Mi kell még?

Hónapokkal ezelőtt jelent meg a világsajtóban az itt következő mondat, hónapok óta nem írom le azt, ami nyilván minden többé-kevésbé értelmes emberben felmerült, most már nem várok tovább.

„Ha Putyin ledobná az atomot, az USA megsemmisítené az orosz hadsereget – mondja a CIA volt igazgatója”

Van egy, első pillantásra különösen hangzó kérdésem: miért csak akkor? Ami eddig történt, az nem elég? Ha az oroszok szándéka Ukrajna megtámadására abban a tettben konkretizálódik, hogy elindul a hadseregük és kilövik az első golyót, és az ezután következő egyetlen írásbeli figyelmeztetésre nem fordulnak azonnal vissza, akkor még mire várunk annak a hadseregnek a megsemmisítésével? Mi kell még? Ez, ami az elmúlt tíz hónapban történt sem elég? Emberek százezreinek halála, millióinak nyomorba döntése, városok romhalmazzá változtatása sem elég?

Nem fogom én itt most a törvényhelyeket idézni a béke elleni bűncselekményekről meg a háborús bűncselekményekről, elavultak, szemforgatók, ostobák. Béke elleni és egyben háborús bűncselekmény az, amit néhány sorral följebb leírtam: a szándék deklarálása, a hadsereg fenyegető megmozdulása és a figyelmeztetés figyelmen kívül hagyása a háborús bűncselekmény. Így együtt. Aminek azonnali retorziója az illető hadsereg megsemmisítése.

Semmi kétségem nincs afelől, hogy nem alaptalan David Petraeus idézett mondata: …az Egyesült Államok és szövetségesei megsemmisítenék az orosz csapatokat és a felszereléseiket Ukrajnában… – megismétlem a kérdést, miért nem teszik?

Van egy szomorú és egyben szörnyű válaszom. Azaz tudják mit? Nem írom le a választ és nem fejtem ki a vele járó következtetéseket, csak felteszek néhány kérdést: mit gondolnak, az Egyesült Államok és szövetségeseinek fegyvergyártói mennyi pénzt kerestek eddig Oroszország háborúján? Mit gondolnak, az Egyesült Államok és szövetségeseinek kormányai mennyi pénzt fizettek ki eddig ezeknek a fegyvergyártóknak azokért a fegyverekért, amiket ezek a kormányok Ukrajnába küldtek? Mit gondolnak, azokat a pénzeket nevezett kormányok honnan vették? Kiknek az adóiból? Ön, kedves olvasóm, ön személy szerint mit gondol, mennyi pénze ment rá eddig erre a háborúra? Mit gondol, azokat, akik ezeket a pénzeket tíz hónapja eldurrogtatják, mennyire érdeklik a megölt emberek százezrei, a nyomorba taszítottak milliói, a lerombolt városok épületei, bennük az elpusztított lakások kifosztott lakói?

Még egyszer, semmi kétségem nincs afelől, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei képesek szinte pillanatok alatt megsemmisíteni az orosz hadsereget. Az ukrán nép szenvedése ehhez nem elég. 

Mi kell még? 

Hülye kérdés, ugye? Még több pénz a még több fegyverért, mely fegyverek gondos megválogatása egyvalamit garantál: nem semmisíti meg az orosz hadsereget. Miáltal az ukrán nép szenvedése folytatódik.

Az meg kit érdekel?

Frizuradivat

 

Damnatio memoriae

 Ez itt a tokaji bort készítő-forgalmazó emblémája. Ahány palack bor, annyi megjelenése ennek a névnek.

Nem ismerem a tulajdonost. Nyilván nem tehet róla, hogy ezzel a névvel született. De arról már tehet, hogy megtartotta ezt a nevet. Ami akkor is gyalázat volna, ha csak egy bérház lakásának az ajtajára írná ki. De százezer számra terjeszteni a nagyvilágban...

Az emberi történelem leggyalázatosabb tömeggyilkosának a nevét forgalmazni akkor is felháborító, ha a jog - eléggé el nem ítélhető módon - nem tartja szükségesnek a damnatio memoriae törvényi paragrafussá emelését. Az emlékezet elátkozása sokat segítene a kultúra, az erkölcs megtisztításában, például a magyar nácipártok jelenlegi működésének megakadályozásában.

Ha valaki netán nem tudná, Heydrich volt egyebek között az "endlösung" néven megismert förtelem kitalálója, Hitler egész működésének ideológiai meghatározója. 

Ugye nem kell mondanom, az a betű eltérés semmire sem mentség, kimondva a név ugyanaz.

Magyarország közeljövője

 

A karddal hadonászó alak a magyar miniszterelnök.

Harrison Ford Indiana Jones-a az Európai Unió.

Születésnap

 

Párducpompa

Tóth Krisztina: Párducpompa

2017.08.29 — Szerző: Artzt Tímea

Ki lenne a párduc? Az, aki látja a kifosztott pompát, vagy azok, akik az értékekkel már csak tetkó, rózsaszín graffiti vagy szövetminták révén találkoznak – egy olyan Magyarország lakói, akiknek könnyei egy tetovált tigris rákos daganatából fakadnak.

Így kezdődik a Kortárs Online visszaidézett írása 2017-ből, amivel most kívánnak boldog születésnapot Tóth Krisztinának. 

A "recenzió" így fejeződik be:

Tóth Krisztina társadalmi tablója sötét, kicsinyes, bosszúálló alakoktól hemzseg, mégis pompázatos kötet, mely feloldódik az anyanyelvben a szolidáris szempár uralma alatt.

Ha egy ország legelitebb irodalmi folyóirata ilyenre képes, az mindennél kegyetlenebbül jelzi a nyelv pusztulását.

Ez a nép körülbelül 8000 éve küzd a megmaradásért, egyetlen összetartó ereje a nyelv volt.

Nincs tovább.

Miért nem jelentkeznek?

Megnyilvánult a jegybankelnök. Ennek kapcsán valaki felrakta a netre az öszödi beszédet - hogy milyen okból és milyen céllal, azt most hagyjuk, mindegy ugyanis, a "kommentelő" elég nyilvánvalóan ostoba, ha bármilyen összefüggést lát.

Viszont erről eszembe jutott a kérdés, amit szűkebb társaságban már sokszor föltettem, de itt írásban még sosem: hol vannak az öszödi beszéd "kiszivárogtatói"?

A nagy leleplezők, akik jót tesznek az emberiséggel vagy legalább emberek egy csoportjával, büszkén elő szoktak állni. Hogy mindenki tudja, mit köszönhet nekik.

Hallotta valaki Szily Katalint vagy Szekeres Imrét, amint fennen hangoztatja, hogy nekik köszönhetjük... mit is? Hát például azt, amiben 13. éve élünk, a világtörténelem relatíve legundorítóbb, legsunyibb náci uralmát. 

Hányszor jegyezhette fel a história, hogy egy ország vezetője beismeri, a pártja és kormánya hazudott? (Nem ő egyedül, a pártja és a kormány, amit ő többesszám első személyben említett.) Ebben a gusztustalan, ázsiai törzsi berendezkedésű, ezerév alatt mit sem változó történelemben teljesen váratlanul termett egy ember, aki szakított a gyakorlattal, és elkezdett volna társadalmat, országot építeni. Szily Katalin, Szekeres Imre és a többiek (mit gondolnak, fognak tiltakozni, amiért én most ideírom a nevüket?) ezt megakadályozták.

Csoda, hogy 16 éve még mindig nem tudjuk, ki hamisította meg az öszödi beszédet? Hogy még mindig nem Sopronkőhidán töltik az életfogytiglant mint a magyar történelem leggyalázatosabb hazaáruló tömeggyilkosai?

Levél formula

 

„Tisztelt Tankerületi Igazgatók!...

…Tisztelettel,

Árendás Péter

nyugalmazott gimnáziumi igazgató”

Nem tudom, milyen szakos az igazgató úr. Nem tudom, hány éves. De sosem késő megtudni: a szavaknak jelentésük van. Akkor is, ha úgynevezett frazeológiai elemek (állandó szókapcsolatok) részei. Akkor is, ha ezen belül megszólítási formulák részei. A kedves, drága, szeretett, nagyrabecsült, tisztelt, igen tisztelt szavak a megszólítási formulán (állandósult mintán) kívül, önmagukban saját jelentéssel bíró névszók, mely jelentés nem veszti érvényét a megszólításon belül sem.

A tankerületi igazgatók semmiféle tiszteletet nem érdemelnek – derül ki a levél tartalmából. Azaz a levél írója egyáltalán nem tartja őket tiszteletreméltóknak.

Akkor miért írja a megszólításban, hogy „tisztelt”?

Miért ismétli meg az elköszönő aláírásban, hogy „tisztelettel”?

Mert a hivatalos levél formula szerint így kell?

Nem kell.

A szavak jelentése fontosabb, mint a militáns formula előírása.

Tankerület Igazgatók!...

…Árendás Péter

nyugalmazott gimnáziumi igazgató

Így elolvasom én is, ha közzétette. De ha meglátom, hogy tisztel valakit, aki egyáltalán nem tiszteletreméltó, akkor már el sem olvasom. Hiteltelen ugyanis.