Nem mondtam a minap, az áldott csak egy a sok értelmetlen tódítás között. A bulvár – Magyarországon már nincs más, a magukat komolynak képzelő orgánumok is csak pufogni bírnak – képtelen valamiről leírni, hogy nagy. Legendás van, giga, orbitális. Ezeknek van ugyan érthető jelentésük, de az mellékes, annyiban ugyanolyanok, mint az áldott, hogy az „újságírónak”, aki ezeket használja, ezeknek a jelentéséről sincs fogalma.
A legenda a
latin olvas (lego-is,-ere) ige
származéka. Az olvasandó, amire utal,
egyházi szöveg, mese. Az egyház arra szánja, hogy bizonyítsa e mese által annak
a szentnek a létét, akiről a legenda szól. A mese finom meghatározása úgy szól, hogy „kitalált történet” – a legenda
még hazug is, olyasmit akar létezőnek állítani, amiről az is pontosan tudja, hogy
nem az, aki leírja.
Azaz akiről, amiről a magyar „újságíró” leírja, hogy
legendás, arról azt a megállapítást közli, hogy nem volt egyéb, mint egy sosem
létezett, hazug történet.
A giga valaminek
az egymilliárdszorosa. Ha például egy ponty átlagos tömegének a kétkilóst fogadjuk
el, akkor a baranyai Merenyén kifogott „gigaponty” kétmilliárd kilós. Láttam az
illető halról készült fényképet. A horgász karjában tartott állat nem olyan nehéz.
Az orbitális
körpálya a világűrben. Nem jelöl méretet.
A mega valaminek
a milliószorosa. Ezt a magyar „újságíró” már nem nagyon használja, az ösztönei
azt súgják, ez nem elég nagy.