Az udvarról nézve

Már megint tele van a net ezzel a gazellaarcú gázszerelővel, akinek az arcáról és a tekintetéből egy gazella értelmi képességei olvashatók le.

Átfutott az agyamon, miért éppen ezt a rémületesen primitív kétlábút választotta a szájnyalogató futballista. Az kevés, hogy hasonló a hasonlónak örül, persze ez a nyilvánvaló, két büdös bunkó jól megérti egymást, egy ilyen kitüremkedéssel, mint ez a szerelő, nincs gond, ez magától értetődő természetességgel utalja át a pénzeket a megfelelő bankszámlákra, egy pillanatig sem éli bele magát abba az illúzióba, hogy a pénz az övé. Dehát jellemtelen csúszómászót bárhol lehet találni, még a jó külsejű diplomások között is. Olyasfajta gerincbajnok, mint a jónevű irodalmár elfajzott unokája, aki buta ugyan, mint a főd, de mégiscsak Nagy Britanniában szerzett diplomát, vagy a jelenlegi londoni nagykövet, aki ugyancsak bizonyította, hogy képes fényesre nyalni a megfelelőnek ítélt segget, az ilyenek azért mégis inkább hasonlítanak emberre, mint négylábú kérődzőre (ami másfelől súlyosbító körülmény, de most nem arról van szó). Vagy ott vannak a főpapok. Szinte bármelyik. Mari néninek a zsigereiben sem mozdulna semmi kellemetlen érzet, ha meglát például egy püspököt, aki közbeszerzéseket nyer. Az egyházának természetesen. Ez a gázszerelő zsenánt, ha megfogalmazva nem is, de valahol mélyen a pislákoló tudat alatt a jobbágymentalitású magyar népben ott motoszkál: miért kell egy ilyennel mutatkozni? Hiszen a mi drága miniszterelnökünk ennél sokkal jobb.

Persze, hogy nem jobb, de hagyjuk meg a zsellérízlésnek, ami az övé, és kérdezzük ismét, miért a gázszerelő?

A válasz egyszerű. A futballista nem lát különbséget. A baromfiszaros udvarról nézve nincsenek kulturális szintek, sem emberi külsőben, sem intellektuális képességekben. Neki tetszik a gázszerelő is, éppen olyan, mint például az orosz diktátor vagy az azeri. Ez a Macron egy piperkőc, ezzel nem is lehet nótázni például, és ez képes volna nem szotyolázni például, ha meghívná a felcsúti stadionba.

Jó ez a gázszerelő. Éppen megfelel minden követelménynek.

Faeke

Azt olvastam egy "kommentelőtől", hogy bármelyik magyar falu lehetne Őcsény, mert a magyar vidék könnyen "megvezethető", nem kap mást, mint kormánypropagandát.

Nem csak a magyar vidék. Nem csak a magyar kormánypropaganda szennyez. A 21. századi emberiségnek jóval több, mint a 99 százaléka ugyanazon a szellemi színvonalon van, amelyiken a tízezer évvel ezelőtti ember élt, mikor elkezdte művelni a földet, és rájött, hogy ehhez társakra és eszközökre van szüksége. Hiába tanult meg traktort vezetni, az lényegében egyáltalán nem különbözik a faekétől, mindkettő bizonyos irányított mozgássort igényel, valószínűleg egy csimpánznak is meg lehetne tanítani a kellő türelemmel - az ember megragadt az eszközhasználó emlős szintjén, ösztönei határozzák meg a cselekedeteit, primer reakciói nem különböznek az állatvilág más fajaitól ismert viselkedéstől: fél és dühöng (a kettő általában összefügg), valamint funkcionál, vágyai az üzekedés lehetőségéig terjednek, ha ebben valaki megakadályozza, ismét csak fél és dühöng.

Az ember nem jónak születik. Nem is tudja, mi az, amíg meg nem tanulja. Ha nincs senki, aki megtanítaná neki, akkor olyan lesz, amilyen a csúti futballista, mindenkitől rettegő, mindenkit gyűlölő primitív ösztönlény,  a szotyolaköpködő esetében súlyosbítva a kielégíthetetlen vággyal, minek következtében mindig legalább három fokkal a saját szintje fölött tartózkodik, ami hatványra emeli a rettegést, ennélfogva a gyűlöletet. Ilyenből viszonylag kevés van, de szinte törvényszerűen mindegyikből politikus lesz vagy pap.

Az atlanti térség fejlődését ez a tízezer évvel elmaradott tömeg gátolja. Az energiák nagyobb része ennek a hordának a féken tartására megy el, kevés marad az ösztönlények tanítására. Hallom mindig, hogy a finn példát kellene követni, de azt sosem hallom, hogy a finn példa követése körülbelül a követés elindításának pillanatától számított ötven év múlva hozza meg a javulás első, kézzelfogható jeleit. És 150-200 év múlva várható az emberi társadalommá alakulás kezdete.

Valamint azt sem hallom, hogy amíg a kereszténység mint vezérszólam, igazodási pont, a fejlődés megszabott iránya egyáltalán szóba kerül, amíg ez a százmilliók halálát és elbutulását okozó borzalom el nem tűnik a fogalmi készletből, amíg a keresztény ember térden állva az égre néz és úgy imádkozik nyilvánosan, büszkén a saját primitív szokásaira, addig nincs oktatási rendszer, ami működőképes lehet. Nem hallom, hogy néhány elszánt írni-olvasni tudó kivételével eljutna az emberhez a kérdés: mit tud felmutatni a kereszténység, amitől az emberi faj fejlettebb, jobb lett? Tudok inkvizícióról, hittérítésről és háborúkról isten nevében, de ezt a többi vallás többi istene is tudja, legföljebb a kereszténység nevében több ember halt meg és több aljasságot követtek el. De semmit nem tudok, ami kifejezetten a kereszténység sajátja volna, másutt a világon olyan nincs, és a kereszténység az ő hirdetett magasabbrendűségével kitűnne az összes többi vallás és ideológia közül.

A kereszténység alaptanítása az egy Istenben való hit, ami úgy keletkezett, hogy az ember bűnös, bűnei miatt elidegenedett Teremtőjétől, ezt a szakadást viszont nem lehet emberi erővel áthidalni. Azaz: az ember hisz abban az egyistenben, akitől elidegenedett. És az egyisten majd megoldja, hogy az ember (aki keresztény) rátaláljon az egyistenére, méghozzá úgy, hogy közben feláldoz egy embert, méghozzá úgy, hogy Jézus "Krisztusban" emberré lett az egyisten, és ezt a Jézus "Krisztust" áldozza fel, aki voltaképpen saját maga, az a bizonyos egyisten, ennélfogva önmagát áldozza fel. 

Ez a kereszténység alapja. Az, hogy az ember bűnös. Ebből hogyan lehetne szeretet és jóság (amivel különben az emberiség ugyancsak nem jutna előbbre)?

A kereszténység ideológiájában minden nehézség nélkül fölfedezhető a félelem és a gyűlölet (Én az Úr a te istened, féltőn szerető isten vagyok, aki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyedíziglen, akik engem gyűlölnek/Móz.II. 20.5.), de hol van a világot nemesebbé tevő, követendő gondolat, ami által az ember  szolidárisabb lesz, okosabb és szabadabb? Némely keresztény papok jó emberek? Azok a kereszténységük nélkül is azok lennének. Mozart Requiemje? A kereszténység a témát adta, nem a tehetséget, még kevésbé a zsenialitást, a mű pedig a téma ellenére lenyűgöző.

Az őcsényi förtelem egy betegesen ostoba, primitív alak tevékenységének következtében történt meg, de könnyen történhetett meg. A csúti dagadék csak egy általános szimptóma különlegesen gusztustalan, gennyes kelése. Igaz, fertőző, gyógyszeres kezelése lehetetlen, csak sebészi beavatkozással távolítható el. De ez a műtét nem kezdhető el a beteg beleegyezése nélkül. Az pedig nem fog beleegyezni, mert hiába magyaráznánk, nem képes felfogni, hogy ebbe a gennyes kelésbe végül ő fog belehalni.

A népszavazásról

Én katalán vagyok, ami azt jelenti, hogy szebb vagyok és okosabb és gazdagabb, mint te andalúziai, mert te szegény vagy és lusta.

Olvasták valahol ezt a mondatot? Pedig erről van szó. Meg még arról, hogy a szebbet és okosabbat folyton csak elnyomják, és nem tud érvényesülni. Évszázadok óta csak elnyomják. És majd ő most megmutatja. Miért éppen most és mit mutat meg? Hát... talán mostanra sikerült annyira belehergelni őket a melldöngető nacionalizmusukba, hogy most akarják megmutatni. A világnak. Hogy ők egyedül is.

Nem értek a nemzetközi joghoz, de például meglepne, ha a Spanyolországból való kiszakadás után Katalónia automatikusan maradna az Európai Unió tagja. Meg az is meglepne, ha a spanyol gazdasághoz, kereskedelemhez és közlekedéshez természetesen kötődő Katalónia ezek nélkül is olyan kiemelkedően teljesítene, mint így.

Dehát ez mind nem fontos. Engem az érdekelne, hogy mi a cél. Hogy akkor mi van, ha Katalónia egyszer csak önálló ország lesz? Akkor majd indíthatnak háborút például? Hadat üzenhetnek bárkinek, például Spanyolországnak is, ahol annyit bántották őket? Hogy katalánabb lesz egy katalán, ha nem saját törvényekkel intézkedő, saját közigazgatású, Katalónia néven Spanyolország autonóm közössége lesz, hanem Katalónia néven mindentől és mindenkitől független Katalónia lesz? Tényleg annyira ostoba mindenki abban a különben rendkívül rokonszenves autonóm közösségben, hogy azt hiszi, létezik függetlenség?

Zürich kanton népszavazást ír ki, mert elegük van abból, hogy ők tartják el Ticino kantont. Meg ilyesmi.

Hogy aztán mit tett a spanyol kormány? Az már egy másik kérdés. Reagált. A maga módján. Ott is csak politikusok vannak. A dolog persze nem egyszerű, az érdekek számosak. De minden azzal kezdődik, hogy én szebb vagyok és okosabb. Hogy miért? Nem azért, mert én személy szerint tettem azért, hogy így legyen, hanem azért, mert katalán vagyok. Úgyhogy én most megmutatom, hogy neked nincs annyi jogod, mint nekem, mert te nem vagy katalán.

A nemzetállamoké a jövő, mondja a csúti futballista. Aha.

Büszkeség és balítélet meg a zombik

"Gyilkos vírus harapódzik el a 19. századi Angliában: a halottak életre kelnek és a tisztes polgárok életét fenyegetik. Az öt Bennet-lány szeretne férjhez menni, miközben megpróbálják megvédeni magukat az egyre növekvő fenyegetéstől, mielőtt késő lenne. Elizabeth mestere a harcművészeteknek, és Mr. Darcy sem csak egy jó parti, hanem rutinos zombivadász. Jól nevelt úrilányok és a fess úriemberek két bál és házassági ajánlat között öldösik az élőholtakat. Jane Austen regényének zombi átirata."

Úgy tudom, aki ezt kitalálta, szabadlábon van. Aki pénzt adott rá meg aki leforgatta ugyancsak. Aki a stáblistára oda merte tenni, hogy Forgatókönyvíró: ...Jane Austen... az is ép és egészséges.

Nem elmélkednék én most jogutódról, annak hiányában állami kötelezettségről meg az emberi kultúra büntetlenül folytatható meggyalázásáról, csak csöndesen szólok, semmi csodálkozni való nincs abban, hogy egy olyan ország, ahol ez az iszonyat lehetséges, olyan elnököt termel ki magából, amilyen ez a jelenlegi.

Ebből egyenesen következik, hogy a barbárság korszellemének langymeleg váladékában természetes módon tenyészik az a rajongó lény, amelyiknek az udvar szigorú gyöpén imbolyog göndör mosolygása, és ott hadonászik és tapicskol, midőn meglátja pontos hasonmását, a csúti ostobát.

Idegenek Őcsényben

A sörhasú csúti futballista megdicsérte az őcsényi primitíveket. Jól tették, hogy kiutálták a menekülteket. Még meg is indokolta, miért tették jól. Azon kívül, hogy feljött a torkomig a keserű, nem látok semmi különöset, azonos szellemi színvonalon állók együtt dödögtek, valamelyest nevezhetnénk szomorúnak a tényt, mely szerint ebből a hónaljvakaró makogásból az egyik fél Magyarország miniszterelnöke, dehát már megszokhattuk.

Inkább ajánlanék megfontolásra némely történelmi és irodalmi ismereteket, amikkel nem szokás foglalkozni, úgy értem, még a legokosabb egyetemi emberek és akadémikusok, valamint legnagyobb költőink is félrenéznek - azt nem feltételezem, hogy nem tudják, mit írnak és beszélnek.

Induljunk ki egy idézetből:

TIBORC
                  A jó merániak
        Azt háború nélkül is megteszik; mert
        Hisz' a zsidók eleget fizetnek; a-
        Kiket tulajdonképpen tán nem is
        Lehetne embernyúzóknak nevezni,
        Nyúzásra bőr kivántatik, holott
        Azt a merániak magok lehúzták
        Már csontjainkról; így tehát ezek
        A húsba kénytelenek bemetszeni -
        Igaz, hogy a metéltetett sikolt; de
        Hisz' arra nem szükség hallgatni, csak
        Haszon lehessen. - S a nagyasszony -?
        (Keserű megvetéssel lódítja el a kezét.)
BÁNK (fejét az ablakfához nyomván).
        Oh!

TIBORC
        Ő cifra és márványos házakat
        Épittet; és mi - csaknem megfagyunk
        Kunyhónk sövényfalai közt -

Tetszik érteni? Nem? Magyarázzam meg?

Ez itt a 19. század elejének drámai versezetbe alkotott antiszemitizmusa és xenofóbiája jeles színi szerzőnk által néhány sunyi sorba sűrítve. Amit a jó merániak (erre a szóra mindjárt visszatérek) háború nélkül is megtesznek, az a fosztogatás, a zsidókat pedig azért nem lehet "tulajdonképpen tán"  embernyúzóknak nevezni, mert abban a merániak jobbak és gyorsabbak, ők már lenyúzták a bőrt, minél fogva a zsidóknak csak a hús marad, abba kell belemetszeniük, minek következtében a "metéltetett" sikolt ugyan, de az nem fontos, "csak haszon lehessen".

Kissé zavaros, ugye? Hogy a büdös zsidókat körülmetélik, az annyira undorító, minek törődnénk olyan lényegtelen apróságokkal, mint a hús (nem húsba vágnak) és bőr közötti különbség ? Lényeg az, hogy egyik nagyobb fosztogató, mint a másik, a szegény magyar nép tönkretétele a verseny alapja a vetélkedő idegenek, a merániak és a zsidók számára. A zsidók különben már akkor is magyarok voltak, a Bánk bán szerencsétlen, sors sújtotta Endre királya a valós történelemben II. Andrásként szükségesnek tartotta az Aranybullába belevetetni az első magyar zsidótörvényt: „Kamaraispánok, pénzváltók, só-tisztek és vámosok nemesek legyenek, zsidók és szerecsenek ne lehessenek”. A "jó merániak"-ról meg már a 19. század elején is lehetett tudni, hogy ilyen nép, sőt ilyen illetőség sincs. Gertrúd nevében kétségkívül ott van a Meran szó (Gertrud von Andechs-Meran), de az csak egy alig létező királyi adománybirtokra utal, ami a 12. században a bajor Andechs famíliáé volt - a szó a Meer (tenger) képzett formája, Isztria egy részét nevezték így, nem emlékszem pontosan, nincs időm most utánanézni, de azt hiszem, Gertrúd életében ez a föld már a Velencei Köztársaság tulajdonába ment át. A jó merániak bajorok voltak, és különben semmi rosszat nem tettek a magyaroknak, a szegény népet II. András és az ő nemesei sanyargatták. Azt nem tudom, András királyunknak is volt-e egy Finkelstein-szerű gusztustalan tanácsadója, vagy maga találta ki, hogy a saját aljasságait praktikus az idegenekre tolni, mindenesetre tény, hogy a nemi ösztön által vezérelt uralkodó elvette feleségül a kor egyik legszebb lányát, aztán Gertrúdot és kíséretét felhasználta  (az István óta már működő) idegengyűlölet felszítására. És nem utolsó sorban elindította a magyar történelem lejtmenetét a megyényi birtokok adományozásával, finom meleg mocsarat készítve a kiskirályoknak nevezett oligarchia előtekergődzésének - történt mindez bő 300 évvel Mohács, nemzeti nagylétünk nagy temetője előtt, mint már mondtam, Mohács nem eredő volt, hanem szomorú és szánalmas következmény, az ősbűn II. Andrásé.

Hát valami ilyesmi. A nagy magyar tragikus hős Bánk különben szlavón bán volt, a magyar király "hű jobbágya", nádor és udvarispán, nem voltam ott, bizonyítani nem tudom, de kicsi a valószínűsége, hogy egy Tiborc szerű paraszt a színe elé kerülhetett. Arra viszont kétségtelenül jó volt, hogy a magyar irodalomtörténet máig előadhatatlan, viszont legalább igazán kártékony drámájának címadó hőse legyen, aki példát mutat a magyarságnak, hogyan kell idegent gyűlölni és ölni, mert mi itt Szlavóniában, oppardon Magyarországon a legkiválóbbak és legokosabbak vagyunk, csak a nemlétező merániak elnyomnak minket.

Ennek a nagyromantikus (különben tényleg szép) magyar nyelven megírt, értékes költészetet felmutató, rendkívülien rossz és ártalmas drámának a március 15-i bemutatása a mi dicső forradalmunk évében, 1848-ban valószínűleg erősítette Kossuth Lajosban (bár ő az előadás estéjén éppen Bécsben volt, de a szellemiséget születése óta sajátjának tartotta) és a tőle semmiben sem különböző nemességben a bizonyos tudatot: a nemzetiségeket márpedig el kell söpörni. Azok csak ne ugráljanak itt a nagy magyar hazában, akármilyen sokan vannak is (majd háromszor annyian, mint a magyarok), örüljenek, hogy megtűrjük őket. Mi, a földkerekség legjobb, legokosabb és legszebb népe.

Ezen a nagyszerű és dicső eszmén aztán el is ment a 48-49-es forradalom és szabadságharc - lényegében már azelőtt, hogy elkezdődött volna.

Nem írtam le semmit, ami ne volna ismert. Mit gondolnak, a csúti futballista mennyit tud ebből?

Ugye. Akkor miért csodálkoznak annyi primitív aljasságon, amennyi az őcsényi pufogáshoz kellett?

Hagyjuk a fenébe az egészet

Valamit kifelejtettem a tegnapiból. Ha Gyurcsány nem tudja (márpedig úgy látszik, nem tudja), hogy őt csak a többiek tudják tisztára mosni (azért gondolom, hogy nem tudja, mert nem azt próbálja elérni), akkor miért erőlködik? Jó, értem én, azért tartottam őt jónak, mert politikusnak rossz. Kékszemű kisgyerek egy nagy piros rollival. Szereti a politikát. Szerelme reménytelen. Annyi minden van még a világon. Most már persze mindegy. Ha már úgy alakult, ahogyan leírtam, csöndben kellett volna maradnia. A nép már rég rájött volna, hogy nem egy ilyen szeretőnek kell kosarat adnia. Azt hiszem, már mindegy. Én sajnálom. Önző módon sajnálom, mert csak kihasználni akarnám. Mert el tudná söpörni a csúti csóvás tömeggyilkost. Na mindegy. Csak mondtam, a rend kedvéért.

Amúgy meg tényleg mindegy. Van egy axióma. Aki politikus akar lenni, az nagyon buta ember. Félreértés ne essék, nem a politikától butul el, eleve ostoba. Ezek irányítják a világot körülbelül tizenötezer éve.

Hónapokkal ezelőtt írtam a momentum nevű gyerekekről. Politikusok akartak lenni. De azt mégsem gondoltam, hogy ennyire ostobák.

Miben reménykedhetünk? Semmiben. Ha a hordóhasú slampos kezelése már hatástalan lesz és felugrik az asztalra kukorékolni, akkor jön egy másik gazember.

És tudják, mi a legborzalmasabb? Hogy ha a túloldalról valaki el tudná söpörni ezt a nyomorult hájtömeget, akkor is csak egy másik gazember jönne.

Politikus.

Megfelelés

Hektikusan alakul az olvasottságom. Érdekes, rádiós koromban ez nem érdekelt. Szecskő Tamás, a magyarországi közvéleménykutatás megalapítója időnként közölte velem a műsoraim általa mért hallgatottságát (az öccse a barátom volt), mikor azt mondtam, kösz, de nem érdekel, nevetett, hát persze, nyilván azért, mert rengetegen hallgatnak, jóval a rádiós átlag felett. Pedig tényleg nem érdekelt. Nem foglalkoztam vele, annyira nem, hogy nem is tudtam, miért nem foglalkoztat a kérdés.

Most kénytelen voltam belegondolni. Amióta a kiadóm azt mondta, világsiker lesz a Názáreti című könyvem, beleéltem magam - sok pénzt fogok keresni, és sokakat fogok elgondolkodtatni. Kicsit jobb lesz a világ.

Aztán nem lett világsiker a Názáreti. Egyelőre nem. Talán (nagyon valószínű) nem is fogom megérni, mire az lesz. De - tekintsenek akár önteltnek, nagyképűnek - az lesz. A jelenkornak nem sikerült megfelelnem, az újbarbárság nem igényel mást, mint nagy tükröket, amikben bámulhatja magát. De a könyvem könyv lesz, fontos, állandóan a köztudatban lévő, amíg lesz emberiség.

A kérdés, amit sosem tettem föl magamnak, most mégis kérdés lett: meg akarok-e felelni.

Amikor gimnáziumban tanítottam, meg akartam felelni a diákjaimnak? Meg sem fordult a fejemben. Nekik kellett megfelelniük nekem? Bizonyos szempontból igen. Nem úgy, ahogyan a porosz rendszerű magyar iskolarendszer gondolja, én nem feleltettem és nem írattam dolgozatot, nem is osztályoztam - megalázónak, felfuvalkodott ostobaságnak tartottam, hogy én minősítsek ilyenformán egy másik embert, három hónap után az igazgató el is távolított. Neki sem akartam megfelelni.

Vannak foglalkozások, amikben nem lehet benne a megfelelési kényszer, mert ha az egyáltalán megfordul a hivatását gyakorló fejében, meg is ette a fene az egészet. Én egész népemet fogom nem középiskolás fokon taní-tani.

Akit az érdekel, amit én tudok, meghallgat. Elolvassa, amit írtam. A diákjaimmal az első órán közöltem, hogy aki unja, amit beszélek, nyugodtan kimehet, semmilyen következménye nem lesz, ha másik tanárral találkozik a folyosón, mondja azt, hogy üzenetet visz tőlem a tanáriba. Az újságot, amibe írtam, megvette vagy nem vette meg, aki elment az újságárus előtt. Ha megvette, ki is dobhatta. A rádiót bármikor kikapcsolhatta. Sosem gondoltam, hogy nekem fontos, hányan hallgatnak, olvasnak. Annak lehet fontos, aki elkezd hallgatni, olvasni, aztán marad velem.

Nem akarok megfelelni senkinek. Most már azt is tudom, miért.

Mert akkor nem csak a magam árulója lennék, azé is, akihez beszélek.