Ma ismétlik a Szegénylegényeket. A 6 évvel ezelőtti jegyzetem aktuálisabb, mint valaha:
Betyárok
"Én egy
olyan cégnél dolgozom, akiknek elvileg lehet, hogy van valami közük valamilyen
politikához, de én a fizetésem egy olyan embertől kapom, akinek ha megnézzük a
szakmai útját például, akkor nagyon sok embernek Magyarországon előre kellene
köszönnie csókolómmal neki.”
Ha nem bánják, inkább nem írom ide, kitől
származik ez a mondatszörnyeteg. Nemcsak a lényétől irtózom ugyanis, hanem a
sötét prolibecézésétől is. Mondtam néhányszor, a papír (ez néhány éve már a
monitor képernyője) nem bír el bizonyos betűcsoportokat, például bizonyos
neveket. Tetszik emlékezni A Pál utcai fiúkra? Nemecsek csupa kisbetűvel írt
nevére? Abban a törvénykönyvben, amivel adós a világ jogalkotása, szerepelnie
kellene egy olyan paragrafusnak, ami meghatározza, mely bűncselekményeknek
volna az induló büntetési tétele, hogy az elkövetőnek elveszik a nevét. A
VII-VIII-IX. kerületi nyomornegyedekben sokaknak van egy olyan nevük, amit a
környezetüktől kaptak, ami akkor is inkább gúnynév, ha becéző a külalakja. A
slum névadási szokása a primitív ember ösztöneit jeleníti meg - a zsigeri
érzést, amivel képes elválasztani a jót a rossztól, és ami alapszinten abban
nyilvánul meg, hogy a rossznak elveszik a nevét. Ez a "rossz"
természetesen nem kriminalisztikai meghatározás, még csak nem is erkölcsi,
mindössze azt jelenti, hogy az illetőt a környezete valami módon
átformálandónak tartja. (A világtörténelem borzasztó neveinek leírása egy másik
szempont, azt egyelőre inkább nem taglalom, hadd intézzem el itt annyival, hogy
a Hitler és a Sztálin a múlt és nem egy ember neve.)
A gönci hordó formájú szotyolaköpködőről
mindenki tudja, kit jelölök ezzel a betűcsoporttal, ha a rajongói közül bárki
olvasná ezt a blogot, az is tudná. A Szerdahelyi utcai Sunyi Sanyit szerették a
Teleki téri lányok, de ők is csak Sunyinak hívták. A csúti futballistáról is
tudja Bözsi néni, hogy lop, talán még azt is tudja, hogy a magyar
miniszterelnök egy gazember, de éppen az tetszik neki. A betyárromantika
nemcsak a magyar falusi öregasszonyokat kábítja el, működik az mindenhol, csak
Amerikában például Sundance Kidnek nevezték meg Bonnie és Clyde-nak, és Bözsi
néni helyében ott például Robert Redford található, aki a filmfesztiválját egy
bűnözőről keresztelte el (jó, persze, a Sundance Kölyök egy szerep volt,
Redford egyik legjobb szerepe, a fesztiválnévben ott van a szentimentális
nosztalgia, de a Sundance akkor is csak egy sorozatgyilkos). A különbség
mindössze annyi, hogy Amerikában nem a Sundance Kölyök az erkölcsi mérce. Ha
hajlamos vagyok is arra, hogy lefejlődőországozzam az Egyesült Államokat, azért
azt jó tudni, egy elnöküket már elzavarták a szó szoros értelmében (most érik a
következő), és az alapító atyák alkotmánya többszáz éve jóformán érintetlen.
Ennek a mi országunknak az egyik alapvető,
torz tulajdonsága az általános értékficam. A nép a bűnözőkre néz fel. Kossuthra
például. Rádai gróf százötven éve gyűlölet tárgya, mert felszámolta Rózsa
Sándor bűnbandáját. Amikor Jancsó a Nehézéletűek (végül Szegénylegények címmel
készült el) forgatását tervezte, próbáltam meggyőzni őt is, Hernádi Gyulát is,
hogy az általuk félelmetessé formált sötét oldal a törvényesség, ha tetszik, a
világos és természetes igazságszolgáltatás pártja, és az elfojtott,
elveszejtett szabadságvágyat rablók és gyilkosok testesítik meg, azt mondták,
az nem számít, a magyar nép szerint az úgy van jól, ahogy ők akarják. Igazuk
lett, a magyar népnek tetszett. Azt tartottam elgondolkodtatónak, hogy a kétségtelenül
zseniális elbeszélési mód, a később iskolát teremtő, világhírűvé vált, ebben a
filmben kezdődő Jancsó-formanyelv miért nem volt elég ahhoz, hogy taroljon a
nagydíjakban. Nem kellett lexikonokat lapozgatni, anélkül is kiderült a
filmből, kicsoda Veszelka Imre, kicsoda "Sándor" és az ő
betyárserege. De mondom, ez csak elgondolkodtató. Mint ahogyan az is, miért a
Nincs bocsánat volt az első és mindmáig egyetlen western, ami minden
megnyerhetőt megnyert. A hét mesterlövész pedig piffpuffnak jobb volt, és
különben is, a filmtörténet egyik
legkiválóbban megcsinált mozija, és majdnem mindenki meg is hal, akinek
meg kell halnia, de hárman megdicsőülnek. Ami dramaturgiailag rendben is van,
de a jó és a rossz etikai szétválasztásában használhatatlan. Mellesleg szinte
kizárt, hogy például az Amerikai Filmakadémia tagjai ilyen meggondolásokat
figyelembe vennének, de a tudatalatti azért még működhet.
Csak azt akartam mondani, nincs semmi
változás a torzmagyarban. A primitív, rosszarcú, tanulatlan lumpen továbbra is
népszerű lesz, senkit nem érdekel, hogy egy nemzetiszocialista televízióban
ágál. Mint ahogyan a vidéki segédszínész is tartja rajongótáborát, legutóbb
ismét magához intette a cigánybandát és nótára fakadt, Kínából is megüzenve, ő
ugyanolyan primitív és ostoba gazember, mint analfabéta társa a fasiszta
kommunizmust dünnyögő televízióban.
