technikákkal” arra játszanak, hogy övék legyen a hatalom, az övék, és csakis az övék.
Nem fog menni a dolog. Nem azért, mert ezeknek itt eszük ágában sincs átadni bármit, mert nem lehet majd őket leváltani – nincs rá szükség, ezek már most meg vannak bukva. Félreértés ne essék, nem megbuktatva vannak, senki nem buktatta meg őket, ők a saját ostoba hazudozásaikba és a mértéktelen rablásaikba buktak bele, csak még nem tudják.
Azt volna jó tudni, hogy itt valószínűleg vér fog folyni, hogy polgárháborúba akarják majd belevinni az országot, mert ahhoz a mentalitáshoz, ahogy itt nekifogtak a kormányzásnak, az a viselkedésmód illeszkedik. Egyszerűen nem is tehetnek mást, ösztönlények lévén, az ösztöneik által vezérelve fognak viselkedni.
Durcás kisfiúknak nem való az, ami ebben az országban várható. Egyelőre nem arról beszélek, hogyan lehet majd újjáépíteni a romhalmazt, amit ez a martalóc banda maga után hagy, csak arról, valahogyan túl kell élni a választások utáni napokat. Azt szokták ilyenkor mondani, hogy ahhoz aztán férfiak kellenek. Én meg azt mondom, emberek. Nem a pillanatnyilag nagy létszámban található nagyszájú jótanulók, hanem olyan emberek, akiknek eddigi életük során hagyta el már néhány gondolat az agyát. Elsősorban nők. Mondtam hónapokkal ezelőtt (Jóreggelt Európa, Invokáció június 16.), kérdezzék meg a feleségüket, a mamájukat, mit kell tenni.
De legalább próbálják felfogni végre, ez itt nem a politikai kisdedóvó homokozója, itt mindenre elszánt, halált megvető gyávasággal felvértezett alakok kapaszkodnak a hatalomba (úgy értem, a mi halálunkat vetik meg), ha október 23-ig nem lett volna világos, tessék felidézni a Hősök terei dísztribünön a kormányfő mögött álló katonákat. Egyenruhások még a november 7-i, vörös drapériás színpadon sem voltak, azok is féltek, de azok nem ennyire. Látták a márciusi hóban a TEK harckocsiját? Tényleg azt hiszik, hogy ettől a társaságtól csak úgy át lehet venni a hatalmat? A megszokott módszerekkel?
Talán még idejében szólok, nem fog menni. Az ellenzéknek méltatlanul nevezett urak egyebet sem tesznek, mint hogy próbálnak kínosan megfelelni a kétharmad által felállított szabályoknak. Néha úgy tesznek, mintha fene okosak lennének, mintha túl tudnának járni ennek a társaságnak az eszén. Közben idétlenül ugrándoznak abban a zsákban, amibe ráadásul önként másztak bele, mondván, csak figyeljük meg, milyen elegáns táncot fognak lejteni benne. Tényleg ennyire fantáziátlanok? Pitiáner kis köztörvényesek tényleg ennyire meg tudják bénítani az ellenzéknek méltatlanul nevezett urakat? Akkor hagyják talán abba. Az a falusi futballista ott fenn a tribünön olyan nyíltan és egyértelműen gyűlölt és fenyegetett mindenkit a saját rajongótáborán kívül, hogy az ellenzéki zsúrfiúk szellemi „fegyverzetével” nem érdemes szembeszállni vele. Ő erre van idomítva, ezt tudja, arrogáns és agresszív, meg van győződve róla, hogy a világ urának született, ez minden megnyilvánulásából kiderül. Ha a durci jólfésültek abban a tévhitben élnek, hogy ők intellektuális fölényben vannak, azzal pedig nyerhetnek, hatalmasat tévednek. Lehetséges, ez a fölény megvan, nem olyan magas a szint, de éppen ezért semmit sem ér.
Egy rablógyilkos nem győzhető le finom érvekkel, amik rádöbbentik, milyen elvetemült is ő. De egy rablógyilkos nem győzhető le a saját eszközeivel sem, már ebben a mondatban is benne van, miért: ahhoz ő is ért, hiszen a sajátja. Nagyobb erejű fegyver kell, meghökkentő és elsöprő erejű. Ha ilyet nem tetszik találni (egyre inkább az a meggyőződésem, hogy nem, pedig van ilyen), akkor jobb ezt most abbahagyni. Sok-sok kicsi, vékonyka, gyenge energia száll fel a légtérbe, néhány lufi megtöltésére elég, azok meg párszáz méteres magasságban szétpukkannak.
Ne tessék erőlködni, nincs ennek semmi értelme. Az összefogásnak lett volna 1990-ben, az akkori (ma sok nosztalgiával emlegetett) miniszterelnöknek sikerült úgy szétbomlasztania ezt a népet, hogy ennek a mostaninak már csak bele kellett ülnie a készbe.
Még egyszer (utoljára) mondom, amíg az általa felállított szabályok szerint tetszik kínlódni és nyavalyogni, a világ urának született legkisebb falusi futballista csak ül és elégedetten mosolyog: pontosan az történik, amit eltervezett.
Összefogást! Összefogást! Ezt kiabálta az istenadta nép, és durcipeti megsértődött. Pedig ezt tetszett mondani nekik, hogy ez lesz, ők szegények nem tudnak mást, csak amit mondanak nekik.
Aztán még azt sem kapják. Van helyette hazudozás és rablás. Hát istenem, az már úgy ahogy megy.
