Belenéztem egy hírműsorba. Azt mondta ott a tudósító riporter, hogy mennek az emberek valahonnan valahová, méghozzá tüntetni. Azt mondta a riporter, hogy békés tüntetés lesz.
Tessék szíves lenni hazamenni a jó büdös francba. Ez egyszerűen hihetetlen. A tegnapi nikotex balhé után arra a következtetésre tetszett jutni, hogy legyen békés tüntetés? Szépen kérem, mondják meg nekem, minek?! Az a békés tüntetés mire jó?
Nem látták tegnap a kínos vigyort a fiókdiktátor fején? Nem látták, ahogyan nyalogatta a száját minden idők leggyávább despotája pusztán attól, hogy néhány belvárosi figura fütyült az ország házában? Most akkor legyen egy kis békés tüntetés, hadd jusson némi levegőhöz a beszari focista, szegénynek olyan rossz napja lehetett tegnap, az első rendőrségi sprayfújás hírére valószínűleg bebújt otthon az ágy alá, a házat meg körülvették a páncélautók.
Békés tüntetés. Segítség! - suttogta Micimackó, de csak halkan és finoman, hogy ne zavarjon vele senkit... Tényleg, ha lehetséges, tessék szíves lenni lábujjhegyen közlekedni, és hangos szó ne essék. Még megijednének szegények a kormánypártnak nevezett rablógyilkos bandában, nincsenek szokva lármához meg renitenciához, miféle dolog volt az tegnap. Isten őrizz, azt folytatni, még a végén kifogyna a spray a rohamrendőrök készletéből és újat kellene vételezni. Nem szabad ilyesmiket. Csak békésen, hogy senki meg ne hallja.
Persze amíg nem sikerül megtölteni a Kossuth teret sem, addig én például mi a nyavalyának megyek oda faluról? Hogy na majd most? Ugyan már.
