Azt olvastam valahol, hogy itt a legutóbbi nyolc évben milyen szörnyűségek történtek. Hadd segítsek valamit tisztázni. Huszonnyolc. A szörnyűségek huszonnyolc éve történnek. Pontosabban volt négy év, amikor viszonylagos nyugalom honolt, dehát annak a napjait is a romok eltakarítása vitte el - a magyar történelem egyik legnagyobb kártevőjének, a harmincas éveket idéző dölyfös miniszterelnöknek a fizikai és szellemi dúlását próbálta rendbe hozni egy nem túlságosan tehetséges ember a jobb sorsra érdemes kormányával. Utána jött a világtörténelem egyik leggusztustalanabb, legjellemtelenebb és legaljasabb figurája, aki látszólag elvesztette ugyan a 2002-es választásokat, de addig bömbölt a homokozó közepén, amíg el nem érte, hogy mindenki rá figyeljen, lényegében szünet nélkül az történik, amit ez a sejthalmaz akar. Azaz semmi jó nem történik, mert soha semmi jót nem akart, mert a zsigereiből árad a pusztítás vágya. Hitler legalább a kutyáját szerette, és olykor rávigyorgott egy-egy gyerekre, és megépíttette a Waldbühnét meg az autópálya hálózatot - ez a primitív tróger még azzal is csak árt, ha valamit építtet.
Ez a nyavalyás csúti futballista amúgy is szánalmas históriánk legförtelmesebb korszakát jelenti, megmondom, miért. Nene. Ne tessék rákosizni meg hortizni, Haynau és a többiek mind egy-egy szörnyű korszakot jelentettek, de akkor nem volt másra esély.
Ugye tudják, kicsoda Levin. A nagy Levin. Ejnye no. A három testőr Afrikában. Na ugye.
Igoriban, a rettenetes büntetőtáborban egy Pittman nevű szökött katona létrehozza a légionisták paradicsomát. És Levin - akiről végül kiderül, hogy még a velszi hercegnek is főzött - mégis bekerül abba a kunyhóba, ami az igazi büntetést jelenti, a dzsungel poklát. A többiek megkérdezik, miért nem élt nyugodtan az igori táborban. Idézem a válaszát:
Mansonban csak rossz ételeket főztek. Azt még kibírom. De itt jó ételeket rosszul főznek, és abba meg kell halni.
Hát ezért.
