A relacionizmus mint a nemzetközi diskurzus felfedezése

A magyar válogatott idén is folytatja azt a kultúrmissziót, amit néhány éve elkezdett

Tudták? Hogy a magyar futballválogatottnak van "kultúrmissziója"? Elviszik a kultúrát távoli tájakra. Azért ez szép, nem? Kimennek a pályára, mindenki visz magával egy-egy festményt, felrakják állványra, és a közönség felé fordítva körbe lerakják mindegyiket. Mindegyik mögé odaáll egy-egy játékos, és verseket szaval, prózarészleteket olvas fel a világirodalom klasszikusaiból, különös tekintettel a magyar költészetre és prózára. Ez tényleg szép. Egyrészt lefegyverző a nyílt beismerésnek ez a formája, hogy ugyanis nem tudnak futballozni, legalább tesznek valami hasznosat, másrészt hogy egyenesen a kultúrát választották erre...

Valamiért nem tartottam igazán reálisnak a feltételezésemet, hogy a futballbíró lapjának a fettel szedett cikkcíme ezt jelenti, ezért vettem egy nagy levegőt, és hősiesen belevágtam az olvasásba, pedig már évek óta nem olvasok el semmit, ami mögött sportot gyanítok - dehát ez olyan lelkesítőnek látszott, a szerény képességű magyar futballválogatott madrigálokat énekel a pálya gyepén. 

A magyar válogatott stábja érthető módon úgy döntött, hogy a két hazai meccset – két, a világranglistán enyhén mögöttünk lévő ellenféllel szemben – elsősorban a labdás játék tökélesítésének szenteli. Ezzel pedig folytathatóvá válik az a kultúrmisszió, amelyet a magyar válogatott már néhány éve elkezdett.

Ennek lényege a labdához pozícionált, sokmozgásos, helycserés játék, amit a nemzetközi diskurzus az elmúlt években relacionizmus néven kezdett el felfedezni magának.

Aha. Így már értem: "két, a világranglistán enyhén mögöttünk lévő ellenféllel szemben". Enyhén. Megnéztem ezt a világranglistát. Magyarország a 42. Negyvenkettedik. A két enyhén mögöttünk lévő közül a görögök a 47-dikek, a szlovénok az 58-dikak. Az előbbivel 0:0, az utóbbival 1:0, hazai pályán. Ebben nem a két eredmény a szégyen, hanem a 42. hely. Ugye azt elengedik nekem, hogy a "kultúrmisszió" (különben rövid uval) lényegét, a "relacionizmust" elemezzem?

Mit gondolnak, a magyar sportújságíró mikor jön rá arra, hogy a magyar futballválogatott bármilyen tevékenysége legfeljebb mínuszos hír lehet egy magára valamit adó lap sportrovatában? Egy, legföljebb két mondatos hír az újabb és újabb gyalázatról.

Zsuzsa

Finom, csöndes és nagyon okos. És nagyon szép. Csak hát öt évvel idősebb...

A színház könyvtára a negyedik emeleten volt, a műszak és a női öltözők lépcsőházának a tetején, a háziszínpad előtt az egyetlen ajtó. Ha volt néhány perc szünetem, felrohantam, bekopogtam, egy kis íróasztalnál ült az ajtóval szemben. Felnézett, rám mosolygott: mit adjak? Sosem mondtam, hogy mindegy, pedig nem könyvért mentem. Tudtam, hogy egyetemista, de azt nem tudtam, hogy ő meg tudja, jövőre én is az leszek, azt csak évekkel később mondta. Ez most még 1961 szeptembere, ő a színház könyvtárosa, én rongyos díszletező segédmunkás. Egy nap azzal nyitottam be, hogy megjelent egy  könyv, Heisenberg zseniális tanulmánya - nevetett, felmutatta, amit éppen olvasott: A mai fizika világképe. Leültem, megbeszéltük...

'69-ben Örkény István felhívott a tévéjátékom bemutatója után, hogy elfogadom-e őt mesteremnek, mint az hajdan szokás volt az irodalmi céhben. Sok évvel később megkérdeztem, ő szólt-e a férjének. Azt mondta, nem is tudta, hogy felhívott, a felesége volt már, de még nem laktak együtt.

Valamikor a nyolcvanas években beismertem, hogy ő volt életem egyetlen plátói szerelme. Csodálkozott. Hogy én szerelmes voltam? Mint a borjú, mondtam, tizennyolc évem minden hevével. Miért nem szóltam? Miért, miért? Mert nem mertem. Mosolygott, mint hajdan a könyvtárban.

A Haydn-darabomra azt mondta, ez az igazi Gesamtkunstwerk, Örkény megint igazolva látná magát, hogy jó szeme volt...

Csak fontosnak tartom megjegyezni, hogy Radnóti Zsuzsa nem 1963-tól volt a Vígszínház tagja, hanem 61-től. Meg hogy nélküle nem olyan volna a magyar irodalomnak az igazán értékes része, amilyennek ma ismerjük. Hogy a nagy szerkesztő nemzedék, Ignotus és Osváth, Illés Endre és Kardos kisinas volt hozzá képest. Egy elsős tanítónéni, egy egyetemi irodalomprofesszor, egy orvos, egy humánetológus egyszemélyben.

A napokban beláttam, hogy elakadtam a könyvemmel, hogy elküldöm Zsuzsának a szokásos "Segítsééég" címszóval.

Most mi lesz?

Egy fényképről

 

2017 márciusában készítettem ezt a képet Luzernban. Tetszett a kút meg a mögötte lévő épület. A homlokzatra az van írva, hogy Les Ambassadeurs. Előkelő szállodáknak adnak ilyen nevet. Soha életemben nem tudtam megfizetni előkelő szálloda semmilyen szobáját, ilyenformán az itt látható ház sem érdekelt közelebbről, pedig szívesen laknék ott, az ablakokból kilátni a tópartra, szóval jó hely lehet...

Összeraktam magamnak egy gyűjteményt a fontosabb világlapok online kiadásairól, amiket időről időre megnyitok (itt találtam a minap a Washington Post írását, amit föl is tettem ide, néhány órával később tele lett a net is az oroszok tanácsolta merénylettervvel), ma a Tages Anzeigerben van egy cikk, aminek egyik linkje visszautal a lap tavaly novemberi számára. Ott láttam meg egy ismerős képet - a fenti saját fotómnak a majdnem pontos mását. Ebből az írásból tudtam meg, hogy a Les Ambassadeurs nem szálloda, hanem egy svájci órakereskedő cég neve. Az írás arról szól, hogy a képen látható ház november 15-én bezár, utolsóként a genfi és a zürichi után, 40 alkalmazott kerül az utcára. A cég nem tudja tovább fizetni a bérleti díjakat az új amerikai vámok miatt...

A sárgahajú lókupec akkora pusztítást végez a világban, amilyen nem volt a II. világháború óta. Azzal is, amit tesz, azzal is, amit nem tesz. Körülbelül olyan tanulatlan, neveletlen, rosszízlésű, primitív ócska gazember, amilyen a csúti rém, csak ez a pojáca egy baromi erejű világhatalmat használ a beteg, despotikus hajlamai kiélésének eszközéül.

Éljen és virágozzék az amerikai demokrácia. Isten óvja Amerikát.

Ugye ez csak meggondolatlanság?

Bár politikai ellenfelem, mégis szomorú látvány a saját démonjaival küzdő, meghasonlott miniszterelnök látványa...

És aki ezt már nem tudja vagy nem akarja a hazának megadni, annak azt kívánjuk, hogy méltósággal vonuljon vissza.

Nagyon szépen kérem, ezt ne tessék elkezdeni. Nem politikai ellenfél, hanem egy köztörvényes bűnöző, egy nyavalyás rablógyilkos és háborús bűnös, ugyanolyan, amilyen Imrédy volt - attól ugyanis, hogy nem deklarált, írásos szerződés köti százezrek gyilkosához, egy ország lerombolójához, az orosz háborús bűnös nyílt támogatója ugyanolyan elbírálás alá esik egy bíróság előtt, mint a legfőbb agresszor. Éppen ezért nem kívánjuk, hogy "méltósággal vonuljon vissza" - semmije sincs ennek a nyomorultnak, ami méltóságnak látszana, és semmiféle visszavonulásra nem adunk lehetőséget, minthogy abban a büntetésvégrehajtási intézményben még nem járt, ahol életfogytig tartó büntetését le fogja tölteni, úgyhogy oda nem "vissza" fog vonulni, hanem be.

Ugye nem tervezi a néhány nap múlva miniszterelnök, hogy ezt a szörnyeteget futni hagyja?! Nem hiszem, hogy én vagyok az egyetlen, aki ezen mélységesen felháborodna.

Kétharmad!?

Már megint kezdik ezt a nyavalyás kétharmadozást. Értem én, hogy a mozgósítás érdekében, meg legyen mindenki még elszántabb meg ilyesmi, de legalább kérem jelezni, hogy azért tudják, nincs szükség kétharmadra a működtethető kormányzáshoz. Megint ideteszem a tavaly karácsonyi bejegyzésem egy idézetét, hátha eljut végre a megfelelő helyre:

"A 2026-os új Országgyűlésnek első ülésnapján három alapvető döntést kell hoznia:

I.) határozatot az új, IV. Köztársaság kikiáltásáról, arról, hogy Magyarország európai, demokratikus, jogállami köztársaság;

II.) megállapítani az Alaptörvény és az önkényuralmat kirívóan biztosító törvényi rendelkezések alkotmányellenességét és semmisségét;

III.) elrendelni a jogrendszer egészének haladéktalan felülvizsgálatát annak érdekében, hogy hatályos jogszabályok ne akadályozhassák az alkotmányos jogállam kialakítását." (...)

"A BÜNTETŐ IGAZSÁGTÉTEL: 1) nem politikai bosszú, nem kivételes jogi eszközök politikai alkalmazása: nincsenek kivételes törvények, népügyészség, népbíróság, hanem a ma meglévő törvények és jogintézmények alapján zajlanak le az eljárások;

2) a magatartásokat a megvalósulásuk idején hatályban volt szabályozás alapul vételével kell elbírálni;

3) a törvény előtt mindenki egyenlő, így mindenkire vonatkoznak a ma meglévő büntető, polgári, pénzügyi jogszabályok, ezért engedni kell, hogy a rendőrség, az adóhatóság, az ügyészség jogköreinek megfelelően eljárjon bárkivel – politikussal, politikához közeli vállalkozóval – szemben;

4) ha a törvényes bíróság bűnösnek találja és elítéli az ország leggazdagabb emberét vagy korábbi miniszterelnökét, bármely miniszterét, akkor nem a vállalkozót vagy a politikust ítéli el, hanem a bűncselekmények elkövetőit;

5) a törvénytelenül szerzett vagyonok egy része a bíróság által megítélt vagyonelkobzás révén kerülhet állami tulajdonba, más része törvényes államosítással és ebből a tulajdonból lehetséges valamiféle igazságos és méltányos igazságtétel."

Az idézet szerzőjéről a megfelelő tudnivaló:

Vörös Imre (Budapest, 1944. október 20. –) magyar jogtudós, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja... 2002-től nyugdíjazásáig az MTA Jogtudományi Intézetének tudományos igazgatóhelyettese. 1990 és 1998 között az Alkotmánybíróság tagja.

Tud valaki autentikusabb embert ebben a tárgyban? Mert én nem.

Egy mai hír

Ideteszek valami nagyon fontosat azoknak a normális olvasóknak. akik nem rongálják az idegrendszerüket az effajta hírekkel - azért vagyok ilyen kíméletlen, mert ezt tényleg tudniuk kell, ha a Washington Post értesülése valósággá válik, amire komoly esélyt látok. Ennek a blognak a szorgalmas látogatói tudják, hogy legalább nyolc éve időről időre belekiáltom a pusztába óvó figyelmeztetésemet: a csúti szörnyeteg véres romhalmazzá próbálja pusztítani az országot, ha netán veszít egy választáson, mert iszonyatosan buta ugyan, de azt azért tudja, hogy azt nem ússza meg többszörös életfogytiglan nélkül, a hozzá hasonló ostoba despoták általában igyekeznek magukkal rántani a megsemmisülésbe a tág környezetüket, minimum emberek százezreit, épületeket, hidakat, utakat, mert ha kő kövön nem marad, akkor esetleg meg tudnak lógni. Úgy tudom, ez eddig egyiknek sem sikerült. Ennek a mi fiókdespotánknak sem fog.

In an internal report for the SVR  obtained and authenticated by a European intelligence service and reviewed by The Washington Post, the operatives proposed a way to “fundamentally alter the entire paradigm of the election campaign” — “the staging of an assassination attempt on Viktor Orban.”

 “Such an incident will shift the perception of the campaign out of the rational realm of socioeconomic questions into an emotional one, where the key themes will become state security and the stability and defense of the political system...” 

Futólagos fordításban:

Az SVR (Служба внешней разведки - aki már nem tud cirill betűt olvasni, annak "szlúzsba vnyesnyej razvedki" azaz Külső /külföldi/ Hírszerző Szolgálat) számára készített belső jelentésben, amit egy európai hírszerző szolgálat szerzett meg és hitelesített, és amit a The Washington Post ellenőrzött, az ügynökök egy olyan módszert javasoltak, amely alapvetően változtatja meg a választási kampány teljes módszerét és kimenetelét: egy merényletkísérlet Orbán Viktor ellen. Egy ilyen incidens a kampány lényegét a társadalmi-gazdasági kérdések racionalitásáról érzelmi síkra helyezi át, ahol az állambiztonság, a politikai rendszer stabilitása és védelme lesz az alaptéma. 

Lövés valószínűleg lesz, remélem, nem olyan fakezűre bízzák, aki el is találja a célpontot - nem az a terv, nem is volna jó, nem is megoldás, úgy is mondhatnám, isten őrizz tőle, legyen csak szép nagy bírósági tárgyalás, a végén valamelyik szigorú őrzésre alkalmas BV intézmény. A magyar történelem legundorítóbb és legócskább bűnözőjének kívánjunk hosszú életet, reggel hattól este nyolcig kapálás a parlagföldön, karbantartandó az egészségét, húsz perc ebédszünet, gazdagon megrakott vegetáriánus tálakkal.

Egyszóval nyugalom.

Tényleg azt hittem, hogy rosszul látok

 Chuck Norris halálára: amerikanizálta a keleti harcművészetet, talán még Bruce Lee-től is ügyesebben

Mer aztat láthassa akárki, hogy itten a édes anyánk nyelve hogyan és mikép és mi módon van beletörve a kerékbe ha és amennyibe. 

Ennél ócskább lábszagú és aljas merényletet már nem nem tudok elképzelni a magyar nyelv és a magyar újságírás ellen. Nem hiszem, hogy van még egy nép bárhol a Földön, amelyik tűri, hogy naponta így meggyalázzák a fenti címet létrehozó és azt megjelenni engedő nyavalyás gazemberekhez hasonlók. Ezek nemcsak a nyelv és a civilizáció gyilkosai, ezek a teljes nemzetet pusztítják el. Nagyon rövid idő alatt. Sem háború, sem egyéb tömeggyilkosság nem képes arra, hogy a kultúrájánál fogva semmisítsen meg egy népet, azt csak így lehet elérni - így viszont hihetetlenül hatásosan és gyorsan.