Azt írja Mérő László egy különben rá jellemzően okos bejegyzésben, hogy „…ettől még drukkolhatunk együtt a magyar csapatnak, kifesthetjük együtt az iskolát…” – a többi rendben van. Tessék mondani (Laci, te is), miért drukkolnék én a magyar csapatnak? Pusztán azért, mert magyarok? Na és aztán. Ez azért kevés, ennél valamivel több kellene. Kaleta Gábornak sem drukkolok azért, mert magyar. Nem lehet összevetni egy pedofil bűnözőt a magyar futballválogatottal? Igaz, tényleg egész más. Ez utóbbi társaság csak rendkívül nagy értékre, folyamatosan, bűnszövetkezetben elkövetett csalás bűntettében marasztalható el, amihez halmazatként hozzátehetjük a rendkívül nagy értékre elkövetett lopást, amit a teljesítmény nélkül felvett és elköltött százmilliók jelentenek. Mely összeget mások létfenntartására kellene fordítani, ilyenformán egyszerű bizonyítani, hogyan válnak a magyar futballválogatott tagjai bűnsegédi bűnrészessé egy ugyancsak folyamatosan, bűnszövetkezetben elkövetett tömeges rablógyilkosságban. Büntetési tételben nincs lényegi különbség a Kaleta nevű pedofil és a magyar futballisták között.
A Rossi nevű szövetségi kapitány annyiban
különbözik hihetetlenül tehetségtelen futballistáitól, hogy az ő
fantáziátlansága, bántó dilettantizmusa, amivel képtelen egy használható
stratégiát összehozni, a játékosainál nagyobb fizetéssel párosul.
Azt tetszik kérdezni, drukkoltam-e az ötvenes évek
magyar csapatának. Aha. Jó kis nacionalizmus volt akkor magyarozni a nagy
szovjet nemzetköziségben, jó volt cinkosnak lenni legalább gondolatban a svájci
órával és nejlonharisnyával seftelő focistákkal, akik nem voltak sokkal
gazdagabbak Mari néninél. Viszont lényegesen jobban tudtak futballozni, nem
úgy, mint a mai magyar mezőny, akiket a labdával való bánásban jóformán semmi
nem különböztet meg az akkori grundfocitól. Hacsak az nem, hogy az azért
magasabb színvonalat képviselt.
Az akkori magyar futball a legjobb volt a világon,
Kocsis és Bozsik a sokszáz nagy brazil, angol, olasz, uruguayi, német,
jugoszláv futballista közül is kiemelkedett (ne tessék puskásozni, ő egy volt a
sokszázból). Azaz lehet ebben az országban is nagy futballt csinálni. Csak nem
egy elmebeteg mániás stadionépítő elképzelései szerint, aki ehhez a sporthoz
pontosan olyan buta, mint minden egyébhez.
Miért drukkolnék én a magyar csapatnak? Mikor
undort érzek, ha csak hallok róluk.
